Kellermayer Miklós

Kinek a botránya?

Kertész Imre a Svéd Királyi Akadémia ünnepi ülésén 2002-ben elhangzott beszédében többek között ezt mondta: Auschwitz igazi problémája az, hogy megtörtént, és ezen a tényen a legjobb, de a leggonoszabb akarattal sem változtathatunk.E súlyos helyzetnek talán a magyar katolikus költő, Pilinszky János adta a legpontosabb nevet akkor, amikor "botránynak" nevezte: s ezen nyilvánvalóan azt értette, hogy Auschwitz a keresztény kultúrkörben esett meg, s így a metafizikai szellem számára kiheverhetetlen.

Lehetetlen, hogy élne a Földön ember, aki ne értene egyet Pilinszkyvel abban, hogy a holokauszt botrány. Sőt gyalázat, az emberiség által az utóbbi évszázadokban elkövetettek közül a legiszonyatosabb. A kérdés, amelyet Kertész Imre Sorstalanság című regényében és idézett beszédében is feltesz, valójában az emberiség megválaszolatlan kérdéseinek egyike. Kinek a botránya a holokauszt? Ki vagy kikfelelősek ezért? A regényt olvasva és a beszédet hallgatva először azt tudhatjuk meg, hogy az író szerint kié nem. Leszögezi, hogy nem a német népé, szerinte még csak nem is a német náciké.

Hogy mégis kire, kikre gondol, ezzel kapcsolatos véleményét nyíltan nem közli. Sajátos módon Pilinszkyt használja eszközül, ám a halott költő nem tudja visszautasítani a "keresztény kultúrkör" fent idézett fogalmát, és az ellen sem tiltakozhat, hogy valaki a legszentebb titkot, a feltámadt Krisztust, az oltáriszentségben valósan köztünk maradt Megváltót egyszerűen "metafizikai szellemnek" nevezi. Csakhogy a kereszténység nem kultúrkör, hanem Isten egyszülött Fia, Jézus Krisztus tanításának és követésének hitvilága. Ebben élt Pilinszky János, erről tett tanúbizonyságot egész életművében.

A holokauszt Európában esett meg, ahogyan a világháborúk, a Gulág borzalmai és a többi XX. századi gyalázat is. A valódi kérdés az, hogy Krisztustól és az ő tanításától milyen távolra kellett kerülnie a keresztény Európának, sőt az egész emberiségnek ahhoz, hogy a holokauszt és a többi gyalázat megessen. A holokauszt nem "keresztény kultúrkörben", hanem az evangelizáció ötszáz éves megtorpanásának, a mindennapi élet teljes elkrisztustalanodásának, Krisztus és a keresztények üldözésének következtében esett meg. Vagyis az élő Krisztus nem oka a holokausztnak! Ahogyan a XX. század többi iszonyatos gyalázatának és az emberiség sok más bűnének sem. Ellenkezőleg, ő az egyedüli menekülés a holokauszt okozta megsebzettségből és minden más gyalázatból. A holokauszt vagy bármely más gyalázat ürügyén gerjesztett "gyűlölet-spirálból" az emberiségnek ki kell jönnie. Az élet ellen, az egész emberiség ellen vét az, aki nemzedékeken keresztül azzal szít gyűlöletet, hogy - burkoltan vagy nyíltan - a kereszténységet, sőt magát Krisztust vádolja a holokausztért, és újra meg újra keresztre szeretné feszíteni őt és valamennyi követőjét.

Így a kérdés kérdés maradt. A tényt - ahogyan Kertész Imre is írja - nem lehet meg nem történtté tenni, de meg kellene válaszolni, hogy valójában kinek, kiknek a botránya a holokauszt és a többi iszonyat. Aligha kétséges, hogy az igazi válasz megadása és terjesztése ma az emberiség legsürgetőbb feladata. Lehet, hogy az általam megfogalmazott válasz első hallásra meghökkentő, de hamar kiderül, hogy igaz.A holokauszt a tudomány botránya, ahogyan annak tekinthető a többi népirtás, háború és a természet elleni bűnök is. Azé a tudományé, amely az elmúlt ötszáz évben meghasadt, elveszítette teljességét, igazságát, szabadságát, s amely az ismerd meg parancsának teljesítése, az igazság keresése helyett a pénz, a hatalom szolgálatába állt.

Először is szembesülnünk kell bizonyos tényekkel. Senki sem tagadhatja a tudomány hasadtságát, amely akkor kezdődött, amikor a tudomány és az istenhit szétvált. Amikor helytelen következtetést vontak le a kopernikuszi felfedezésből. Azért, mert nem a Föld körül keringenek az égitestek, még nem állítható, hogy nem a Föld a világmindenség központja. Most, amikor a kőszén, a kőolaj és a földgáz igazságtalan kisajátítása és zabolátlan égetése, valamint az erdők kipusztítása, a levegő, a vizek és a talaj szennyezése miatt az emberiség a végpusztulás felé rohan, egyértelművé válik, hogy a Föld mégiscsak a világmindenség központja. Értékközpontja! Az élet, az élővilág és benne mi, emberek tesszük azzá. Az elmúlt ötszáz évben az élővilág elleni pusztítás egyre rohamosabb. Elérkezett - a jelek szerint - utolsó pillanat, hogy az emberiség gyökeresen megváltoztassa viszonyát a környezethez, az élővilághoz, s benne önmagához. Gyökeres változás kell, és ennek vezére a megigazult tudomány lehet. Krisztus megváltói tette által vált a tudomány szabaddá, és ez a szabadság eredményezte az emberiség gyarapodását tudásában és technológiájában egyaránt. E gyarapodásnak nyilvánvalóan a legfontosabb célt: a Föld egyedi értékét, az életet, az élet biztonságát, az élővilág teljességét, az emberiség védelmét kellett volna szolgálnia. Szolgálhatta volna is, ha nem távolodik el Megváltójától, Jézus Krisztustól.

Az istenhittől elszakadt, mindentudást hazudó tudomány képtelen az élet védelmére, megmentésére. Ezért az emberiség számára a legfontosabb parancs így hangzik: Újra teljessé, igazzá, szabaddá kell tenni a tudományt, amely csak az istenhittel való egységében nyerheti vissza e tulajdonságait. Ezért a tudomány megigazulásának, megváltottságából fakadó felszabadultságának, a jó szolgálatába állásának nincs alternatívája. A tudomány nevében nem lehet folytatni az éltető forrástól, Krisztustól való eltávolodást. Az emberiség életének minden terén, így a tudomány terén is a köztünk maradt Krisztushoz kell visszatérnünk. Hiszen valóban ő az út, az igazság és az élet. A végső pillanat jött el, hogy az élővilág és egymás elleni gyűlölködéseinket egymás iránti felelős gondolkodássá, igazi embertársi szeretetté változtassuk.

A szerző egyetemi tanár

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu