|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Liturgia "Ti is tegyétek..." Az utolsó vacsora emlékmiséjét nagycsütörtökön üljük meg - bár az ősi időszámítás szerint, mely napnyugtától számolta az új nap kezdetét, ez az esemény tulajdonképpen már nagypéntekhez tartozik. E furcsa eltolódás az időszámításban azért is fontos, mert különben értelmetlen lenne húsvéti szent három napról beszélnünk, hiszen csütörtöktől a feltámadás vasárnapja már a negyedik nap a sorban. Az úrvacsora miséjének egyik legjellegzetesebb szertartása a lábmosás. Mind Jézus szavai, mind a rítus természetes gesztusa által világos, milyen szoros kapcsolatban áll e szertartás az új paranccsal, a szeretet parancsával. Amint az eucharisztia alapításakor elhangzik: "Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!", úgy itt is valami hasonló történik: "Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek azt." Az eucharisztikus küldetés és a szeretetszolgálat keresztény kötelességének mély belső kapcsolatát a hagyományos mandatum elnevezés is hordozta. Mindazon plébánosokhoz, akik egyházközségükben szeretnék megszervezni a lábmosás szertartását, kézzelfogható közelségbe kerülhet Péter apostol tiltakozása, aki nem akar engedni Mesterének, mikor az a lábát szeretné megmosni. A mezítelen láb látványa, főleg ilyen ünnepi, szakrális környezetben sokaknak esetleg túlságosan intimnek tűnhet ahhoz, hogy könnyen vállalkozni mernének a lábmosáson való részvételre. Innen azután érthető - bár ettől még szomorú tény marad -, hogy sok templom hívő közössége előtt mindmáig ismeretlen ez a szertartás. Eddigi papi működésem során két közösségemben történt meg, hogy úgy tartottuk meg a nagycsütörtöki lábmosást, hogy korábban még sosem láttak ilyet. Voltak olyanok, akik az első évben őszintén megmondták: attól félnek, hogy az emberek nevetni fognak rajtuk. E félelmek azonban nem igazolódtak be, sőt, a második évtől mindig könnyebben találtunk jelentkezőket. Minden szokatlanságával együtt - vagy talán részben emiatt is - a lábmosás rítusa meglepő erővel jeleníti meg keresztény életünk lényegét: szeretetet adni és elfogadni. A kettő közül vajon melyik is a nehezebb? Káposztássy Béla
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|