A Biblia éve (1.)

Krisztus jelenléte igéje által

A karácsonyi időben gyakran gondolunk arra, hogy az "Ige testté lett és közöttünk lakott" (Jn 1,14). A Biblia évének küszöbén gondoljunk az Isten igéjére mint a Szentlélektől sugalmazott iratok összességére is.

A II. vatikáni zsinat liturgikus konstitúciójának gyakran idézett hetedik pontja a megdicsőült Krisztus ötféle jelenléti módjáról beszél: Krisztus valóságosan jelen van mindenekelőtt az Eucharisztiában, továbbá jelen van szentmiseáldozatban a miséző pap személyében, kegyelmével a szentségekben, és ígérete szerint jelen van az imádkozók közösségében, valamint "jelen van igéje által, minthogy ő maga szól hozzánk, amikor az egyházban a Szentírást olvassák" (SC 7).

Ezek közül négyről már XII. Piusz pápa Mediator Dei kezdetű enciklikája, a liturgikus konstitúció legfőbb forrása is beszélt (MD 20), de egészen új elem a zsinat tanításában Krisztus jelenléte a liturgiában igéje által. Sokak számára teljesen újnak és protestáns jellegűnek tűnt ez a tanítás. Éppen ezért VI. Pál pápa Mysterium fidei című körlevele - a különböző jelenléti módozatokról szólván - ezt pontosabban is meghatározta: "Más értelemben és mégis valóságosabban jelen van egyházában, amikor az igét hirdet, hiszen az evangélium, amit hírül ad, az Isten igéje, és Krisztusnak, a megtestesült Igének a nevében és tekintélyével, az ő segítségével hirdeti."

Isten igéje tehát nem csupán a kinyilatkoztatott igazságok tárháza, hanem Isten kegyelmi működésének lényeges formája. Már az Ószövetség is tanúsítja, hogy az isteni szó az Úr jelenlétének egyik módja a nép körében: A Biblia istene beszélő Isten, sőt, Jézus Krisztusban az "Ige testté lett". Az egyház a liturgiában nemcsak Isten és az ember egykori párbeszédére emlékezik, hanem ez a párbeszéd folytatódik: "A liturgiában ugyanis Isten szól a népéhez és Krisztus most is hirdeti az örömhírt" (SC 33). Az apostolok és utódaik Krisztus tekintélyével hirdetik az evangéliumot, mert az Úr azt mondta: "Aki titeket hallgat, engem hallgat" (Lk 10,16). Nem véletlen tehát, hogy ugyanaz a megosztottság valósul meg az apostoli szóval szemben, mint amilyet már megfigyelhetünk Jézussal szemben: egyesek visszautasítják, mások elfogadják. Vannak olyanok, akik csak meghallgatják, de vannak olyanok is, akik tanulékony lélekkel elfogadják az Isten szavát, hogy tettekké váltsák (Jak 1,21kk), és általa elnyerjék az üdvösséget (1 Kor 15,2).

A Didaché, az apostolok halála utáni időszak legfontosabb műve, amely betekintést ad az ősegyház liturgikus életébe, azt állítja, hogy az Úr jelen van, ahol az ő dicsőségét hirdetik (4,1). Szent Ágoston találó megfogalmazása szerint "az evangélium Krisztus ajka, ő a mennyben van, de nem szűnik meg beszélni a földön" (Serm 85,1). Ez a hitbeli meggyőződés az alapja annak, hogy a liturgiában úgy hallgatjuk az evangéliumot, mintha közvetlenül Jézus szólna hozzánk. Hitünk és a tiszteletadás jeleként állva hallgatjuk az evangéliumot, a miséző pap az evangélium olvasása előtt imádkozik, az evangélium olvasására rendelt diakónus áldást kért a főcelebránstól, sőt még tömjénezéssel is kifejezzük tiszteletünket. Órigenész szerint "az Írásban az Ige testté lett, hogy bennünk lakozzék".

Az igeliturgiában Krisztus jelenik meg, az ő jelenlétének örvendhetünk a Szentírás szavain keresztül. Tanításának napjainkban is "hatalma van": "Akkora erő és hatékonyság van az Isten igéjében, hogy támasz és életerő az egyháznak, hitszilárdság az egyház gyermekeinek, táplálék a léleknek, tiszta és el nem apadó forrása a lelki életnek" (DV 21). A Szentírás nemcsak tanít valamiről, hanem azt is látjuk, hogy amit tanít, azt képes is megvalósítani.

A kinyilatkoztatásról szóló zsinati konstitúció kifejezetten is tanítja, hogy az ige "hitet ébreszt", "kegyelmet közvetít", és "lelki életet táplál" (DV 5, 9, 21). Az Isten szava hitet ébreszt, hiszen a hit hallásból ered: az evangélium hittel való hallgatásából. Az Isten szava teremtő, illetve újjáteremtő szó, amikor közreműködik az ember újjászületésében. "Krisztus hívei nem veszendő magból születtek újjá, hanem maradandóból: az élő Isten igéje által" (1 Pét 1,23). Olyan szó, amely táplálja a lelkünket és tökéletesíti az Istennel való kapcsolatunkat. A megdicsőült Krisztus a liturgiában az ige és az Eucharisztia által egyformán erősíteni és táplálni akarja övéit. Ezért az egyház "a szent liturgiában egyaránt veszi és nyújtja híveinek az élet kenyerét mint Isten igéjének, mint az Úr testének asztaláról" (DV 21).

Szent Paulinus (+431)tanúsága szerint az ő korában még elterjedt szokás volt, hogy két része volt a tabernákulumnak. Egyikben az Eucharisztiát, másikban az Szentírást őrizték. Ezzel azt akarták jelezni, hogy Krisztus igéje által is jelen van az ő egyházában.

Dolhai Lajos

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu