 |
 |
 |
 |
2007.12.23
|
Ingyenes
műsormelléklettel |
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||
|
|
|
Don Matteo után Ismétléskor másodjára is végignéztem a Don Matteo című olasz tévésorozatot, annyira rokonszenves benne a svájcisapkás, kerékpározó gubbiói plébános, akit a harsogóan kék szemű Terence Hill alakít, Bud Spencer hajdani szereplőtársa. Valahányszor sokat sejtető szigorú-szelídséggel ránézett valakire olyanra, aki vétkesnek bizonyult - mindig arra gondoltam: Assisi Szent Ferencnek is ilyen lehetett a pillantása, amellyel megjuhászította a vérengző gubbiói farkast. Mi más is jutott volna eszembe Gubbióról... Gubbio?! Az Utas és holdvilág című Szerb Antal-regény emlékezetes részlete, amikor Mihály, a főhős a fordolt farkasról híressé vált városban találkozik Ervinnel, kora ifjúságának meghatározó társával, akinek már Páter Severinus a neve, és Gubbio fölött, a hegyoldalban, a Sant´ Ubaldo kolostor lakója. Olvasva is úgy hat ez a találkozás, mintha egy film jelenete volna... Vissza tehát a celluloidszalaghoz! Kiskamasz is alig voltam még, amikor a pestszenterzsébeti Pflum mozi vásznán A fiúk városa című amerikai film pergett. Benne egy fiatal pap a főszereplő, kallódó gyerekek védangyala. Spencer Tracy, a nagy színész alakította ezt az örökmosolyú, mélyen szociális érzésű tisztelendőt. Miatta, akkor egy kissé magam is az ő közösségükbe vágyódtam. Aminthogy azzal a másik fiatal reverenddel is boldogan együtt fociztam volna - kezdő felnőttként -, akit a Magam útját járom című ugyancsak amerikai filmben Bing Crosby, az énekes tett annyira szeretetre méltóvá. Ez a derűs mozi nehéz háborús évben, 1944-ben készült; éppen úgy, mint drámai feszültségű társa, A mennyország kulcsa. Mind a kettőt a fegyverzaj megszűnte után, úgyszólván egyszerre láthattam. A mennyország kulcsa című Cronin-regényből forgatott film Kínába került misszionáriusát a huszonnyolc éves Gregory Peck játszotta. Nyomban megtanulta és megjegyezte nevét mindenki. Ma is elevenen él bennem egy drámai szépségű jelenetsor: a fiatal pap egy kínai nagyúr gyermekét a halál küszöbéről hozza vissza az életbe. Olyan körülmények között kell helytállnia, amikor nincs orvos a közelben; amikor csak Isten segíthet. Segített... A harmadik feledhetetlen pap-alakítás, amely szintúgy a háború után rázott meg mindenkit, nemcsak nálunk, de világszerte - az olasz Aldo Fabrizié. Ez a markáns arcú, bámulatos színész játszotta a Róma, nyílt városnak, Roberto Rossellini filmremeklésének reverendóját (tisztelendőjét), aki mártírhalált hal. Kissé szertelenül hadd fussak előre csaknem két és fél évtizednyit: 1969-ben, olaszországi turistaúton láthattam A halász cipői című filmet. Lenyűgözött! Ugyanaz az Anthony Quinn, aki oly démonikusan bamba Zampano volt az Országúton című Federico Fellini-filmben, ezúttal pápát alakított, aki egy szovjet koncentrációs táborból került Szent Péter trónjára. A fegyelmezett méltósággal, megrendítő humanizmussal játszó Quinn mellett Vittorio de Sica és Oscar Werner más és más rangú és méltóságú pap-megszemélyesítését is őrzi emlékezetem. Gregory Peck, aki huszonnyolc éves fejjel azt a misszionáriust alakította, harminckilenc évvel később, 1983-ban a Bíbor és fekete című tévéfilm monsignore O´Flahertyje lett, magas rangú pap. Színhely: a németek megszállta Róma, 1943-ban. O´Flaherty atya a Vatikán falai nyújtotta viszonylagos biztonságból "ki-kitörve", üldözött emberek seregét menekíti és bújtatja a náci Kapler ezredes elől. Gregory Peck óriási művésszé érett; alakításából egyszerre áradt erő és egyszerűség. Egy ragyogó intellektus vívta csatáit a pusztítás erőivel. A Bíbor és fekete című tévéfilmben kevés volt a mosoly... Annál több a Don Matteóban - hogy visszatérjek oda, ahonnét elindultam. Bűnök, olykor súlyosak, persze ebben a történetsorban is elkövettetnek. De a gubbiói plébános - aki Brown páternek, Chesterton nyomozó hősének mintha umbriai derűvel átitatott unokaöccse volna -, Don Matteo beleérzéssel és logikusan működő értelemmel nyomoz. Mindig helyre tudja állítani a megsértett világrendet. A Bud Spencer társaként tucatnyi filmben, fiatalabban, bunyózó, játékos vagányként megismert és megszeretett Terence Hill tizenhat fejezetben igazolta: reverendás, szelíd, a szavakhoz mesterien értő humanistaként sokkalta jobb színész. Egyébként milyen jó lenne, ha egyszer eljuthatnék Gubbióba! Dalos László
|
|
|
|
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||
