Múzeumi "lelkigyakorlat" Debrecenben

Munkácsy tanúságtétele

A debreceni Déri Múzeum Munkácsy-termébe lépve különös hangulat keríti hatalmába az embert. A kiállítótermet szinte templommá avatja az a három óriási olajfestmény, amit Krisztus-trilógia néven ismer a művészettörténet.

Az élmény

A Krisztus Pilátus előtt című kép 1881. évi bemutatásakor Párizsban ugyanúgy sorakoztak az érdeklődők, mint nemrégiben a budapesti Monet-kiállításra várakozva. James Joyce említi, hogy az Ecce Homo írországi bemutatásakor (1899) a hosszas sorban állás után sok látogató önkéntelenül keresztet vetett, és térdre borulva csodálta a képet. Ez a hatás most hatványozódott, hiszen itt, Debrecenben egymásra talált a három, korábban együtt soha nem látott kép.

A Déri Múzeumban megfigyeltük, hogy a vallási igény még a közömbös vagy magát ateistának gondoló emberből is feltör e három mű láttán. Egy-egy evangéliumi tárlatvezetés a sietős látogatót is megállásra, olykor megrendítő vallomásra készteti. Hallottam, amikor valaki Péter apostol szavaival fejezte ki megdöbbenését: Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!

Ennek a katartikus hatásnak egyik összetevője természetesen a képek hatalmas mérete. A múzeum névadója, Déri Frigyes által adományozott Ecce Homo hat és fél méteres szélességével a legkisebb, de önmagában is lenyűgöző felületet ad a hetvennél több "szereplő" megismertetésére. Ennek az egyetlen képnek a bemutatására épült a múzeum központi terme, így végső soron ez határozta meg a Déri Múzeum egész architektúráját. E terem oldalfalaira került azután a Trilógia két másik, még nagyobb méretű darabja, a Krisztus Pilátus előtt és a Golgota. Hatásukat fokozza a terem relatíve kicsiny volta. Az aranymetszés szabályai szerint alakított hosszanti tér nyugalmas, reális perspektívát biztosított az Ecce Homo-nak, de az oldalfalakon látható két hatalmas mű nyugtalanná szűkíti a teret, szinte beborítja a látogatót. A legnagyobb festmény a Golgota, amelyet Munkácsy inkább a Beteljesedett címmel illetett, több mint hétméteres szélességével és négy és fél méteres magasságával szinte magába emeli szemlélőjét. A keskenynek tűnő terem drámai légköre a képek szemlélőjét tanúként, a cselekmény részeseként készteti állásfoglalásra.

Krisztus Pilátus előtt

Az első kép drámája abban a rövid párbeszédben szikrázik fel, amit Pilátus és Jézus folytat az igazságról és Jézus kilétéről. Jézus isteni-emberi valóságát, lét-paradoxonját ábrázolja a kettős központú kompozíció. Pilátus és Jézus távolságában nemcsak az Isten és ember, a vallás és politika, a hatalom és szolgálat, az igaz és hamis, az egyén és tömeg konfliktusa feszül, hanem e sokrétegű ellentét megoldása is feltárulkozik. Pilátus gesztusa, zavartan lesütött szeme sejteti a választ saját filozofáló kérdésére: Mi az igazság? Az igazság előtte áll. Az istenemberi igazságot a megkötözött kezű, szelíden magabiztos Jézus egyenes tekintete hordozza: Én vagyok! Jézust megkötözve is szabadabbá teszi az igazság, mint Pilátust, aki ugyan trónon ül, de lélekben szorong, hatalomvágyó hiúságának rabja. Az is zavarja, hogy Jézus elismeri felülről kapott hatalmát, és természetes párhuzamként jelenti ki saját főpap-királyságának határtalanságát és időtlenségét: Az én országom nem e világból való!

A farizeusok is nyugtalanok. Jól tudják, mégsem hiszik, hogy a vallási vagy politikai hatalom nem szolgáltathat igazságot, hanem csak Isten. Ez az isteni igazság ragyog Jézus hófehér ruháján, amely nemcsak a történet egy korábbi eseményét, Heródes gunyoros ítéletét sűríti a pillanatba, hanem a Tábor-hegyi megdicsőülést is felidézi. Pilátus trónja fénytelen, az ő fehér ruhája nem vakít. Az a legnagyobb baja, hogy nagyon is jól tudja, mit tesz. Hiába sejti Jézus ártatlanságát, egy koncepciós politikai perben ki kell mondania a halálos ítéletet. Munkácsy művészi tömörséggel adja elő a külső és belső történéseket: a kihallgatás és az ítélet térben és időben egymásra úszik, s a ravasz fondorlat, átprogramozott lelkiismeret jellemeket ír az arcokra. Ezekre a modellekre Párizsban talált rá a művész, a kivándorlásra váró lengyel és orosz zsidók között.

Ecce Homo!

Ahogy az előző képen, itt is több időbeni mozzanat sűrűsödik egyetlen jelenetbe. Főpapi fehér ruhája után királyi és áldozati bíbor kerül Jézus vállára. Jelvényei, a királyi (gúny)palást, a (nád)jogar és a (tövis)korona a katonák komisz játékát idézik, de már senki nem nevet a komédián. Íme, az ember! Megalázva is egyenesen áll a Fájdalmak Férfija. Az égre tekint, míg Pilátus kétszínűen hajlong, és széles gesztusokkal magyarázkodik. Jézus szótlan, elnémul, mint a bárány nyírója előtt. Hiszen éppen ott fogták el, ahol az áldozatra szánt bárányokat tartják leölésükig! Ő lesz a feláldozott, hibátlan, csontja töretlen húsvéti bárány, és ő lesz a főpap is, aki beviszi az áldozatot a szentélybe. Ő lesz a bűnbak, akit a világ bűneivel megterhelten a falakon kívül ölnek meg. Itt ez a bűnös, megváltásra váró nép, ez a nagy egyéniségekből álló, mégis manipulálható tömeg, indulataival, félelmeivel. Közéjük vegyül a fájdalmas Anya, János karjaiba ájulva. Kihallani a Barrabást!, a Feszítsd meg!-et. A tömegben ott áll hátul Munkácsy Mihály is, ő már megtudta, mi történik itt. Őt ez személyesen érinti: ha elkészül művével, örökre leteszi az ecsetet. A mű kompozíciója elárulja: nemcsak Jézusra vonatkozik Pilátus bemutatása: Íme, az ember, hanem sokkal inkább a tömegre: az ember mi vagyunk. Íme, ilyen az ember! Hálátlan, érzéketlen, manipulálható. Jézus, aki tudta, mi lakik az emberben, szemtől szemben láthatja azokat, akikért a világba jött. A festmény szemlélője pedig felnéz a Szenvedő Szolgára,aki odatartja arcát, hogy köpjék, hátát, hogy verjék... Fehér főpapi ornátusa és a királyi bíbor után már csak a messiási mezítelenség jöhet.

Golgota

A sötétség fenyegetően terjed. A kereszt trón-oltáráról a zsoltáros panaszos imája vegyül az asszonyok sírásába. Nem kér kegyelmet, és csoda sincs. Azt mondja: Beteljesedett, hiszen ezért az óráért jött. Pakol a hóhér, indul a nép haza, készíteni a másik húsvéti bárányt. De a tanúknak odarendelt főpapok mintha még töprengenének, vitáznának valamin! A százados meg fegyelmezetlen-felszabadultan ül egy kövön. Ilyen halált még ő sem látott: az ártatlan imádkozik gyilkosaiért! Ez valóban Isten fia volt! A történetnek itt nem lehet vége!

A kompozíció ismét segítségünkre siet. A kereszttel átellenben mozgalmas jelenet közepén egy lobogó tekintetű, Jézus-arcú férfi ül egy szép arab lovon. Szemét le nem veszi a keresztről. Ki ő? Az evangéliumban nem olvasunk róla. Talán már Pál apostol indul a damaszkuszi útra? Érezzük, ide van rejtve a folytatás. Igen, innen, a kereszt tövéből indul az Örömhír. A kilehelt lélek lendülete indítja az evangelizációt. A festmény - értelmezésem szerint - megeleveníti a Jelenések könyve sorait (19,11-13): Ekkor nyitva láttam az eget. Egyszerre egy fehér ló jelent meg. Aki rajta ült, azt Hűségesnek és Igaznak hívták. (...) Szeme olyan, mint a lobogó tűz. (...) Vértől ázott ruha van rajta, a nevét Isten Igéjének hívják. Munkácsy így sűríti a Golgota eseményébe a feltámadás keresztény reményét.

Képek kálváriája

A Trilógia vásznai közül csak egy, a sorozat középső darabja, az Ecce Homo magyar tulajdon. Se a műgyűjtő Déri Frigyes, de még Munkácsy sem igen remélte, hogy a három éppen a "kálvinista Róma" múzeumában találkozik egymással.

Az elmúlt években lehetőség kínálkozott arra, hogy a Krisztus Pilátus előtt és a Golgota is véglegesen hazatérjen. Sajnos sem a kulturális kormányzat, sem a civil szféra nem volt elég ügyes, így a Krisztus Pilátus előttcímű képet vissza kellett szállítani Kanadába, hogy majd a Hamilton Galéria tulajdonaként érkezzék vissza - hála Istennek, kedvező bérleti feltételekkel. A Golgota vételárából pedig addig-addig alkudoztak az illetékesek, hogy más vette meg a képet. Szerencsénkre egy munkácsi születésű amerikai magyar ember, Pákh Imre, aki igen jelentős Munkácsy-gyűjteménnyel rendelkezik. Ő igazi keresztény nagylelkűséggel meghosszabbította a kép debreceni letéti szerződésének határidejét. Így maradhat - talán örök időkig - a Krisztus-trilógia Debrecen egyik vonzereje, s így egész évben Munkácsy Mihály tarthatja a legnépszerűbb húsvéti lelkigyakorlatot Debrecenben.

Keresztesné Várhelyi Ilona

irodalmi muzeológus

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu