A Húsvétünnep és Borisz szerzői

Százhatvan évvel ezelőtt született Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov, a XIX. századi orosz zene egyik legnagyobb alakja. Zongorázni tizenötévesen kezdett, zeneszerzést Théodore Canillétől tanult. Tengerészeti tanulmányainak befejezése után világ körüli útra indult, amelynek élményei számos zeneművét inspirálták. Első szimfóniáját 1865 végén mutatták be Szentpétervárott, két évvel később Balakirev vezényelte a szerb témákra komponált Fantáziáját. Ezt az eseményt tekintik a zenetörténészek a későbbi Ötök (Balakirev, Rimszkij-Korszakov, Borogyin, Kjui és Muszorgszkij) együttműködése kezdetének. Céljuk a nyugati zenétől független orosz muzsika létrehozása volt, köztük Rimszkij-Korszakov a legképzettebb és a legtermékenyebb. Kilépve a haditengerészettől, a katonazenekarok karmestere, majd 1874-ben hivatásos dirigensként III. Szimfóniáját vezényelte Szentpétervárott. Ekkor lett a város zenei szabadiskolájának igazgatója is, majd az udvari kápolna karmestere, 1886-1890 között pedig az orosz szimfonikus zenekarok vezető dirigense. Kiválóan értett a hangszereléshez és a zenei hangulatfestéshez, legtöbb művének témáját orosz és más szláv népek meséiből, irodalmából és történelméből merítette. Tizenhét operát komponált, köztük a legfontosabbak: a Szadko, A pszkovi lány, a Hópelyhecske, A cári menyaszszony, a Mese a láthatatlan Kityezs városáról, a Mozart és Salieri, a Szaltán cár és Az aranykakas. Legismertebb zenekari művei: a Spanyol capriccio, a Seherezádé zenekari szvit, és a Húsvétünnep című nyitány. Rimszkij-Korszakov dalokat, kamarazenét s egy zongoraversenyt is szerzett. Műveire Liszt és Berlioz nyomán a későromantikus, máshol a keleties hangvétel a jellemző. Tanítványai között találjuk Glazunovot, Respighit, Sztravinszkijt és Prokofjevet. Az egyik legnagyobb orosz zeneszerző és pedagógus 1908. június 21-én fejezte be életét.

Az 1800-as évek másik nagy orosz muzsikusa, Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij öt évvel volt idősebb Rimszkij-Korszakovnál. A falusi kisbirtokos családban nevelkedő ifjút - korán megmutatkozó zenei hajlamai ellenére - apja katonai pályára szánta. Muszorgszkij még csak 13 éves volt, amikor bajtársainak ajánlott polkája ismertté tette a nevét. A klaszszikusok mellett az orosz népzene tanulmányozására irányult a figyelme. 1859-ben lemondott tiszti rangjáról és az Ötök tagja lett. Tanítómestere valójában az orosz nép volt, témáit és karaktereit a jellegzetes orosz emberek ihlették. Kompozíciói közül a Borisz Godunov című operája a legjelentősebb. Negyvenkét esztendősen, 1881. március 28-án érte a halál Szentpétervárott.

A két jubiláló zeneszerzőt nemcsak az Ötökhöz való tartozás, hanem a Borisz Godunov is összeköti: mindketten hozzányúltak az eredeti kompozícióhoz. A lebilincselő zenedrámát maga Muszorgszkij is két változatban készítette el, halála után azonban Rimszkij-Korszakov gyökeresen átalakította Muszorgszkij második változatát, gyakorlatilag új operát komponált belőle.

G.A.A.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu