A születéstől a passióig

Beszélgetés Szelestei Nagy László irodalomtörténésszel

A dunántúli Szelestéről került a bencések győri gimnáziumába, majd az ELTE-n szerzett magyar-latin szakos tanári diplomát. Negyed századig az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa volt. Magyarországi egyházi könyvtárak régi könyveivel, kézirataival, XVIII. századi művelődéstörténettel foglalkozott. Főbb témái: XVIII. századi tudósok (Bél Mátyás és kora, Weszprémi István), irodalomtörténet-írás, jezsuita történeti iskola. Tanulmányai is e tárgykörben jelentek meg. 1994-ben kezdett tanítani a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Magyar Irodalomtudományi Intézetében, ahol most is dolgozik, s jobbára irodalomtörténettel foglalkozik. Nemrégiben könyve jelent meg (a Pázmány Irodalmi Műhely, Források sorozatban) Magyar ferencesek prédikációs gyakorlata a 17. században címmel. Alatta ez olvasható: Csíksomlyói kéziratos prédikációk.

A kötet többrétegű. A tudomány és a hitélet történeti dokumentuma...

- Nem véletlen, hogy a nyelvújító, teológus Pázmány Péter korának lelkiségi irodalmával foglalkozunk. Mindig örömmel veszek kézbe régi prédikációkat, mivel ma is hatásosak, gondolati szálaik megszakíthatatlanok. Ez a műfaj volt a hitéleti kommunikáció legfontosabb "eszköze". Gondolja meg: ha valaki megérte az ötvenedik életévét - s évi száz órát hallgatott szentbeszédet tízéves korától, hány ezer órában gyarapíthatta műveltségét! Egy mai értelmiségi megirigyelhetné...

ha a prédikációk megfelelő színvonalúak...

- Nem tudjuk pontosan, hogy a ránk maradt kész prédikációk szó szerint és teljes terjedelmükben hangoztak-e el vasár- és ünnepnap a templomokban. A papoknak ugyanis szabadon, "fejből" illett beszélniük. Régi egyházi könyvtárak, plébániák, szerzetesházak könyveinek többsége a prédikációkhoz köthető. Szinte minden teológiai tárgyú könyvhöz készült a prédikáló papokat segítő témamutató. Így aztán néhány kötet segítségével színvonalas beszédet állíthatott össze a lelkiismeretesen készülő pap, például a részegségről, a böjtről, az alázatról... Az egyik jezsuita szerzetes könyvtárnak nevez egyetlen kötetet, amelyből a pap a beszédeire készülhetett. Az úgynevezett florilégiumok vaskos köteteiben a betűrendben elhelyezett címszók mindig a téma bibliai előfordulásaival kezdődnek, ezeket az egyházatyáktól kiemelt részletek követik, aztán találhatunk itt egyebek közt profán történeteket, műveltséget gazdagító citátumokat is. Tanulságos forrás az ilyen.

Hány fajtája volt a katolikus prédikálásnak?

- A homília és a sermo. Előbbi a Szentírás egy-egy szakaszának magyarázása, ahogyan az egyházatyák művelték. A sermo (beszéd) a középkorban alakult ki: egy téma köré szerveződő prédikáció, amely egy bibliai citátumot részeire bontva elemez. Az ilyen típusú egyházi beszédek eredetileg a műveltebb hallgatóságnak készültek. Ezek nagy hatást gyakoroltak nemzeti nyelvű irodalmunk alakulására is. A XV. században (Itáliából kiindulva) az iménti két típus mellett feltűnt az oratio, amelyben a világi szónoklat elemei is megtalálhatók. Lényeges változást a szentekről való beszédekben és a gyászbeszédekben hozott. Általában nem a magyarázat szókincse jellemző rá, hanem a láttatásé. A középkor végén ez a szándék találkozott a ferencesek személyes hangvételű prédikációival. A reformáció utáni korszakban került előtérbe a meggyőzés, de a ferencesek gyakorlatában jelen maradt az érzelmekre hatás.

Nem lehetett mellékes a beszéd módja. Mint Pázmány jelzi: "Mint kell Isten igéjét gyümölcsösen hallgatni".

- Pázmány prédikációiból az elmúlt évszázadokban sokan merítettek. Ma is megfontolásra érdemes a prédikálásról vallott nézete. A pap feladata magát Krisztust megszólaltatni, tanaira éhséget ébreszteni a hívekben. Nem lehet célja az újdonságra törekvés. A hallgató nem mondhatja: ő többet tud, mint a prédikáló pap, hiszen a prédikáció célja a lélek feltüzelése, a cselekvésre ösztönzés. A lényeg nem az, ki prédikál, milyen művészeti eszközökkel, hanem hogy felélessze az isteni és felebaráti szeretetet, a bűnbánatot, és megtérésre indítson.

Az igényesség azonban nem hiányozhatott. Az olvasottság, kulturáltság eleve követelmény lehetett a felkészülésben, amit a prédikációk irodalomtörténeti értéke, nyelvi szépsége igazol.

- Amit a pap elmondott hallgatóságának, gyakran megjelent más műfajú vallásos kiadványokban, azonos megfogalmazásban. Az imakönyvek, aszketikus olvasmányok, prédikációk és színjátékok az erkölcsös életre tanításhoz, buzdításhoz ugyanabból az eszköztárból, ugyanazokból a történetekből, példákból válogattak. A XVII. századi elbeszélő irodalom műfajainak tanúsága szerint az irodalmi és vallási hagyományok folyamatosak, újra és újra kiadott művek továbbélésével, a latin és a nemzeti nyelv, a szóbeliség és írásbeliség együttélésével kell számolnunk. A műfajok keveredtek. Kopcsányi Márton ferences hitszónok, A boldog Szűz Mária életéből című művében is különböző műfajú részletek vannak jelen: elmélkedések versben, prózában, prédikációk, imádságok. A szerző tizenhárom megjelent prédikációjában érzelmekre ható litániás képekben, hasonlatokban, példázatokban gyönyörködhetünk.

A könyv példatára kínálja a kérdést: hogyan épült föl egy homília?

- A papok alapos retorikai képzést kaptak. Ez kemény iskola volt. A szerkezeti egységeket a közölt beszédekben is tetten érhetjük: a témamegjelölést, a szentírási részeket, a tartalmi kibontást és az értelmes lezárást. És itt van az idő kérdése is. A jelzett korban Szalézi Szent Ferenc fél órát tartott jónak, mások egy órát is engedélyeztek. Mostanában ennél jóval rövidebb terminust ajánlanak - a kor "lelke" szerint. Hogy retorikailag mennyire okosan volt fölépítve egy-egy beszéd, arról a hamarosan megjelenő, régi prédikációkat mai helyesírással közzétevő kiadványunkból bárki meggyőződhet.

Amint tanulmányában írja, a prédikációknak három feladatnak kellett megfelelniük: a tanításnak, a megindításnak és a gyönyörködtetésnek.

- A megindításban találkozik a prédikáció a költészettel. Csíksomlyó XVII. századi kincsesházából való részlet a mennyország hasonlat-leírása, melyet az ismert tudós-mindenes: Domokos Pál Péter bevallása szerint esténként elmondott a gyermekeinek: "Olvasom egy barátról, hogy az Istent azon kérte, hogy az mennyországnak érezhesse valami kis édességit. Egy madár kezde énekleni előtte és énekelve repülni az közel való erdőbe kezde. Utána indula, egy ágra megszálla a madár, ott énekel vala. Az barát a fa alatt hallgatja vala. Végre elrepült és a barát visszatére és a klastromot nem úgy látja, amint elhadta, ötöt senki nem üsmeri. És nevéről felkeresék a régi írásokban, és háromszáz esztendeit találák, hogy kiment a klastromból és neki az csak egynéhány órának látszott. Meghallátok már az mennyei boldogságnak jó és gyönyörűséges voltát, legyen azért már, hogy elvégezzem tanításomat, hogy ezt a boldogságot elménkben forgassuk, ezzel gerjesszük szívünket az Isten szolgálatjára, a békességes tűrésre, az penitenciára." Hogy a prédikációt hallgató híveket mennyire figyelembe kellett venni, arra jellemző példa, hogy az Erdélyben Bethlen Gábor idejében megtűrt jezsuiták (néhányan) "egy leegyszerűsítő, ám ugyanekkor az érzelmekre ható spiritualitást képviseltek", ami a ferencesek gyakorlatához hasonlítható. Kiemelték az ősök erős hitét, és az ahhoz való ragaszkodást.

Könyve nagy érdeme, hogy igazolja a dramatikus prédikációkat a magyar irodalomban. Főleg két nagy életperiódusban: a születésben és a passióban, a szenvedésben.

- Egy 1620 körül készített karácsonyi prédikációban olvashatjuk a következőt, az angyalok betlehemi énekéhez kapcsolva: "Micsoda az jó akarat? Én erre a mélységes kérdésre elegendőképpen meg nem felelhetek, hanem rendről rendre kérdjük meg azoktól, kik ezen a drágalátos áldott éjen az istállóban az Krisztus jászolyához gyűltek volt." A jóakarat lényegét keresve az angyalokkal, pásztorokkal, Szűz Máriával, Szent Józseffel és a gyermek Jézussal folytat párbeszédet a prédikáló pap. Feltételezhető, hogy dramatikus, eljátszott prédikációról van szó, amint Michael Stainmayr (német nyelvterületről közölt) nagycsütörtöki beszéde esetében is. Egy csíksomlyói ferences szerzetes kézírásában maradt ránk az 1670-es évekből egy magyarul elmondott (bizonyára itt is részben előadott) nagypénteki, dramatikus prédikáció. Különleges jelentőséget ad neki, hogy egy középkor végi hazai forrásból (Laskai Osvát latin prédikációjából) épül fel, megtartva annak jelenetezését. Valódi látvány, szent színház, bibliai passió játszódhatott le az egykori hallgatók előtt. A latin alapszöveggel párhuzamosan közreadott, abból felépített prédikáció fontos láncszem a XVIII. századi csíksomlyói passiókhoz.

Mit jelent a passiójáték?

- Az említett esetekben prédikációkat, de szereplőkkel. Egyik fajtájának tekinthetjük a keresztutat.

Mennyire kutatták eddig a prédikációkat?

- Az utóbbi másfél évtizedben kezdődött meg szervezett kutatásuk. Modern kiadásban csak Pázmány Péter prédikációi és itt-ott egy-egy, többnyire csonka szöveg olvashatóak. A prédikációkutatásban az összehasonlító vizsgálatoktól várunk eredményeket: elmélkedések, imádságok, népénekek, prédikációk, képi ábrázolások s persze folklórelemek együttes elemzése sok összefüggésre fényt deríthet. Ma az egyházi irodalom kutatása iránt nagy az érdeklődés. Sokan észreveszik, keresik itt is a minőséget. Aki a lelkiség iránt nem érdeklődik, az eleve kizárja tájékozódási köréből a sekrestyeirodalmat. A munka rengeteg - főleg a XVIII. századtól növekszik a "hagyaték".

Van-e a gyakorlatban jövőjük a régi prédikációknak?

- Nem titkolt szándékunk, hogy egy-egy gyűjtemény papok, érdeklődő hívek, diákok kezébe is kerüljön, ne csupán a tudomány asztalára. Néha talán nehéz lesz olvasmánynak, de hangos olvasás könnyítheti a barátkozást. Abban is reménykedünk, hogy egy-egy darab hallható-látható lesz majd a médiában, s ezáltal válik élvezhetővé. A megszokott betlehemezésben, passiójátékokban mindenképp új színt jelenthet a dramatikus prédikáció.

Tóth Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu