A görög katolikus húsvét tündöklése

A bizánci egyház egyik legszebb húsvéti éneke plasztikusan szemlélteti az ünnepi örömöt: "Ma mindenek betelnek világossággal: az egek, a föld és az alvilág. Ünnepeljék tehát az összes teremtmények Krisztus feltámadását, melyben megerősödnek!" Mivel ebben az évben ortodox testvéreinkkel együtt ünnepeljük a húsvétot, különösen érdemes felfigyelni annak keleti sajátosságaira. A szertartások a görög katolikusoknál is ugyanolyanok, mint nálunk. A mérhetetlenül gazdag anyagból itt csupán azt a szempontot emeljük ki, hogy az ünneplést elárasztja a fény, a világosság. Mint a húsvéti ikonon: az alvilágba leszállt Krisztus tündöklő alakja ragyog elő a sötétségből, hogy magával ragadja az emberiséget megjelenítő Ádámot és Évát.

Már a nagyböjt folyamán feltűnik a világosság motívuma, pedig még "sugárzó szomorúságban" élünk. A szerdai és pénteki Előszenteltek liturgiájában égő gyertyát tartva énekli a pap: "Krisztus világossága mindenkinek világoskodik." Ez még a két ószövetségi olvasmány között hangzik fel, de már előrevetíti a legteljesebb igazságot, sőt "bölcsességet" az "igazhívőknek", hogy az üdvtörténet beteljesedik, mert Krisztus fel fog támadni!

Addig azonban még a templom nagycsütörtöki homályába burkolózva átéljük a passiót, a tizenkét evangéliumi szakasz felolvasásával, hogy aztán az üdvtörténet legközpontibb misztériumain elmélkedjünk a nagypénteki Királyi imaórák elmélyedt csöndességében, az ószövetségi jövendölések és beteljesedésük fényében. Majd a Sírbatételi vecsernye alkalmával égő gyertyák imbolygó fényénél tesszük meg a körmenetet a templom körül az Úr Jézus szent testét ábrázoló sírleplet követve, Arimateai József kegyeletes cselekedetével. Nagyszombaton egyik legősibb szertartásunk, a Jeruzsálemi utrenye folyamán, ismét vele és a jámbor asszonyokkal együtt siratjuk, virrasztjuk az Urat. Az ilyenkor is kezünkben tartott égő gyertya nemcsak a kegyeletünk, hanem a feltámadásba vetett hitünk jele is. Az esti liturgia még arra buzdít, hogy a félelmetes misztérium előtt "hallgasson minden emberi test, és félve és rettegve álljon, és semmi földit magában ne gondoljon", miután az évben egyedülálló módon tizenöt ószövetségi olvasmányt olvastunk az összes előkép megjelenítésére, köztük Izajásét is Jeruzsálem tündökléséről, amit majd himnuszköltőnk is felhasznál. A böjti színből a szertartás közben fehérbe átöltözött pap ruháján is felragyog a feltámadás meghirdetése, bár az öltözés alatt még csak szólongatjuk az Urat: "Kelj föl Isten, ítéld meg a földet, mert te örökségül bírod mind a nemzeteket", az evangélium már a feltámadásról szól. Aztán az esti és éjszakai zsolozsma már ennek feszült várásában, de még csöndes elmélkedésben telik.

Majd a püspök (vagy pap) a szentsírról vett lángot továbbadva énekli hatásosan: "Jertek, merítsetek fényt a soha le nem alkonyodó világosságból, és dicsőítsétek Krisztust, ki feltámadt halottaiból." Így kezdődik éjfélkor vagy kora hajnalban (s nem előbb!) a feltámadási körmenet, amikor a kenethozó asszonyokat megjelenítve megkerüljük a templomot, égő gyertyák derengésében: "A te föltámadásodat, Krisztus Üdvözítőnk, angyalok éneklik a menynyekben, és minket is méltass e földön, hogy tiszta szívvel énekeljünk és dicsőítsünk téged." Majd a közben bezárt ajtó előtt sokszorosan énekeljük: "Föltámadt Krisztus halottaiból, legyőzte halállal a halált, és a sírban lévőknek életet ajándékozott." Végül a kereszt alakban megkopogtatott ajtó föltárul, s a fényárban úszó templomba bevonulva kezdhetjük énekelni: "Föltámadás napja a Pászka, az Úrnak Pászkája, világosodjunk fel, népek, mert a halálból az életre és a földről az égbe átvitt minket Krisztus Istenünk, kik az ő győzelmét énekeljük." Az ének további szavaival így buzdítjuk egymást: "Járuljunk égő lámpákkal a sírból kiszálló Krisztushoz", s az égő gyertyát a szertartás végéig kezünkben tartjuk, hogy megtisztított érzékekkel meglássuk "a feltámadás megközelíthetetlen fényében tündöklő Krisztust", aki "a sírból újra fölragyogott, mint az igazságnak tündöklő napja". Így válik teljessé az öröm: "Valóban a legszentebb és legünnepeltebb ez az üdvösséges éjszaka, mert ez a feltámadás napjának hajnalfényű előhírnöke, melyen az örök világosság testileg mindnyájunkra kisugárzott a sírból." Végül a beteljesedésre irányul a figyelem: "Tündökölj, tündökölj, mennyei Jeruzsálem, mert az Úr dicsfénye fölötted fölvirradt."

Így a görög katolikus és ortodox hívek húsvétkor különösen átélhetik, hogy "Krisztus az igaz világosság, aki megvilágosít minden e világba jövő embert". Sőt, a húsvét hetét "fényes hétnek" nevezve viszik tovább ezt az örömöt.

Ivancsó István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu