|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Időutazás Egy óra - kétezer-ötszáz év Talán emlékszünk történelmi tanulmányainkból, talán nem, de a Római Birodalom előtt is éltek emberek Itália földjén. Szinte az egész "csizmát" belakták például az etruszkok. Városokban éltek, s idővel olyan hatalomra tettek szert, hogy Karthágó is szövetséget kötött velük, s négyszögletes pénzüket az akkori világban mindenhol elfogadták. Ez a nép a Krisztus előtti VIII-V. században élte fénykorát. Orvosaik rendkívül híresek voltak, de a természet törvényeinek ismeretéről tanúskodik, hogy értettek a víztaláláshoz és az "esőcsináláshoz" is. Ismerték az időszámítást. Az esztendőt szeptembertől szeptemberig számolták, s ekkor az elmúlt esztendő jelölésére szeget vertek legnagyobb templomuk falába. Írott emlék is fennmaradt tőlük, ám eddig egy tudósnak sem sikerült a jeleket értelmezni. Államuk neve: Etruria, másképpen Tuscia, ma is él Olaszország egyik tartományának nevében: Toscana. Városaik nem, de temetőik szép számban megmaradtak. Mivel viszont a halált az élet folytatásának gondolták, temetőik városaik emlékét idézik. Rómához legközelebb Cerveteri régi etruszk temetője fekszik. A tengerparttól nem messze, lankás dombok közt található a temető-múzeum. Keskeny ösvények vezetnek a hatalmas tufafalak közt, melyek tetejét növények takarója lepi. Oldalukban virágok nyílnak, sokfelé az olasz temetők elmaradhatatlan fája, a citrus emelkedik a magasba. A furcsa, sokszor kör alakú sírok lakások benyomását keltik. Tufából kifaragott termeikben ágyak, székek találhatók. A több helyiségből álló sírkamrákban látszik, hogy a halál utáni életre építették e furcsa sírokat. Van konyha, éléskamra, hálószoba. Egyes helyiségeket falfestmények díszítenek. Kedvelhették a zenét, hiszen sok ilyen képen fuvolázó alakok láthatók. Egy órája a temetőben sétálok fiammal, ahol két és fél ezer éve éppen olyan hús-vér, szerető-veszekedő, boldog-boldogtalan embereket temettek, mint amilyenek mi is vagyunk. Nem értjük írásukat. Nem tudjuk, honnan jöttek. Nem ismerjük pontosan hanyatlásuk okát, sőt idejét sem. Meghódították egész Itáliát, hogy aztán a rómaiak meghódítsák őket. Elmúltak, s csak az emlékük maradt. A sírok, a cserepek, a használati eszközök és a temető békéje, csendje. Jó ott lenni. Béke van és remény. Vajon belőlünk, a mi életünkből mi marad majd fenn? Bókay László
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|