Szentírás-magyarázat

A második feltámadás

Húsvét 2. vasárnapja - Jn 20,19-31

Tamás apostolra, aki Jézus környezetében többször is feltűnik, a kissé hálátlan utókor a mai evangéliumi jelenet alapján a "hitetlen" jelzőt ragasztotta. János evangéliuma több figyelmet szentel személyének, mint a szinoptikusok. János ugyanis leírja (11,16), hogy Tamás sorsközösséget vállalt Jézussal, amikor Lázár feltámasztásának jelenetében felszólítja az apostolokat: "Menjünk, és mi is haljunk meg vele!" Őszinteségére jellemző, hogy Jézus allegorikus beszédét hallgatva belekérdez. Míg a tanítványok megértést színlelnek, ő kimondja: "Nem tudjuk, hová mégy" (Jn 14,5).

A húsvét utáni jelenéselbeszélésekben több Jézus-tanítványnak van Jézussal való találkozásra utaló élménye. Tamás nem egykönnyen fogadja el ezeknek az élményeknek a feltámadást bizonyító jellegét. Mindez azt jelenti: ő és a többi apostol sem a csodaváró hiszékeny tömeg képviselője. Csak megdönthetetlen bizonyítékok alapján fogalmazzák meg tanúságukat Jézus feltámadásáról. E megnyilatkozása ebben a szövegben tükrözi Tamás élményének letaglózó erejét, amikor felkiált: "Én Uram, én Istenem!"

Tamás nevéhez számos irodalmi alkotás is fűződik az ókorból. Az 1945-46-ban a Nag Hammadi gnosztikus könyvtárban fölfedezett tizenhárom kézirat között szerepel a Jézusnak, az élőnek titkos szavai című mű, mely száztizennégy Jézus-mondást tartalmaz. Ezek jórészt megegyeznek a János-evangéliumból ismert Jézus-mondásokkal, ugyanakkor hiányzik a műből a szenvedéstörténet. Mindez azt mutatja, hogy Tamás lelki tekintélynek számított Keleten. Az Abgár-legenda szerint Jézus vele szervezteti meg az edesszai egyház evangelizálását. Euszebiosz egyházatya is úgy tudja, hogy Szíria északi részén, a "pártusok földjén" hirdette az Evangéliumot. Egy III. századi apokrif irat szerint misszionált Indiában, és ott is halt vértanúhalált. János evangélistához hasonlóan meditatív személyiség volt. Ezért a gnosztikus szektához tartozók is igen kedvelték írásait. Máig sem sikerült tudományos megegyezésre jutni arról, hogy írásai gnosztikus iratoknak tekinthetők-e vagy csak meditatív írások.

Jézus nyilvános működése során elhangzott beszédei megosztották hallgatóságát. Voltak, akik rajongtak érte, és akadtak olyanok is, akik ellenséget láttak benne. Jézus feltámadása még jobban megosztja hallgatóságát és követőit. Vagy csalónak nevezi valaki Jézust, és ettől kezdve ádáz ellenségeként tevékenykedik, vagy hisz benne, és akkor tanítványi elkötelezettséggel misszionál a feltámadás jó hírével.

A feltámadás az apostolok között és Jézus követőinek tágabb körében is mindenkit állásfoglalásra indított. Akik kapcsolatba kerültek a föltámadás hírével, nem maradtak közömbösek, sem passzívak. A feltámadás egyben felhívás a hitbeli tevékenységre. Ilyen mérvű életváltoztatást Jézus nyilvános működése idején csak azoknál tapasztalhattunk, akiket meggyógyított, vagy akiket a halálból hozott vissza. De közülük sem mindenkinél. Például a tíz leprás közül csak kettőt mozgatott meg ez a csodás gyógyítás. De a feltámadás után a Jézus-hívők másként kezdenek élni, mint annak előtte.

A feltámadás és a keresztség által Jézus tanítványai új emberré válnak. A régi ember cselekedetei a földi életre irányultak, az új emberéi a mennyei értékek megszerzésére. Az egyház és tagjai számára állandó kihívás: vagy életükkel bizonyítják Jézus tanításába, a feltámadt Jézusba, Isten országába vetett hitüket, vagy engedik, hogy a régi legendák világába merüljön ez a történet, amelynek tulajdonképpen semmi köze való életünkhöz, de jól elszórakoztat.

Jézus kétszer támadt fel: egyszer a valóságban, egyszer pedig Tamás hitében. Nagy baj lenne, ha ezt a második feltámasztást mi kényelemszeretetből elmulasztanánk.

Benyik György

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu