Imádkozzék ezért az országért

Kosáry Domokos a Szentatya első magyarországi látogatásáról

Az Úri utca felől jött a pápamobillal. Átsétáltunk az udvaron, és onnan föl az emeletre. Meg kell jegyeznem, hogy nagyon idegesek voltunk, mert öt perccel előbb érkezett, mint ahogy jelezték. Úgyhogy rohanva siettünk le hozzá. Szentágothai János volt vele, az Akadémia korábbi elnöke, és egyben a Pápai Akadémia tagja, velem pedig az MTA főtitkára jött. Hárman fogadtuk. A termet úgy osztottuk fel, hogy egyik oldalon a tudósok, az Akadémia tagjai voltak, a másikon pedig olyan kiemelkedő értelmiségiek, művészek, írók, festők, színészek, akik nem voltak tagjai az Akadémiának. Ott volt a köztársasági elnök úr, Göncz Árpád, a másik oldalán Antall József miniszterelnök úr, s kettejük között voltunk mi Őszentségével. Latinul köszöntöttem őt, azért, mert nálunk a latin, ha nem is anyanyelv, de "apanyelv", hiszen 1844-ig a latin volt a hivatalos nyelv Magyarországon. Nagy figyelemmel követte a latin szöveget. A magyar fordítást kiosztottuk a közönség között. Érdekes, hogy senki se nyitotta ki a magyar fordítást, de mindenki úgy tett, mintha értené a latin szöveget. Lehet, hogy sokan értették, de nem valószínű, hogy mindenki. Ő mindenesetre értette, mert utána, mielőtt elmondta beszédét németül, rögtönzött néhány mondattal latinul válaszolt erre a latin szövegre. Előadása után pedig én még néhány angol mondattal reflektáltam rá, és azt kértem tőle, hogy imádkozzék ezért az országért, nagy szükségünk van az ő közbenjárására és arra, hogy imádság segítsen minket ezen a nem könnyű átmeneten, amelyen keresztül kell mennünk, és ő nagyon kedvesen reagált, hogy igazam van, imádkozni kell neki is, mindnyájunknak, hogy ennek az országnak a sorsa jóra forduljon. Mikor mindez lezajlott, nagyon kedvesen egy kis ajándékot nyújtott át nekem, érmeket egy kis fehér dobozban, ma is megvannak. Akkor a forgatókönyv szerint hátul a lépcsőn, az elnöki szobába kellett volna mennie, hogy onnan távozzon. Nem így tett. Látta, hogy a sok jelenlévő kíváncsi rá. A biztonsági emberek legnagyobb meglepetésére lement a közönség közé. Én mentem közvetlen utána, nehogy valami történjen, és akkor a tudósok és művészek között végigment, barátságosan mosolygott, kezet fogott az emberekkel. A rá jellemző barátságos légkört tudta megteremteni. Éreztük, hogy olyan valaki van jelen, akiből sugárzik a szeretet és a jóakarat. Aztán együtt lesétáltunk a lépcsőn, és Őszentsége távozott. Óriási teljesítmény az övé! Végigjárta a világot és mindenütt valami jót képviselt. Nekem nagyon jó emlékem a vele való találkozás, és gondolom, a többieknek is, akik ott voltak.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu