Homíliavázlat

Ha mi nem, a kövek fognak megszólalni

A feltámadt Krisztus utánamegy tanítványainak. Nem áll eléjük fölségének teljes ragyogásával, nem söpri el kételyeiket dicsősége sugaraival. Nem vár arra, hogy hozzá menjenek vagy megkeressék őt, hanem utánuk megy - a titok, a feltámadás városából a kiábrándultság lakhelyére.

Ha én támadtam volna fel, első utam talán Pilátushoz vagy Kaifáshoz vitt volna: "Feltámadtam, én győztem!" Nem éjszaka, hanem világos nappal került volna rá sor, és sebek nélkül, hogy mindenki lássa.

Igaz, Péter hármas tagadására emlékeztet a feltámadt Jézus, de bámulatos tapintattal, a szeretetre való hármas rákérdezéssel.

Az asszonyok a sírnál a követ elhengerítve találták, fájdalmukkal voltak elfoglalva - Mária Magdolna a könnyei miatt nem vette észre, hogy vele beszél -, holott problémájuk, fájdalmuk gyökerét Krisztus már kitépte: hiszen feltámadt!

A mi megoldáskeresésünk pótmegoldások sorozata. Amikor kérünk valamit, abban a pillanatban meg is kellene köszönnünk, mert Isten már meghallgatott.

Az ifjúság körében népszerű dalban ezt énekeljük: "Kelj fel, aki görnyedtél, mert győzött az élet!" Húsvétvasárnap a Feltámadott engem is ki akar hozni síromból, az ő feltámadása az én személyes ünnepem is. Életünk túlnyomó részét a félelem köti gúzsba: mint a templomba tévedt madár, keressük a kivezető utat problémáink rengetegéből, keressük a megoldást életünkre. Vegyük észre végre, hogy Krisztus a feltámadás reggelén új életre hív.

Az irgalmasság vasárnapján Krisztus feloldja Tamás depresszióját. Az apostol először nincs ott a többi tanítvánnyal, magába zárkózik, elvesztette élete értelmét, önmagával van elfoglalva, magára tekint. Jézus utánamegy, kihozza börtönéből - ahogyan minket is.

Többé nem azon kell mesterkednünk, hogyan találhatnánk meg őt, hanem engednünk kell, hogy ő megtaláljon minket. De ha már találkoztam a Feltámadottal, nem maradhatok néma, megfáradt, öreg keresztény, nem élhetek tovább úgy, mintha Krisztus nem támadt volna fel. Ma legyőzte a halált, és arra hív, hogy Isten irgalmas szeretetének tanújaként hirdessem a feltámadás örömhírét. Helyettem senki nem fogja hirdetni. Ha nem teszem a dolgom, üres marad a helyem a feltámadás hírvivőinek sorában. Képzeljük el, mi történt volna, ha Mária Magdolna elbizonytalanodik, és nem viszi meg a feltámadás hírét az apostoloknak... Ha mi nem adjuk tovább a feltámadás hírét, örömét, a kövek fognak megszólalni! Valakinek hirdetnie kell a feltámadást, ha mi, akik megkaptuk ezt a gyönyörű küldetést, nem tesszük meg, majd megcselekszi más.

Menj, és soha ne hagyj el engem, menj, és amíg van valaki ebben az országban, városban, faluban, aki nem hallott az Atya irgalmas arcáról, a Fiú dicsőséges feltámadásáról, nem hallgathatsz. Menj, és mondd el mindenkinek. Életeddel és szavaiddal.

Gáspár István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu