Egy új európai nép

A laikus katolikus szerepe és az ökumenikus összetartozás az egységesebb Európában

A Citta Nuova című folyóirat 2004/2. száma érdekes interjút közöl Aldo Giordanóval, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának titkárával. Michele Zanzucchi interjúját kis rövidítéssel közöljük.

Sokan - köztük a pápa is - az európai egyház új tavaszáról beszélnek, különösképpen a mozgalmak születésének, fejlődésének és az új egyházi közösségeknek köszönhetően. Az ön megítélése szerint milyen szerepük lehet abban a politikai és egyházi helyzetben, amelyben élünk?

- Egyház Európában című apostoli buzdításában szól arról is, mit jelentenek az új mozgalmak és az új közösségek az egyház számára. "Segítik a keresztényeket a radikálisabb evangéliumi élet megélésében, bölcsői a különféle hivatásoknak... Különösen a laikusok hivatását támogatják, és segítik kibontakozni az élet minden területén; elősegítik a nép életszentségét; igehirdetői és buzdítói lehetnek azoknak, akik valami miatt nem találkoznak az egyházzal. Gyakran az ökumenikus haladás támogatói, és új lehetőségeket nyitnak a vallások közötti párbeszédben...; nagy segítői az elevenség és az öröm gyarapodásának az egyházban" (n. 16). Európának nagyon nagy szüksége van a kereszténységre, az evangéliumi életre, és a mozgalmak utat mutatnak, hogy mindez megvalósulhasson.

Van egy másik módja is közreműködésüknek, amit történelmi jelentőségűnek tartok. A mozgalmak általában már egy olyan európai népet alkotnak, amely áthidalja a nemzeti és kulturális határokat, az etnikai hovatartozást. Európa az utóbbi időben tragikusan kudarcot vallott a különböző népek és fajok együttélésének megpróbáltatásaiban. A Gondviselés ajándéka, hogy most odafordulhat ezekhez a "laboratóriumokhoz", melyek arról tesznek tanúságot, hogy megszülethet egy határokon túli igazi család.

Az európai politikában néha súlyos zavarok, megosztottságok, nézetkülönbségek tapasztalhatók a követendő értékeket illetően. A keresztények vissza tudják adni az európai politika fényét, lelkét hogy újból fellélegezzék?

- A legutóbbi brüsszeli csúcsértekezlet tárgyalásain különösen megmutatkozott ennek a fénynek a hiánya. Ha azon értékeket tekintjük, amelyek alapján ki kellene alakítani az európai szemléletet és eszmeiséget, akkor komoly problémát látok: fennáll annak a veszélye, hogy ezek az értékek üres frázisokká válnak. Valójában egyrészről mind elfogadhatóak azok az értékek, amelyeket a jelenleg megfogalmazott európai alkotmány az első paragrafusokban tárgyal: az emberi méltóság, szabadság, demokrácia, egyenlőség, béke... hiszen ezek a katolikus egyház szociális tanításának központi elemei, amikor viszont elkezdjük firtatni, hogy ezek az értékek milyen alapon állnak, mi a tartalmuk és hogyan értelmezzük őket, akkor gyakran ott találjuk magunkat tehetetlenül. Nem elég kimondani őket! Ugyanannak az értéknek a nevében egymással ellentétes érvek is megállhatják a helyüket. Például hivatkozhatunk az emberi méltóságra az abortusz ellen, de mellette is. A keresztények felelőssége, hogy adják azt a fényt, amely rávilágít ezeknek az értékeknek a valóságos mibenlétére. Európa fény nélkül a sötétben tapogatózik, vagy könnyen eltéved a részleges, csalóka fények csillogásának zűrzavaros pluralizmusában.

A jó néhány katolikus, evangélikus, anglikán és ortodox mozgalom mostani egymáshoz közeledése hozhat-e új ökumenikus lendületet?

- Az ökumenizmus terén egyre világosabbá válik: ahhoz, hogy továbbhaladjunk a kiengesztelődés és egység felé vezető úton, nagy szükségünk van egy erős, az evangéliumban gyökerező és már sokak által megélt lelkiségre. Egyre több felől hallani, hogy lelkiség után érdeklődnek, még ha gyakran nem is körvonalazódik annak mibenléte. A mozgalmaknak van már tapasztalatuk arról, hogy mi a lelkiség, és nagy hangsúlyt fektetnek az életre. Gyakran azok a nehézségek, melyek útját állják az egyházak közötti kapcsolatnak, nem anynyira teológiai, mint inkább történelmi, kulturális, jogi és pszichológiai jellegűek. Még nagy a félelem! A mozgalmak elkezdték felszámolni az egymással való találkozástól és együttműködéstől való félelmet, mert osztozni akarnak a lelki élet kegyelmeiben. Meg vagyok róla győződve, hogy ha ily módon együtt éljük az evangéliumot, az el fogja söpörni az utunkban álló akadályokat, és a teológiai párbeszéd is jobban fog fejlődni.

Az intézményes egyház hogyan tudja segíteni ezeknek a mozgalmaknak a növekedését az egyházi közösségben?

- Azt hiszem, hogy a dolog nyitja az egyház "katolikus", vagyis egyetemes jellegéből adódó gazdagságának az elmélyítésében, újra felfedezésében található. Európai tapasztalataim fényében látom, hogy milyen nagy előnyt jelent az evangélium egyetemessége. Ez ad lehetőséget egy olyan egység megfogalmazására, amely nem megsemmisíti, hanem megvalósítja egyesek identitását. Lehetőséget ad arra is, hogy a megfogalmazott önazonosságunkkal ne bástyázzuk körül magunkat, hanem mind együtt alkossunk egy új valóságot. Ha a mélyére ásunk a dolgoknak, és elég érettek vagyunk hozzá, akkor láthatjuk, hogy az egyház egyszerre egyetemes és helyi dimenzió; egyszemélyű vezetés és zsinat, intézmény és karizma, plébánia és mozgalmak... Ha szembe állítjuk őket egymással, azzal csak szegényebbé válnak, és ez azt jelzi, hogy egy kicsit még gyerekcipőben járunk. A gyermekkor után viszont olyan életszakaszok következnek, ahol érettebbé válunk, és megtanulunk örülni az egyház változatos gazdagságának.

(Fordította: Reskovits Ágnes)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu