Frideczky Frigyes

Kyrie eleison

Gyermekként, zord számkivetésben, poklok bugyrában vergődve, könyörgő szóval kértelek: - Isten Atyám, Uram! Adj hitet nékem, erőt, hogy gödrök mélyén kúszva, kapaszkodva kitaláljak az Útra, Feléd; labirintusok, sziklaszilánkok közt. Meghallgattad imám! Uram adtad erőd, kitartást is a sírig, s én hajnaltól napnyugtáig futó munka után is lelkem kertjét műveltem szakadatlan, s jöttem az ösvényen; nyomorogva az ínség, vak kilátástalanság ködgomolyából a Napra. Vitt, vezetett vigaszos hangod, biztatván szép sugaras hittel. - Lám, magamat építem - mondtam - házam úgysem fogom. Örömöm kivirágzott, a SZÉP-ért éltem-haltam. A versek, a drámák, a szobrok, a képek, az ódon városrészek; templomok, koncerttermek hangja hívott, s én szálltam a szélben, az erdők mélyén, a völgyek ölén megbúvó források vize hűtötte lobogó gyönyöröm lázát. Baráti szemek tükrében asszonyi önmegadások fényében fürdőztem, és futva hegyekre fel, egyre feljebb, Uram feledtem, hogy vonzó h{vásod szította erőm, és biztató hit vezetett: hogy lássam Atyám, ölelő karod súlyát, s minden csúcs mögött lássam az újabb út meredélyét. Hittem erőmben, jobban tán, mint mosolyod sugaras vonzásában.

És most, hogy az évek tízszer nyolcra futottak, lám tenyered, melyben élveztem az isteni óvás melegét egy életen át, most mintha ökölbe rándult volna; összeszorítottad, s én érzem erőd csontot roppantó végtelen súlyát, - Kérlek Uram, most újra csak azt kérem, mint hajdan: erőt adj, küzdő hitet és férfias tartást, s én elviselem majd zokszó nélkül a csontokon, agyban, az izmokon, bőrön s a bensőségben is kínzó ördögi tündértáncot, hogy súgva is elmondhassam:

Legyen meg a te szent akaratod!

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu