Pavel Florenszkij atya mártíriuma

Nemrég adta ki nálunk a Nagyvilág Vitalij Sentalinszkij A KGB irodalmi archívuma - A feltámadott szó című megdöbbentő dokumentumkötetét. A szerző évekig küzdött azért, hogy kutathasson a KGB levéltárában az orosz irodalom kivégzett kiválóságainak hagyatékában. A kötet még annak is vérfagyasztó, aki koránál fogva kénytelen volt sok tapasztalatra szert tenni a szovjet rendszer módszereit illetően.

Ebben a könyvben találkoztam azzal az ortodox keresztény pappal, akit zsenialitása miatt az orosz Leonardo da Vincinek neveztek a maga idejében, de a kommunista diktatúra áldozata lett, persze ártatlanul. Nem politikai, hanem hitbéli, vallásos meggyőződése miatt. 1937. december 8-án végezték ki. Nagy gondolkodó és teológus volt, fő művének, Az igazság oszlopa és alapja című munkának a megjelenése a XX. századi orosz kultúra eseménye volt, és szerzőjét már fiatalon híressé tette. A filozófus Szergej Bulgakov ezt írta róla: A kultúra és az egyház, Athén és Jeruzsálem Pavel atya személyében találkozik. Florenszkij emellett univerzális tudós volt: matematikus, fizikus, feltaláló, mérnök. Elméleti kutatásai mellett tanított, cikkeket írt, laboratóriumi kísérleteket végzett. De író, költő, művészettörténész és levéltáros is volt. Azonban papi hivatását mindenek fölé helyezte, és nyájának a szeretetről és a jóságról prédikált. Mindenekelőtt egyházi ember volt, s e tapasztalatának köszönhetően élő híd az egyház és az értelmiség között. A körülötte szerveződött társadalmi kör döntő szerepet játszott a kor szellemi légkörének kialakításában. Ma pedig az ortodox egyház oly nagy becsben tartja, hogy szeretnék szentté avatni, mint XX. századi vértanút. Nem harcolt a szovjet rendszer ellen. Az ő számára az örökkévalóság hangja erősebb volt az aktualitásénál. Amikor a szent dolgokat gyalázták, akkor ő a keresztény értékeket oltalmazta.

1928-ban kezdődött kálváriája. A Moszkvához közeli Szentháromság-kolostorban tanult, majd tanított, és ott élt nagy és összetartó családjával, feleségével és gyermekeivel egy kis faházban a kolostor közelében. 1928. május 21-én tartóztatták le, negyvenhat éves korában. Nyizsnij Novgorodba száműzték, de néhány hónap múlva hazatérhetett. 1933-ban ismét letartóztatták. Lefoglalták kéziratait, könyveit is. 1958-ban megállapították:

"Letartóztatását egyetlen dokumentum sem igazolta." 1933 augusztusában a Távol-Keletre szállították. A lágerben tudományos munkát engedtek neki, hogy felhasználják képességeit. De csakhamar a Szlovkin speciális büntetőtáborba került. Itt is tudományos munkát végzett, de nem sokáig. A besúgók figyelték. Szlovkinban Pavel atya több embert, megveszekedett ateistákat is Isten felé fordított, és sokan voltak, akiknek lelki élete gyökeres fordulatot vett az ő hatására. Mindig volt nála néhány darabka kenyér az éhezőknek, és sokakat táplált lelki kenyérrel. A lágerben neki volt a legnagyobb erkölcsi tekintélye. 1937. december 8-án agyonlőtték. A szerző, Sentalinszkij ezzel fejezi be levéltári anyag alapján megírt történetét: A szentség is létezik, jóllehet láthatatlanul, mint ahogy láthatatlan volt a dicsfény Pavel atya feje fölött is.

A XX. század története után érdeklődő olvasó lépten-nyomon vértanúk megrázó és felemelő aktáiba ütközik.

Rosdy

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu