Egyházpolitika helyett nemzetstratégia...

Beszélgetés Orbán Viktorral

Nagy Szent Gergely pápa jubileumi évében a Nagy Szent Gergely-rend Nagykeresztjének civil fokozatát adományozta II. János Pál pápa Orbán Viktor volt miniszterelnöknek, a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség elnökének.

A kitüntetést lapzártánk után, április 6-án Juliusz Janusz érsek, apostoli nuncius adta át a budavári prímási palotában. Ez a kitüntetés az egyik legrangosabb vatikáni elismerés legmagasabb fokozata, amelyet civilek kaphatnak.

Ezt a kitüntetést az egyház javára és a közjó érdekében végzett szolgálatokért adják...

- Végig kellett gondolnom, mivel érdemelhettük ki ezt a megtisztelő elismerést. Azt mindenképpen eredménynek tekinthetem, hogy sikerült maradéktalanul betartani és betartatni a Szentszék és Magyarország között korábban megkötött megállapodást, ami igen nehéz folyamat volt, sok jó szándék kellett hozzá mindkét oldalról, hiszen több mint egy tucat törvényt kellett módosítani ennek érdekében. Alkottunk továbbá számos olyan törvényt és jogszabályt is, amelyek elősegítették, hogy az egyház eredményesebben tölthesse be küldetését.

Az egyházzal való kapcsolatot mi nem valamilyen speciális szakfeladatnak, egyházpolitikának, hanem nemzetstratégiai kérdésnek tekintettük. Meggyőződésünk, hogy az egyházak nemcsak a múlthoz, hanem legalább annyira a jövőnkhöz tartoznak. A millenniumi ünnepségek során az is kiviláglott, hogy ezt nemcsak a polgári kormány látta így, hanem az ország polgárainak többsége is. Fontosnak tartottuk annak segítését is, hogy az egyházak ne csak a templomokat építsék és újítsák meg, hanem a lelkeket is. Nyugat-Európában helyenként szomorú látvány fogadja az embert: az intézményeiben erős egyházak híveinek gyors fogyatkozása... Egy ilyen háttérrel szemlélve az, ami Magyarországon történt, talán nem csak magyar szemmel tűnhetett ígéretesnek.

Nemcsak térben érzékelhető a különbség - más országokkal öszszevetve -, hanem időben is. Például a két évvel korábbi és a mostani hazai állapotokat tekintve. Kifejezetten egyház- és keresztényellenes tendenciák is megjelentek, illetve megerősödtek a médiában és a politika színterein is. Ön mivel magyarázza ezt?

- Összetett jelenséggel van dolgunk. Ne feledjük: hívő emberek a mostani kormányra szavazók között is voltak, ez tény! Ezért sose keverjük össze a mostani kormányzatot támogató embereket a hatalom gyakorlóival. A baloldalnak - már csak a köreiben jelen lévő hívők miatt is - nem kellene szükségképpen egyházellenesnek lennie. A történelmen ugyanakkor nehéz átlépni. A hazai baloldal az elmúlt ötven évben egyházellenes álláspontot képviselt, hivatalos ideológiája az ateizmus volt, az egyházban előbb elpusztítandó ellenséget, majd kordában tartandó ellenérdekelt felet látott. Őszinte jóakarattal kívánom a hazai baloldalnak, hogy ezen túl tudjon lépni, látok is erre nézve törekvést. De ez nem könnyű, a múlt sokáig kísért: akik összeesküvésnek látják azt, hogy az EU-ban a katolikus egyház is hallatni szeretné a hangját, azok régi beidegződések rabjai. Erdő Péter bíboros nagyon szemléletesen fogalmazott, amikor azt mondta: kereszténység nélkül Európának nincsen szíve. Ha ezt továbbgondoljuk, akkor a kereszténység elleni támadás szívtájékra mért ütés...

Ilyen helyzetben a hazai történelmi egyházaknak alapos alkotmányjogi felkészültséggel kell felvértezniük magukat. A magyar demokrácia erős ugyan, és a keresztény- és egyházellenes támadásokkal szembeni jogi védelem következik az Alkotmányból, de a jogok érvényesítése nem mindig egyszerű és automatikus.

Európában másutt is jelentkeznek hasonló tendenciák.

- Ez igaz, de az ottani baloldaliak közül sokakkal lehet vállvetve küzdeni azért, hogy a keresztény értékek kellő elismerést kapjanak. Hogy csak egy nevet említsek: az Európai Bizottság jelenlegi elnöke, Romano Prodi baloldali politikus és hívő katolikus. Nyugat-Európában az egyházellenesség nem jobb-, illetve baloldaliság kérdése. De ezzel együtt is sok baj van Európában. Aligha tudnám otthonomnak tekinteni azt az Európát, amelynek alkotmányában nem említhető meg Isten neve, és nem történhet utalás kétezer év keresztény hagyományára és értékrendjére. Ilyen alapon nem lehet európai egységet építeni. Kordivattal állunk szemben - amelyről már Jókai is ír A jövő század regényében:"...még száz év múlva is lesznek emberek - sokan lesznek - akik hazájukat szeretik, kik az emberiség nagy bajait orvosolni törekszenek... kik a semmiből teremteni, az embererőt istenerővé emelni igyekeznek; ...de ezekkel szemben fog állni az a másik óriás, akinek neve Nihil, a Semmi, aki nem hisz semmit, sem Istent, se hazát, se nemzetet, se túlvilágot, se államot, se emberi törvényt, se családot, se becsületet, se költészetet; aki megtagadja a múltat, nem bánja a jövendőt, akinek nincs más célja, mint a mai nap, más ura, mint az én, más törvénye, mint azt tenni, ami neki jólesik."

Egy olyan önközpontú és gátlástalanul önérvényesítő szemlélet látszik eluralni Európát, amely elvékonyította az egyházak társadalmi gyökereit. Ezzel szemben Magyarországon, ha lassan is, de mintha erősödnének, megtelnének élettel a keresztény gyökerek.

Lehet, hogy ez a kordivat az uniós csatlakozás után nálunk is erősebben hat majd. Lesz-e, ami útját állja?

- Elképzelhető, de nem fátum. A kereszténység küzdelmes életforma: az emberen belül is folyik a küzdelem, és attól függően leszünk képesek ellenállni a világból jövő rossz hatásoknak, hogy bennünk miként dől el az a bizonyos küzdelem. Nem elég tehát aggódnunk, hanem erősíteni kell önmagunkat, személy szerint és nemzetként egyaránt.

A csatlakozást aggodalmak és remények is kísérik az országban. Talán azért is, mert nem vagyunk igazán tájékozottak. Elnök úr mivel tudná hűteni a túl nagy lelkesedést, és mivel bátorítaná az aggodalmaskodókat?

- Először hadd értsek egyet az Ön helyzetértékelésével. Az olyan ember, aki a forró tejjel megégette a száját, a hideg vizet is megfújja, mielőtt beleinna. A rendszerváltoztatás elhozta a szabadságot, de nagyon sok ember elveszítette közben a biztonságát. A rendszerváltozás nyertesekre és vesztesekre szakította szét az országot. Az emberek joggal tartanak attól, hogy a most következő, ugyancsak történelmi léptékű változásnak megint ugyanazok lesznek a vesztesei, akik a rendszerváltoztatásnak: a nyugdíjasok, a több gyermeket nevelő családok, az ötven év felettiek egy része, akik ha egyszer elvesztik az állásukat, már nemigen tudnak visszakapaszkodni a munkaerőpiacra. Az ő kétségeik nagyon is jogosak.

A kérdésre azt tudom válaszolni: az uniós csatlakozás nem garanciája senki jobblétének, nem biztosíték: hanem egy nagy lehetőség. Amelyet meg kell ragadnunk. Az emberek azt látják, hogy bizonyos kormányzati lépések elmaradása - elsősorban a költségvetés módosítása, a munkahelyeket, a gazdákat védő, a közüzemi árak indokolatlan emelését megakadályozó intézkedések - miatt nem a lehetőségek megragadásának, hanem a veszteségeknek nagyobb az esélye. E jogos aggodalmak miatt azonban nem keseregni kell, hanem igyekeznünk kell rászorítani a kormányt a szükséges intézkedések meghozására.

Említette: a többgyermekes családok a csatlakozásnak is vesztesei lehetnek. A jelenlegi kormány családpolitikája...

- Az ország mai vezetőinek sajnos nincs családpolitikája. Szociálpolitika még csak-csak van, de az nem azonos a családpolitikával. A mai életben azok, akik több gyermeket vállalnak, jelentős anyagi hátrányokat szenvednek azokhoz képest, akik másként rendezik be az életüket. Ezeknek a hátrányoknak a kiküszöbölésére feltétlen szükség volna. Ez a gondolat azonban teljesen idegen a most hatalmon lévők ideológiájától.

A család alapját képező házasság úgy jelenik meg manapság, mint az egyik lehetséges alternatíva a sok választható lehetőség közül...

- Amikor Nyugat felé vetjük vigyázó szemünket, ne csak a kártékony hatásokra figyeljünk, hanem az ezekkel szemben fellépő egészséges törekvésekre is. A betegségek bejönnek maguktól, a védőszérumokat azonban tudatosan importálni kell. Nyugaton is komoly szellemi erők igyekeznek mind meggyőzőbben felmutatni, hogy a világ nem individuumok halmaza, hanem emberi kapcsolatok szövevénye, amelyben elsőrendű a család, a következő pedig a nemzet.

A nagyhét keddjén Önnek átnyújtandó kitüntetést a Szentatya adja. Hogyan tekint a pápára Ön - mint politikus és mint református keresztyén?

- Bennem az a meggyőződés alakult ki az elmúlt tizenöt esztendő során, hogy a kommunizmus bukása az ő pápává választásával kezdődött - legalábbis szellemi értelemben. Miniszterelnökként is úgy tekintettem Őszentségére, mint akinek mindannyian köszönettel tartozunk. Amikor először találkoztam vele, akkor egyfajta történelmi elégtételt éreztem, hogy ezt el is mondhattam neki, akit mai világunk kiemelkedő szellemi és erkölcsi tekintélyének tartok.

Érzek az elismerésben előremutató jelet is: biztatást és figyelmeztetést. Reformátusként egy olyan magas katolikus egyházi kitüntetésben részesülhetek, melyet Nagy Szent Gergelynek, a közös keresztény egyház VI. századi nagy tanítójának emlékére alapítottak.

Aki csak felületesen ismeri a magyar történelmet, annak is tudnia kell: felekezeti béke nélkül ez az ország pusztulásra van ítélve. Ezért különösen fontos, hogy mi, akik hívő emberek vagyunk, de a történelmünk okán nem ugyanabban az egyházban éljük keresztyén életünket, jó testvérként tudjunk egymásra tekinteni. Hiszem, hogy ez a felekezeti béke és közös cselekvés nemcsak a közéletben szükséges és jó, hanem családon belül is. A mi családunkban békesség van...

A kereszténység legnagyobb ünnepe előtti napokban beszélgetünk, böjtös várakozás idején. Mit jelent Önnek a húsvét és a feltámadás?

- A nagypéntek és a húsvét a szenvedés és a győzelem misztériuma. Ha visszatekintünk a mögöttünk hagyott évekre, akkor talán a legfontosabb, amit megtanulhattunk, hogy nagypéntek nélkül nincs húsvét. Ha nem tudunk szenvedni küldetésünk beteljesítéséért, ha nem tudjuk magunkat teljesen átadni neki, akkor győzni sem tudunk. A húsvét másik tanítása, hogy a győzelem nem mindig olyan, amilyennek mi képzeljük, amilyennek a tömeg várja, vagy éppen a tanítványok szeretnék. De a feltámadás ereje mégis jelen van minden kis és nagy győzelmünkben, amit a jó oldalán aratunk a gonosz felett.

Kipke Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu