Szeretem az egyházat

Száz éve született Yves Congar domonkos teológus

Yves Marie Joseph Congar 1904. május 13-án született az ardennekbeli Sedanban. A mélyen vallásos kispolgári család baráti kapcsolatokat ápolt a város zsidó és protestáns felekezetének tagjaival. Congar 1921-től a párizsi egyházmegyei szemináriumban kezdte meg a papi hivatásra való felkészülését. Az Institut Catholique-on többek között Jacques Maritain is tanította. Korábban többször járt a dél- franciaországi conques-i bencéseknél gyönyörű liturgiájuk miatt, de mégis az amiens-i domonkosoknál kezdi meg noviciátusát.

Teológiai-szellemi érdeklődésében a kezdettől fontos szerep jut a történetiség kritériumának: hogy az egyházban felmerülő kérdéseket a maguk összetettségében tudja értelmezni. Tanulmányait a híressé vált Le Saulchoir Teológiai Főiskoláján folytatja Ambroise Gardeil, Marie-Dominique Chenu domonkos professzorok vezetésével. Ez utóbbi irányította Congart Étienne Gilsonhoz, a történelmi tomizmus szakértőjéhez, s indította el az ökumenikus mozgalom irányába, elsősorban Johann-Adam Möhler műveinek tanulmányozásával.

Első írása a La Vie Intellectuelle domonkos folyóiratban a modern hitetlenség kérdéseit elemzi, mely egyúttal a nevét is ismertté tette. Fiatal tanári éveit nemcsak a tanítás, hanem az igehirdetés és konferenciabeszédek tartása is jellemezte. 1937-ben indította útjára a Cerf Kiadónál az Unam Sanctam egyháztani sorozatát, mely az ökumenikus mozgalmakban jelentős fordulatot eredményező Megosztott keresztények - A katolikus ökumenizmus alapjai című írásával kezdődött. Congar a keresztény felekezetek egymással való küzdelme helyett az igazság elemeit keresi. "Az ökumenizmus ott kezdődik - írja -, amikor elhisszük, hogy a másiknak is igaza van, és rendelkezik az életszentség ajándékaival." Ebben az időben találkozik az egységtörekvés nagy úttörőivel, mint például Paul Couturier és Lambert Beauduin atyákkal. Nemcsak a protestáns világgal, hanem az anglikán liturgiával is foglalkozik, és kapcsolatba kerül a későbbi canterburyi érsekkel, George Ramsey-vel.

1935-ben veszi át Chenutől a Revue des Sciences Philosophiques et Théologiques című lap irányítását. A II. világháború idején német fogságba esett, de a fogolytáborban is kifejezésre juttatta ellenérzését a náci ideológiával szemben. Szabadulását követően a Témoignage Chrétien című hetilap munkatársa lett, majd folytatta az Unam Sanctam sorozatot az Igaz és hamis reform az egyházban című művével (Vraie et fausse réforme dans L´Église - 1950), amelyben kifejti, hogy a hagyomány és a reform nem egymással kibékíthetetlen fogalmak, hanem az egyház életének kiegészítő elemeit alkotják. Teológiai és történeti felkészültsége alapján komoly tanulmányt írt az egyházi szolgálatról, melyben a világi hívek hivatását hangsúlyozza (Jalons pour une théologie du laicat - 1953).

Ezzel egy időben kezdődtek nehézségei a római tanítóhivatallal, mely ekkor már gyanakvással szemlélte az ökumenikus mozgalmat. 1952-ben Róma elítélte az "új teológiát" (nouvelle théologie) és 1953-ban a munkáspapok mozgalmát. 1954-től Congartól, Lubactól és Chenutől megvonták a tanítás jogát. Ekkor Congar a jeruzsálemi Biblikus Iskolába, majd később Cambridge-be vonult vissza, és csak 1956-tól kezdhette meg újra a tanítást Strasbourgban. XXIII. János pápává választását követően Congar másokkal együtt viszszakapta a tanítási és publikációs szabadságot. A legnehezebb esztendő 1954 volt, amikor a Humanae generis enciklika megjelenése gátat szabott a teológiai gondolkodás fejlődésének.

Congar a II. vatikáni zsinat teológiai szakértője lett, és jelentős szerepe volt a Lumen gentium, az egyházról szóló dogmatikus konstitúció kidolgozásában. 1964-ben a domonkos rendtől elnyerte a "teológia mestere" címet, mely hagyományosan a domonkos professzori életút megkoronázása.

A zsinat utáni évek saját teológiai látásmódját is módosították, bár már korábban is hozzájárult ahhoz, hogy az egyház jogi szemléletétől eljusson az isteni és emberi elemekből álló misztérium-egyház valóságához. Ezt tanúsítja a szentháromságos teológia felé való megnyílása, mely megjelenik a Szentlélekről írt lönyveiben (Je crois en l´Esprit Saint I-III. - 1979-1980; La Parole et le Souffle - 1984).

Yves Congar a történeti igazság és a hiteles egyházi hagyomány megtestesüléseként az 1790 címet tartalmazó bibliográfiájával, könyveivel és cikkeivel továbbra is elősegítheti az egyház megújulását és szeretetét.

Kránitz Mihály

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu