Az utolsó historikus énekmester

Virágh László hatvanöt éves

A magyar régizene doyenjének tartott Virágh László, az Ars Renata Szólóének-együttes alapítója és művészeti vezetője, a Magyar Régizenei Társaság elnöke márciusban töltötte be hatvanötödik életévét.

A krisztusi korba lépett Ars Renata Szólóének-együttes koncertjei az utóbbi években leginkább arról nevezetesek, hogy azokon rendre felcsendülnek Balassi Bálint költeményeire komponált, a korszak hangulatának és magas művészi színvonalának megfelelő, eredetinek tűnő zeneművek. A reneszánsz stílusban szerzett dalciklusok és hangszeres ritornellek Virágh László alkotásai, amelyek egyre sürgetőbben CD-megjelenésre várnak. A reneszánsz és a manierizmus zeneirodalmának elhivatott kutatója emellett maga is színpadi ember: az együttes egyik tenoristájaként a többszólamú művekben is énekel, de legtöbbször lanttal a kezében látjuk, amint elfeledett korok hangulatát idézve olasz, francia és angol "Dulcineákhoz" vagy éppen Balassi Júliájához énekel. Virágh Lászlóról - noha érdemei alapján megilletné - sokkal kevesebben tudnak, mint kellene. Igaz, ismerik őt egyetemi olasz nyelvű szemináriumok zenetörténeti és műfordítói előadójaként, az MTA Irodalomtudományi Intézete Reneszánsz és Barokk Kutatócsoportjának munkatársaként, nemzetközi tudományos konferenciák, mesterkurzusok előadójaként és a hazai régizene-mozgalom egyik elindítójaként, de azt már sokkal kevesebben tudják, hogy valójában korunkban ő az első és talán az utolsó olyan énekmester Európában, aki a korabeli, XVII. századi praxisok alapján, eredeti forrásokból tanít hangképzést és előadói technikát. Több muzsikust elindított énekesi pályáján, akik az idők folyamán lemorzsolódtak vagy elpártoltak, új korszakok, új stílusok, új tanárok felé húzva. Pedig szaktudásáról legismertebb tanítványának, Zádori Mária Liszt-díjas kiváló művésznek sikerei árulkodnak, aki sokak számára a historikus éneklés etalonja.

Ma már csak a legritkább esetben van meg a növendékben az a kitartás és művészi alázat, amely a régi korok mester-tanítvány kapcsolatát jellemezte. Annak idején - és ezt korabeli dokumentumok tanulmányozásából tudom - a mester tudását hatalmas tisztelet övezte. A tanítványnak nem volt más dolga, mint odaadóan, nagy türelemmel, alázatosan követni az instrukciókat, és lemásolni, utánozni mindazt, amit mestere előénekelt neki. Itt van Porpora híres kottalapjának és a később világhírűvé vált kasztráltnak, Farinellinek az esete: a mester öt éven át nem engedett mást énekelni tanítványának, mint azt a nyolc-tíz, speciális skálából álló gyakorlatsort, amelyhez hasonlót - Rognoni 1620-as évekbeli módszerét -magam is használok az órákon. Farinelli szorgalmasan tanult, de végül elveszítette türelmét, és kifakadt mesterének, aki azt felelte: ezt ugyan életed végéig tanulnod kell, de most már menj, te vagy a világ legjobb énekese. Nos, ezt nálam, Zádorin kívül, senki sem várta meg, és ez nagyon elszomorít. A világ kifogyott a türelemből, ma mindenki "ingyen" és fáradság nélkül akar mester lenni- mondja Virágh László.

Bár mások is, főleg a zenetudomány művelői tanulmányozták a régi praxisokat, az eredeti módszert - jelenleg úgy tűnik - senki sem ülteti át a gyakorlatba. Nem elég ugyanis jártasságot szerezni a reneszánsz és a barokk zeneirodalmában és -történetében, az archaikus olasz nyelvet, de gyakran a nyelvjárásokat is alaposan ismerni kell ahhoz, hogy eligazodjunk a kor bonyolult terminológiájában, és továbbadhassuk az előadás mikéntjét. Nem az a kérdés ugyanis, hogy mit énekeltek, milyen díszítéseket használtak akkor, hiszen az a kottákban megtalálható, hanem hogy mindezt hogyan adták elő. Az elmélet és a gyakorlat összeér, hiszen a tanárnak, a régiek is ezt írták, be kell mutatnia tanítványának mindazokat a technikai fortélyokat és zenei megoldásokat, amelyekről beszél.

Ha az egyedülálló énekoktatói módszernek nincs is méltó továbbvivője, Virágh László életművét így is megőrzik a hangfelvételek. Életének ezt a fontos évfordulóját is a nemrégiben elkészült és rövidesen már kapható, legújabb Ars Renata-lemezzel ünnepli, amelyen a szerzetes pap Banchieri 1607-ben kiadott, modern kiadásban vagy adathordozón még soha meg nem jelent Sinfonie Ecclesiastiche című gyűjteményének felvétele hallható.

Az oldalt írta:

Gábor Adrienn Angéla

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu