Tavasz a nyárban

A történelem "Prágai tavaszként" emlegeti azt az eseményt, amely harmincöt évvel ezelőtt, 1968. augusztus 20-án, a forró nyárban, Csehszlovákiában zajlott le. Májusban Párizs utcáit elöntötte a mindenféle tekintélyt megkérdőjelező forradalmi láz. Közismert filozófusok, írók, művészek álltak az egyetemisták mozgalmának élére. Nagyobb szabadságot követeltek az amúgy is szabadabb demokráciában. Megbuktatták azt a kormányt, amely a háború után talpraállította az országot, és levetkőzték mindazokat az értékeket, amelyek működését kísérték. Három hónappal később a párizsi lelkesedési hullám Prágát is elérte. A keleti blokk legnyugatibb tagja úgy érezte, hogy ami Párizsban történt, az náluk is megtörténhet. A tények igazolták, hogy a gall kakas és a szibériai medve nem ugyanabba a súlycsoportba tartoznak.

Emlékszem, tízegynéhány éves gyermekként a Balatonon voltam szüleimmel, amikor egész éjszaka a repülőgépek zúgtak el fölöttünk, és másnap a Szabad Európa Rádióból jól értesült felnőttek adták tovább a hírt, hogy a Varsói Szerződés csapatai - beleértve a magyar hadsereget - megtámadták Csehszlovákiát. A lakosság paradicsommal és tojással fogadta, leköpdöste a magyar "rendfenntartó" katonákat. Hányan gondolhatták akkor magukban, hogy "milyen bölcs előrelátás volt nem újraépíteni az esztergom-sturovói hidat", miközben Komáromnál a tankokkal és gépjárművekkel megrakott szerelvények dübörögtek át a hídon. Ötvenhat vérbefojtásához "csupán" a szovjet megszállók és a velük együttműködő magyarok keze tapadt. Hatvannyolc leverése - pokoli taktika - már a "testvéri országok" közös akciója volt.

Harmincöt év óta a történelem kereke nagyot lendült. Párizsban is más szelek fújnak már, és békés nyugdíjas éveiket élvezik a hatvannyolcas május forradalmárai. Térségünkben is nagy változások voltak: elég csak említeni II. János Pál pápa látogatásait a volt kommunista országokban, ahol a rendszerváltás elfújta a KGST-t, a Varsói Szerződést, felépült az esztergom-párkányi híd, és együtt készülünk a küszöbön álló európai csatlakozásra. Ugyanakkor becsapnánk önmagunkat, ha nem látnánk azt az anyagi, erkölcsi és lelki pusztítást, amelyet az elmúlt negyven-ötven év Kelet-Közép-Európában okozott. Ezért van nagy szükség arra, hogy egyházaink vezetésével keressük a kiengesztelődést: a megbocsátást és a bocsánatkérést. Ezt szolgálja harmincöt év után az idei augusztus 20-a is, amikor térségünk nyolc országának hívei - köztük a csehek és a szlovákok - hazánkba zarándokolnak, és az azt követő vasárnapon, augusztus 24-én Magyarországért imádkoznak. Milyen szomorú egybeesés, hogy a magyar "rendfenntartók" csapata éppen ezekben a napokban indult el Irakba.

Papp Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu