A játékot játszva kell tanítani

Érdekes és izgalmas ajándékként kaptuk Istentől a játék lehetőségét és képességét. A játékban van ösztönösség is, de játszani meg kell tanulnunk. A felnőtteknek pedig a gyerekek segítségére kell lenni ebben a folyamatban. Mindennapi életünk egyik kísértése a rutinszerűség, és talán a közöny is. Milyen öröm, amikor emberi kapcsolatainkba, megszokott napi feladatainkba egy kis játékosság "csempésződik"! Élni segít, és bizonyos helyzetekben továbblendít minket. Vallásos, istenkereső életünkhöz is hozzátartozik a játékosság.

Azokból a családokból kerülnek ki kiegyensúlyozottabb gyerekek, boldogabb felnőttek, amelyekben odafigyeltek rájuk, ahol jó viszony alakulhatott ki a szülők és a gyerekek között, és ahol tudtak együtt játszani. Művészet rátalálni a helyes arányokra, mert nemcsak a lelki elhanyagolás, hanem a túl szoros kapcsolat is okozhat problémákat. Bár sok esetben éppen a játékosság segíthet, hogy a szoros kapcsolat ellenére mégis maradjon szabad tér a gyermekek önálló fejlődésére. A játék teszi a családot olyan "színtérré", ahol sok örömteli alkalom adódik. Ahány család, annyi játék- és életstílus.

Nagy a követelmény, sokat kell tanulni, nincs idő a játékra - állapítjuk meg kisiskolásainknál. Miközben különböző szakkörökbe íratjuk gyermekeinket, mert természetesen sok minden hasznos lehet, de túlterheljük őket. A feszített tempó, a teljesítmény-központúság ne győzedelmeskedjék a gyermek életeleme, a játék felett! Ez nem mond ellent annak, hogy feladatokkal is neveljük őket kötelességtudásra, alkalmazkodásra, fontossági sorrendek betartására. De emberségükben szenvednek csorbát, sérüléseket hordozhatnak azok a kisgyerekek, akiknek nincs elég idejük és lehetőségük a játékra. Minél fiatalabbak, annál többre van szükségük.

A játék a leghatékonyabb eszköz a gyerek testi, lelki, értelmi, érzelmi fejlődésének elősegítésében. Szinte észrevétlenül tudjuk segíteni őket ebben - a játékhelyzeteken keresztül. Játék közben az életkornak és egyéni képességeknek megfelelően gyarapodnak tapasztalataik, ismereteik, megtanulják az emberi együttélés szabályait. Ingergazdag közegben nőhetnek fel szegény családok gyermekei is ott, ahol érzelmi biztonságban, szeretetteljes légkörben nevelik őket észszerű szabályok között, még ha bolti játékból nagyon kevésre is jut a karácsonyfa alá. De lehetőség van a kreatív önkifejezésre, a szabad játékra, és adottak a tapasztalatokon nyugvó megismerő tevékenység feltételei. Minél kisebb egy gyerek, annál több játékos élményre van szüksége.

Nemcsak a játékot, a játékosságot kaptuk ajándékba Istentől, hanem a gyermekeinket is. A bennük szunnyadó testi, lelki, értelmi képességeket segítenünk kell felszínre hozni, miközben megpróbáljuk kifürkészni a mennyei Atya velük kapcsolatos szándékát.

A játék által is a keresztény értékekre fogékony, kreatív, társaikhoz alkalmazkodni tudó, aktív, feladatokat értő és megtartó gyermekeket nevelhetünk.

Különböző játéktípusok vannak. Például gyakorlójáték, szerepjáték, szabályjáték... stb. Az együtt barkácsoló, hajtogató, ragasztó, meg a szerepjátékba bekapcsolódó, vagy a szőnyegen hasaló, építő szülő erősíti gyermekével a kapcsolatot. A tekintélye pedig inkább nő, mint csökkenne, mint ahogy sokan félnek ettől. A társas kapcsolatokat, az egymásra figyelést, az alkalmazkodást, a lemondást, a kezdeményezőkészséget is a közös játékokban tanulja meg a gyermek. Kitartása erősödhet, fokozatosan megerősödik benne a kudarctűrés képessége. (Például társasjátékban általában nem az ügyesség, hanem az esetlegesség, a szerencse dominál, és bizony veszíthet is, aki játszik. Ugyanilyen kudarc lehet a gyermek számára, amikor a többiek nem akarják elfogadni az ő ötletét a játéknál...stb.) Szókincs, beszédstílus, emberi magatartásformák, komplex problémamegoldás, szabályokhoz való alkalmazkodás, beleélő képesség erősödése - hogy csak néhányat emeljünk ki - mind csiszolódnak a játékban. Ne felejtsük el, hogy a játék, kicsik és nagyok számára egyenesen pszichológiai szükséglet. Fájdalmait, kudarcait a gyermeknek ki kell játszania magából, hogy ily módon feldolgozva azokat, egészséges lélekkel tovább tudjon lépni rajtuk. Az örömöket is szívesen átéli újra a gyermek, gondoljunk csak a bábozás, a dramatikus játék fontosságára. Mindnyájan tapasztaltuk már, hogy egy-egy jelenetet tízszer is szívesen eljátszik, átél, mielőtt folytatná a cselekményt. A játék közben nemcsak fejlődik a gyerek, hanem élményeket is szerez, örömöket élhet át. Megfigyeléssel is tanulunk, de leginkább cselekvéssel. A játék jóvoltából egymás társaságát is jobban élvezzük, és ez is hozzásegíthet minket ahhoz, hogy ennek segítségével még értékesebbnek, szebbnek érezzük Istentől kapott életünket.

"Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!" (Mt 25,40) - mondta Jézus. Most karácsonykor, a gyermekké lett Istenre figyelve megerősödhetünk abban a meggyőződésben, hogy a közös imák, a hittanórák, a beszélgetések mellett feltétlenül törekednünk kell lehetőségeket teremteni a közös tevékenységre. A játékot játszva kell tanítani. És akár kicsik vagyunk, akár nagyok, ne felejtsük el időnként megköszönni Istennek ezt az ajándékát, hogy a játékosságot is beültette a szívünkbe!

Rózsa Györgyi

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu