Nagyüzem a kisüzemben

A katolikus iparos adventje

Mázsaszámra süti és díszíti a mézes süteményeket karácsony előtt Petrits Szilveszter. Az ő adventje munkával telik, de Isten házát is szorgalmasan látogatja. Aktív tagja a Szekszárd belvárosi plébániaközösségnek.

Petritséké a legrégebbi - máig működő - kisiparos dinasztia Szekszárdon. Felmenőik már kétszáz évvel ezelőtt mézesbábos és viaszgyertyaöntő mesterséggel foglalkoztak. Ma a feladatok megoszlanak a két, harminc-egynéhány éves testvér között. Szilveszter a mézeskalácsos, Péter a gyertyakészítő, de szüleik és feleségeik is aktívan részt vesznek a vállalkozásban. Halottak napjáig a gyertyagyártás és -árusítás tölti ki napjaikat, aztán jön a puszedlidömping. Ilyenkor az élelmiszertechnológus végzettségű Petrits Szilveszteré a főszerep. Mint mondja, a két mesterség azért kapcsolódott össze évszázadokon át, mert régen a mézeskalácsos léppel együtt kapta a mézet. Kipörgette, és a melléktermékként megmaradt viaszt nem dobta el: gyertyát öntött belőle. A takarékos iparos egyébként semmit nem dob el. Ennek köszönhetően Petritsék padlásán, kamrájában rengeteg elaggott masina, eszköz és megsárgult dokumentum gyűlt össze: gyertyahúzó dob, cukorkakészítő henger, mézeskalácsos verőfák (formák), fotók, bizonyítványok, mesterlevelek. Ebből a gazdag anyagból nyitották azt a Mézeskalácsos, Gyertyaöntő és Cukorkakészítő Múzeumot 2003-ban, amely valószínűleg a világ egyetlen ilyen kiállítása. (A mézeskalács csak a Kárpát-medencében ismert édesség.) Volt már látogatója a múzeumnak Ausztráliából, az USA-ból, Indiából és Kanadából is. Évente körülbelül tízezren nézik meg - legtöbben az internetről, Petritsék weblapjáról szereznek róla tudomást.

Tehát, ha házikót nem is építettek, egy házi múzeumot berendeztek mézeskalácsból Petritsék. A fiatalember nem tartozik a hitet hanyagoló iparosok közé. Feleségével rendszeresen jár a házas hétvégés eseményekre, és másokat is segítenek az istenkeresésben, a hitben maradásban. A szekszárdi plébánián három éve vezetnek egy ifjú házasokból álló csoportot. Az ő generációjuk már nem idegenkedik a számítógéptől, gyakran váltanak szót a neten.

De mézeskalácsos ötletek megvalósítására is jó a világháló. Sokan - főleg Budapestről - kérnek Petritséktől speciális alakú és mintázatú sütiket. Volt, aki focicipőt készíttetett a haverjának, volt, aki mobilt a folyton telefonáló főnökének. Később a telefont kapó férfi is rendelt egy mézeskalács-figurát a titkárnőjének: egy libát...

Néhány éve nagy sláger a céglogó. Százszámra süti Petrits Szilveszter a fára aggatható, ehető emblémákat. S persze a klasszikus figurák is nagyüzemben készülnek a kisüzemben ezekben a hetekben: a csengettyű, a csillag, a fenyő, a huszár, a bárányka, a virág, a madárka, a szívecske. Az egyedi kívánalmak körülbelül tíz éve úgy indultak, hogy a jegyespárok mézeskalács szívekre íratták nevüket. Kiszárítva ez szinte korlátlan ideig eláll - a múzeumban van harmincöt éves is -, egyvalami árthat neki: a moly.

A mézeskalácsosnak meg a konkurencia árthatna, ha lenne. Ám e macerás, kétkezi munka után nemigen kapkodnak. Senki nem akar Szekszárdon heti másfél mázsa puszedlit sütni, és több ezer figurát díszítgetni. A kereslet - az utóbbi évek élelmiszerbotrányai miatt - kedvező fordulatot vett. Petrits Szilveszter reméli, hogy a vásárlók lassan ráunnak a gagyira, a giccsre, a bizonytalan eredetű, öszszetételű "akciós" termékekre, és újra felfedezik a természetes ízeket. Egyre többen törekednek arra - mondja -, hogy ismert gyártótól, biztonságos élelmiszereket vegyenek, amelyekről biztosan tudják, hogy nincsenek átcímkézve.

Wessely Gábor

Fotó: Nagy Ágnes

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu