Czigány György

Tíz mondat Bartókról

Egyik költeményében Weöres Sándor azt írja Bartókról: mi másnak kincs őnéki lom / mi másnak szemétdomb őnéki égi kémia... Bartók a jelenségek szerkezetében fedezte föl a költői mondanivaló erejét; mint Beethoven, ő is nagyon szerette a természetet, bár nem a hangulati élmények vonzották benne, inkább a műalkotásokat is létre segítő törvényszerűségek. Hiszen - szavai szerint - a népzene is a természet tüneménye, ugyanazzal a szerves szabadsággal fejlődött, mint a világ egyéb élő szervezetei, a virágok, állatok. Ezért lehet igaz, hogy Bartók kedves virága a napraforgó volt, melynek nem annyira (a Van Gogh által is megörökített) sárga ragyogása érdekelte, hanem az, hogy a tányérján elhelyezkedő spirál (a Fibonacci-számsort Lendvai Ernő zenetudós említi ezzel kapcsolatban) a természetes növekedés törvényét tükrözi...

Illyés Gyula híres Bartók-verse a rettenet vízióit sejti e zenében; akár hangzavart is - fűrész foga közé szorult reszelő sikongató jaját tanulja hegedű s éneklő gége -, versrapszódiája Vörösmarty kiáltásait visszhangozza. De nem a zenét, hanem a Bartók által is képviselt moralitás indulatait jellemzi... A Bartók-zene atmoszférája, formái, arányai nekünk Mozartot juttatják eszünkbe. József Attiláról pedig Pilinszky János szólt így: ő Mozart...

A rettenet élményében is remény. Gyógyít, nem andalít; a remekmű kegyetlen és szép, mint a természet.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu