Uj Ember

2004.04.18
LX. évf. 15-16. (2905-06.)

A harangok is
hirdetik:
Feltámadott!
Alleluja!

Főoldal
Címlap
"Harmadnapra föltámadott az Írások szerint"
Húsvéti üzenete az Új Ember olvasóinak
Áldott húsvétot
Lelkiség
Nagypéntek és húsvét tanúi...
Szentírás-magyarázat
Ne keressétek az élőt a halottak között!
Homíliavázlat
"Ti is tegyétek..."
Liturgia
A hét szentjei
Szent I. Márton pápa és vértanú
Nap az éjből
Nem három napig tartó csoda
A megnyílt sziklasír a történelem kihívása
A hét liturgiája
Lelkiség
A második feltámadás
Szentírás-magyarázat
Ha mi nem, a kövek fognak megszólalni
Homíliavázlat
Ünnepelni, majd megérteni
Liturgia
Hajnal-vízió
A HÉT SZENTJEI
Szent Anzelm püspök és egyháztanító
A hét liturgiája
(C év)
Katolikus szemmel
Magyar állampolgárság az Európai Unióban
Jogok, könnyebbségek és nehézségek a belépés után
Húsvéti locsolás
Keresztény Közéleti Akadémia
Konferenciát tartottak a magyar gazdaság jövőjéről
Fórum
Egyházpolitika helyett nemzetstratégia...
Beszélgetés Orbán Viktorral
A pápa álma Európáról
Katolikus szemmel
Az élet továbbadása
A béke záloga: az emberi méltóság tiszteletben tartása
Új tudományos eredmények bioetikai értékelése
A megbékélés ügyvédje
Isépy Tamás halálára
A nemzetbiztonság és a szekták
Fórum
Mindig legyen egy arc...
Kármelita nővérek Magyarszéken
Fórum
Szent Kinga és Boldog Jolán nyomdokain Lengyelországban
Skaryszewi találkozás egy magyar klarissza nővérrel
Világvárosok a hitébresztés útján
Újraevangelizálás párizsi módra
Fórum
A húsvét szentsége - a házasság is
Tízéves a családokhoz írt pápai levél
Áldást hozó énekmondó
Beszélgetés Dinynyés Józseffel
Fórum
Remekmű született zűrzavaros világunkban
Nyilvános eszmecsere A passió című filmről
A szenvedő Jézus evangéliuma
Mel Gibson szerint
Visszadobott halak
Gondolatok a megváltásról
Ahogy az Olvasó látta...
Mel Gibson Máriája
Ünnep
A görög katolikus húsvét tündöklése
Húsvéti "szeretetsúgás"
Balás Béla püspök a keresztútról, a nyilvánosságról és a hiányzó civil prófétákról
Fórum
Szeretem az egyházat
Száz éve született Yves Congar domonkos teológus
Egyesült, művelt, hívő kereszténységet!
Beszélgetés Gánóczy Sándor teológusprofesszorral
Élő egyház
A Boldogasszony óvja Imre atyát!
Folytatódik a debreceni Szent Anna-székesegyház restaurálása
Ahol a misén több a gyerek, mint a felnőtt
Harmincéves a fácánkerti imaház
Faludi Ferencre emlékezünk
Előrehozott EU-csatlakozás
Mozaik
Áldás kíséri életét
Sömenek István papi szolgálatának elismerése
Az Isteni Irgalmasság tisztelete
FELHÍVÁS
Időutazás
Egy óra - kétezer-ötszáz év
Úrnapjára visszatér a kőkereszt
Harangok
Ünnep
Múzeumi "lelkigyakorlat" Debrecenben
Munkácsy tanúságtétele
Fórum
A Regnum Marianum és a "földalatti egyház"
Egy kortárs benyomásai
Egy új európai nép
A laikus katolikus szerepe és az ökumenikus összetartozás az egységesebb Európában
Ünnep
Út a Kálváriára
A születéstől a passióig
Beszélgetés Szelestei Nagy László irodalomtörténésszel
Ifjúság
Kincsünk a reménység
Készüljünk együtt a tavaszi Nagymarosi Találkozóra!
Tűz a szívedben
Evangelizációs este az Új Jeruzsálem közösségben
A feltámadás dala
Hangulatjelentések
Kor-krónika
A fiatal nemzedék egyre fogékonyabb a misztériumra
Programajánló
Országos ifjúsági gyalogos zarándoklat
Kultúra
A szépség hangtalan forrása
Gondolatok Michelangelo Pietájáról
Húsvéti bárány
Beteljesedés
PALETTA
Fórum
Jubileum és egyházzenei találkozó Zsámbékon
Ének a zsámbéki főiskoláért
Fénnyel átlényegített anyag
Lucien Hervé fotóművész kiállítása Pannonhalmán
Hálaadás zenében és prózában
Daróczi Bárdos Tamás zeneszerző Fehérvári Trilógiájáról
A Húsvétünnep és Borisz szerzői
Fórum
Az álmok mediterrán festője
Száztíz éve született Molnár-C. Pál
Az utolsó historikus énekmester
Virágh László hatvanöt éves
Fórum
Fekete István és a húsvét
Kyrie eleison
Karitász és ünnep
Ünnep a Máltai Szeretetszolgálatnál
"Így akarta az Isten!"
Katolikus történészek köszöntése
Az Olvasó írja
Anyaszívű nővérek
Mozaik
Prohászka Ottokárra emlékeztek
Kitüntetés
Keresztút a kiengesztelődésért
Húsvéti nárcisz
A címermadár

 

Időutazás

Egy óra - kétezer-ötszáz év


Talán emlékszünk történelmi tanulmányainkból, talán nem, de a Római Birodalom előtt is éltek emberek Itália földjén. Szinte az egész "csizmát" belakták például az etruszkok. Városokban éltek, s idővel olyan hatalomra tettek szert, hogy Karthágó is szövetséget kötött velük, s négyszögletes pénzüket az akkori világban mindenhol elfogadták. Ez a nép a Krisztus előtti VIII-V. században élte fénykorát. Orvosaik rendkívül híresek voltak, de a természet törvényeinek ismeretéről tanúskodik, hogy értettek a víztaláláshoz és az "esőcsináláshoz" is. Ismerték az időszámítást. Az esztendőt szeptembertől szeptemberig számolták, s ekkor az elmúlt esztendő jelölésére szeget vertek legnagyobb templomuk falába. Írott emlék is fennmaradt tőlük, ám eddig egy tudósnak sem sikerült a jeleket értelmezni. Államuk neve: Etruria, másképpen Tuscia, ma is él Olaszország egyik tartományának nevében: Toscana. Városaik nem, de temetőik szép számban megmaradtak. Mivel viszont a halált az élet folytatásának gondolták, temetőik városaik emlékét idézik.

Rómához legközelebb Cerveteri régi etruszk temetője fekszik. A tengerparttól nem messze, lankás dombok közt található a temető-múzeum. Keskeny ösvények vezetnek a hatalmas tufafalak közt, melyek tetejét növények takarója lepi. Oldalukban virágok nyílnak, sokfelé az olasz temetők elmaradhatatlan fája, a citrus emelkedik a magasba. A furcsa, sokszor kör alakú sírok lakások benyomását keltik. Tufából kifaragott termeikben ágyak, székek találhatók. A több helyiségből álló sírkamrákban látszik, hogy a halál utáni életre építették e furcsa sírokat. Van konyha, éléskamra, hálószoba. Egyes helyiségeket falfestmények díszítenek. Kedvelhették a zenét, hiszen sok ilyen képen fuvolázó alakok láthatók.

Egy órája a temetőben sétálok fiammal, ahol két és fél ezer éve éppen olyan hús-vér, szerető-veszekedő, boldog-boldogtalan embereket temettek, mint amilyenek mi is vagyunk. Nem értjük írásukat. Nem tudjuk, honnan jöttek. Nem ismerjük pontosan hanyatlásuk okát, sőt idejét sem. Meghódították egész Itáliát, hogy aztán a rómaiak meghódítsák őket. Elmúltak, s csak az emlékük maradt. A sírok, a cserepek, a használati eszközök és a temető békéje, csendje. Jó ott lenni. Béke van és remény. Vajon belőlünk, a mi életünkből mi marad majd fenn?

Bókay László

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu