|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Liturgia Ünnepelni, majd megérteni Napjainkat nem mindig mondhatjuk az "ész korszakának". Ha körülnézünk, mégis sokszor a megértést tartjuk a legfőbb mércének. Annak van értelme, amit megértek, amit föl tudok fogni. A liturgia szimbólumait, énekeit, szent szövegeit előbb ki akarom vesézni, meg akarom magyaráztatni magamnak, és majd ha minden "alkatrészét" értem, ha egyetértek vele, akkor láthatok hozzá, hogy ünnepeljem is. A misztérium természete nem ilyen. Amibe beavatást akarok nyerni, az az értelmen felül, azon túl szólít meg, hív magához. Így érezték azok, akik az első évezredben - de akár ma is - felnőtt megtérőként Krisztushoz, az egyházhoz közeledtek, keresztségre készültek. S így érzik a mai felnőtt katekumenek is. Az első századokban a beavatás valódi fokozatain ment át a hittanuló. Akár éveken keresztül is tanították őt a Szentírásról, a keresztény erkölcsről, de nem a hit titkairól, vagyis a szentségekről. A hitvallást és az Úr imádságát csak a legutolsó héten, virágvasárnap kaphatták meg. Húsvét éjszakáján aztán belemerültek a misztériumba, Krisztus halálára és feltámadására alámerítkeztek, új, keresztény emberként megkapták a felkentséget és a teljesség szentségét, az eucharisztiát. A IV. században élt Jeruzsálemi Szent Cirill híres katekézissorozatában, a húsvét utáni első alkalommal mondja: "Egyébként is már abban a helyzetben vagytok, hogy megértitek az isteni és életadó keresztség szent misztériumait. Mivel most már a tökéletesebb tanítások asztalát kell megterítenünk, [...] hogy megértsétek, azon az estén mi történt veletek a keresztségben." Miért értik meg most jobban, mintha előbb beszélt volna róla? Mert már elnyerték a keresztséget, már részesei lettek az istengyermekség élményének. Van már mire építeni, vagyis a szentség kifejtette bennük üdvös hatását. A húsvét utáni napok, a "fényes hét" vagy a "fehér ruhák hete" ennek a tanításnak az ideje. Nem csak a frissen kereszteltek, azaz a neofiták számára. Mi is át akarjuk élni, át akarjuk érezni azt, ami velünk történt. A nyolcnapos ünnepléssel a liturgia megkísérli megállítani az időt, hogy Isten tetteinek visszhangja lehessen lelkünkben, és a liturgia ünnepléséből sejtsük meg azt, amit magyarázással, könyvekből sohasem érthetünk meg. Füzes Ádám
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|