|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Váci séták, dunai tájak Sorozatunk keretében ezúttal az ország egyik legszebb barokk kisvárosába kalauzoljuk olvasóinkat. A Budapesttől harminc kilométerre északra, a Duna bal partján fekvő püspöki székhely, Vác önmagában is maradandó élményekkel kecsegtető úti cél. A nagyobb túrák kedvelőit a város környékének festői szépségű tájai várják, és természetesen maga a szélesen hömpölygő, a forró nyárban látványával is üdítő, enyhet adó folyónk, a Duna.
Vác elnevezéséről így szól a legenda: amikor Géza fejedelem először látogatott ide, a területet erdő borította, ahol egy Vác nevű remete élt. Géza olyannyira megkedvelte őt, hogy később róla nevezte el a várost. Mások szerint az elnevezés a magyar Vath törzs nevéből származik. Megemlítendő az is, hogy a "vác" szó szláv eredetű, és fontosabb települést, központot jelent.
Géza, Szent István és Szent László idejéből kevés írásos dokumentum maradt ránk, ezekből azonban arra lehet következtetni, hogy a város ekkor élte első virágkorát. Szent István király az általa alapított tizedik magyar püspökség székhelyét Vácra helyezte. A város kialakulásában a püspököknek mint a település földesurainak döntő szerepük lett.
A XV. század második felében Báthory Miklós püspök impozáns palotát építtetett, amely Mátyás király budai palotájának pompájával vetekedett, ugyanis Báthory a budai palotában dolgozó mestereket foglalkoztatott.
1544-ben a törökök elfoglalták a várost. Megállt a fejlődés. A templomokat mecsetté vagy fürdővé alakították át. A székesegyház és a püspöki palota kincseit azonban nem tudták megszerezni, mert azokat a káptalan tagjai még időben a nógrádi várba menekítették. A város 1686-ban szabadult fel a török uralom alól. A visszatérő magyar lakosság a főtéri házakba költözött be, ez lett a "magyarváros". A betelepülő németek pedig a vár melletti romos házakat tették lakhatóvá: innen a "németváros" elnevezés.
1712-ben Kollonich Zsigmond püspök engedélyezte a reformátusok itteni letelepedését, de csak a városkapun kívül, így jött létre Kisvác.
A török időkben és a Rákóczi-szabadságharc idején a püspökök nem tartózkodtak a városban. A török uralom végétől 1729-ig Berkes András nagyprépost kormányozta az egyházmegyét. Letelepítette a városban a piaristákat, majd a ferenceseket. Ezekben az években kezdődött a barokk Vác kialakulása. A székesegyház és a Kőkapu Eszterházy Károly 1760-62 közötti püspöksége korszakváltást jelentett. Ő úgy döntött, hogy székesegyházat építtet a mai Konstantin téren. Egri érseki kinevezése miatt az templomnak csak az alapjait rakták le az ő idejében. Vác török uralom utáni újjáépítését Migazzi Kristóf fejezte be. Legnagyobb alkotása a székesegyház, melynek építtetését 1763-ban folytatta Canevale tervei alapján az Eszterházy által lerakott alapokon. (A székesegyházat 1774-ben szentelték fel). Időközben Mária Terézia is ellátogatott a városba. Az ő tiszteletére épült fel az országban egyedülálló diadalív, a Kőkapu. A város további fellendülését két tragikus esemény gátolta: az 1831. évi kolerajárvány és az 1838. március 13-án éjjel pusztító jeges ár, amikor háromszázötven ház dőlt romba. 1846. július 15-e a következő fontos dátum. Ekkor adták át az első vasútvonalat Budapest és Vác között. A vonaton utazó díszvendégek között volt többek között Kossuth Lajos és Széchenyi István is. Vasúton ma is könnyen elérhető a város. Az idelátogatók az állomásról rövid séta után érhetik el a háromszög alakú főteret, ahol egy kicsit megpihenve máris ízelítőt kaphatnak Vác szépségeiből. A főtér A város gyönyörű barokk főtere (Március 15. tér) egykor piac volt. Az 1950-es években a piacot áthelyezték a Fehérek (domonkosok) temploma mögé, a teret pedig - amely ma már műemléki védelem alatt áll - parkosították. A Városháza a váci világi barokk építészet legjelentősebb emléke. A szintén e téren található irgalmas rendi kórház zárkövét 1751-ben helyezték el. A váciak ma "régi kórháznak" nevezik az épületet. A nagypréposti palota a XVIII. század második felében épült. (A nagyprépost a kanonoki testületnek, a káptalannak volt a feje). Jelenleg egyházművészeti gyűjtemény működik itt. Érdemes megtekinteni a Liturgia és Művészet a XVIII. században című kiállítást, amely még idén október 30-áig nyitva tart. (Látogatható: szerdától péntekig 14 és 18 óra között, szombaton és vasárnap 10 és 18 óra között.) A XVIII. század folyamán épült két neogótikus épület "egybeolvasztásával" jött létre aSiketnémák Országos Intézete. Rövid ideig püspöki palotaként használták. Itt fogadta 1764-ben Migazzi püspök Mária Teréziát, aki kíséretével öt napot töltött Vácott. Memento mori A Fehérek temploma a főtér gyöngyszeme. A fehér ruhás, fekete kámzsás domonkos szerzetesek 1699-ben telepedtek meg Vácott. Ekkor kezdték építeni a templomot, melyet 1701-ben szenteltek fel. Az 1995. év szenzációja volt a templomtorony alatt, kívülről nyíló kripta feltárása. Bejárata két évszázadon át be volt falazva. A templom felújítása alkalmából felnyitották, és akkor derült ki, hogy a katakombaszerű helyiségekben 262 koporsó fekszik. A fakoporsók gazdag festése épen maradt. Kiszáradva, mumifikálódva, de megmaradtak díszes halotti öltözetükben a holttestek is. A Főtér 19. számú házának pincéjében kiállítás nyílt a Közép-Európában egyedülálló leletekből. A Vác helytörténetírójáról elnevezett Tragor Ignác Múzeum (2600 Zrínyi u. 41/a., tel: 27/500-750) kiállítása Memento mori címmel várja látogatóit. Irány a Duna-part A főtérről alacsony házak között, kis utcákon át jutunk le a Duna-partra. A tér keskenyedő vége felől indulva egy cukrászműhelyhez kapcsolódó kávézóba is betérhetünk. Olcsó, friss, kiváló süteményeket ízlelhetünk itt. A vízhez érve lassan kitárul előttünk a táj, a Szentendrei-sziget, a hajóállomás, a rév, Nepomuki Szent János fehér szobra mögött pedig a festői Duna-kanyar. Budapest felé a parton haladva érjük el a ferences kolostort és templomot, amelyben az ország egyik legszebb faoltára látható. Az épületek kertjének támfalából kibontva látható a középkori vár egyik sarokbástyája is. Akik jól bírják a gyaloglást, továbbsétálhatnak a parttól a város felé - gyönyörködve Vác műemlékeiben, szobraiban - a híres Szűz Mária-kegyhelyig, a Hétkápolnáig. A nagyobb túrát kedvelő kirándulókat pedig a várostól délkeletre és északnyugatra fekvő tájak, települések várják, Sződligettől Vácrátótig, Verőcétől Nagybörzsönyig. Fotók és szöveg: Körössy
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|