Szentírás-magyarázat

Nagypéntek és húsvét tanúi...

Húsvétvasárnap - Lk 24,13-35

Szent Lukács három húsvéti jelenettel zárja a harmadik evangéliumot. Az elsőben az asszonyokat látjuk, amint megállnak Jézus üres sírja előtt, s hallják a két angyal szavát: "Miért keresitek az élőt a holtak között? Nincs itt, feltámadt!" Sietnek a jó hírrel a tizenegyhez meg a többi tanítványhoz, de azok nem hisznek nekik.

A második képsor két férfit mutat: Jézus tanítványai voltak. De ők nem a sírhoz mennek, majdhogynem menekülnek Jeruzsálemből, s mindattól, ami Jézushoz kapcsolta őket. Őket maga a Feltámadott szólítja meg.

Mikor visszasietnek Jeruzsálembe, együtt találják a tizenegyet. Összerakják tapasztalataikat, s most mindnyájuknak megjelenik Jézus. Megjelöli további tennivalóikat, megáldja őket, majd a mennybe vitetik közülük.

A középső szövegrészt olvashatjuk a húsvéti ünnepi mise evangéliumaként. A sírhoz siető asszonyokat a fájdalom töltötte el, ezt a két férfit csalódás teszi egészen tompává. Nem fogták fel az asszonyok jelentésének súlyát, s most az úton Mesterüket sem ismerik föl, amikor melléjük szegődik. Panaszolják neki, hogy keresztre feszítették azt, akiben nagyon reménykedtek. "Azt reméltük, ő lesz, aki eljön, hogy megváltsa Izraelt." Jézus korholja s bátorítja őket: "Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek!... Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Krisztusnak, hogy bemehessen dicsőségébe?" Rendre fejtegeti előttük az (ószövetségi) írásokat, s lángol a szívük, de még mindig nem veszik észre, ki beszélget velük. Emmauszban rájuk esteledik. Marasztalják az ismeretlent, s a kenyértörésben felismerik. Eltűnik előlük: már nincs szükségük látható jelenlétére. Nyomban visszafordulnak, s Jeruzsálemben elmondják, mi történt velük.

A három jelenetnek közös középpontja Jézus gesztusa, amellyel kínszenvedését és halálát értelmezi. Nem azt mondja: felejtsétek el, már túljutottam rajta. Inkább azt: vegyétek szemügyre, értsétek meg: abban teljesedett a küldetésem. A két bús férfinak találkoznia kellett a Feltámadottal, hogy ezt megértsék. De örvendezővé nem Jézus feltámadásának ténye tette őket, hanem az, hogy halálának értelme megvilágosodott előttük. Betölti majd szívüket a pünkösdi Lélek, s hirdethetik az Evangéliumot. Így segít minket is a Feltámadott, hogy értsük s vállalni tudjuk, amit a nagypéntek és a húsvét tanúinak - örvendező szívvel - vállalniuk kell, hogy tanúságtételük hiteles legyen.

Jelenits István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu