Visszadobott halak

Gondolatok a megváltásról

Mint a hal, amelyet a partról visszadobnak a tengerbe.

(Kodolányi János)

Mostanság, baráti beszélgetések során gyakorta szóba kerül a megfilmesített passió remekül elhelyezett evangéliumi utalásai, párhuzamai, provokatív képi világa s nagyszerű karakterei kapcsán. Az említett diskurzusok témája volt az is, hogyan váltak az Evangélium mellékszereplői a film felejthetetlen kulcsfiguráivá, mint Pilátus, Mária Magdolna, Veronika vagy Cirenei Simon. Egy ilyen beszélgetés alkalmával felmerült Júdás alakja. E kitaszított, űzött, szerencsétlen emberé. Sokszor elgondolkodásra, töprengésre késztetett már sorsának "megoldatlansága". Hiszen ő a mindenkor elátkozott, megvetett, ugyanakkor ő az, aki nélkül nem teljesedhetett volna be a megváltás isteni terve. A Gondviselés "akaratából"(?) reá hárult a hálátlan feladat, hogy elindítsa a passió gyötrelmeinek lavináját. Bűnöző, netán a sátán követe vagy áldozat volt? Kodolányi János,Én vagyok című Krisztus-regényében ezekre a kérdésekre kereste a választ. E hitvallással felérő mű, ahogy minden jelentős alkotás, megtisztító, s felemelő élmény forrása. Főhőse Júdás (Jehuda). Az ő sorsán keresztül beszéli el a szerző az evangéliumi történetet. Milyen Kodolányi Júdása? Botra támaszkodó, fájós lábú s fájó csuklójú bicebóca vándor. Szeretetre éhes, végletekig, szolgailag ragaszkodó rajongó, akiből kétségbeesett bosszúálló válik. Pallérozott, gyakorlatias elme, Isten ügyeiben jártas. Egyetlen vágya, hogy minél közelebb kerülhessen Jézushoz. Kiválasztottsága tudatában, szolgálatát felajánlva, némi gőgtől vezérelve akar mind közelebb és közelebb kerülni a Mesterhez. Lenézi a többi tanítványt, s nem érti, hogy Jézus leginkább miért nem őt tünteti ki figyelmével. Féltékeny ragaszkodása aztán lassan gyűlöletbe csap át... Nincs más útja, mint elveszejteni azt, akihez nem tudott úgy tartozni, ahogy szeretett volna. Végzetszerű árulása után, a Getszemáni-kert kapujából nézi a várost s a dombot, a felállított keresztekkel. Ott megérti: amikor úgy látszik, hogy a lehető legtávolabb került a Mestertől, éppen akkor került hozzá a legközelebb. Az átvert kezek, a felszegezett, egymáshoz görbített lábak - Júdás élethosszig viselt testi és lelki nyomorúságára utaló párhuzammal - világossá teszik számára, hogy az Áldozat személy szerint érte volt, neki szólt. Mert a Fiú halálában keresztény, zsidó és pogány egyformán bűnös. Ezt mondja a teológus, Hans Urs von Balthasar, és ez Mel Gibson filmjének üzenete is. Közös a vétek, hiszen valaki elárulta, valaki cserbenhagyta, valaki megalázta, valaki ütötte, valaki keresztre szegezte... Így mindannyian fontos mellékszereplői vagy éppen kulcsfigurái voltunk és vagyunk a passiónak. De van remény... Kodolányi Jehudájának öngyilkossága sem válik fekete tragédiává, pusztán átlép a másik világba. Meghal, és nem vész el - "...száll mozdulatlanul, tüdeje görcsösen vonaglik, aztán boldogan falja, issza a fényt, az életet. Mint a hal, amelyet a partról visszadobnak a tengerbe."

Pallós Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu