|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Mire várunk karácsonykor? Hogy Jézus Krisztus megszülessen - bennünk Sárközi Balázs Nyíradony székhellyel öszszesen hat település plébánosa. Karácsonykor gondolunk-e arra, vajon a pap hogyan éli meg az ünnepet, az ő számára mit jelent a közösség szolgálata és a születés misztériuma? Erről beszélgettem a kiváló lelkipásztorral.
A karácsony az adventi időszakkal, az előkészületekkel kezdődik. "Nagyon kedvesek számomra a hajnali misék, a roráték, s úgy látom, a hívek is szívesen jönnek erre. Olyanok is, akik egyébként hétköznap nem járnak templomba. A szentmiséket felajánlják valakiért, valamiért, vagy úgy érzik, ennyi »áldozatot« nekik is kell hozniuk. A hittanosoknak, ministránsoknak szoktam mondani: tudom, nagyon szeretik az ágyat, de Jézus őket is szívesen várja hajnali hat órakor. Gondolják végig: tévénézés helyett hamarabb lefeküdhetnének, s az éjszakába nyúló baráti összejövetelek helyett is Jézus barátsága várja őket - s az sem elhanyagolható barátság." Nyíradonyban a hitoktatókkal készülnek a gyerekek a karácsonyi műsorra, Nyírlugoson egy tanárnő segítségével a Szent Erzsébet karácsonya című műsort adják elő, az előbbi helyen a negyedik adventi vasárnapon, Nyírlugoson pedig huszonnegyedikén. Balázs atya az előkészület során advent második szombatján Mackó Mária énekművészt hívta meg, bensőséges adventi műsorával, a harmadik szombaton pedig lelki napot tartottak Nyírlugoson, vendég atya részvételével, akinél gyónhattak is a hívek. A templomokban a fenyőfák állításában, díszítésében és a betlehem készítésében a fiatalabbak, illetve az egyházközségi tanács tagjai egyaránt segítenek. "Adventben meglátogatom a betegeket. Nemcsak az »első péntekeseket« vagy »első csütörtökösöket« (két-két faluba jutok el ezeken a napokon), hanem azokat is, akik úgy gondolják, megelégednek ezzel karácsony és húsvét előtt. Örülök, hogy Nyírlugoson a hívek egymásra figyelve gondoskodnak arról, minden súlyos beteg megerősödjön a szentségekkel." Huszonnegyedikén a lelkipásztor Nyírmihálydiban délután öt órakor, a görög katolikus hívek jelenlétében mutatja be az "éjféli" szentmisét, Nyírlugoson este kilenc órakor, "Nyíradonyban pedig valóban éjfélkor kerül sor a szentmisére". Az éjféli misének - mint másutt, itt is - társadalmi esemény rangja van. "Ilyenkor szoktam említeni, a közösség is megtartó erő, a hit tanúságtétele, hogy valaki ott van a szentmisén, mert mi, hívők egymás hitéből élünk." Karácsony napján, huszonötödikén (sokan az országban úgy gondolják, az "igazi" karácsony december huszonnegyedike) Nyíradonyban reggel nyolc órakor, Nyírlugoson tízkor, Nyírgelsén pedig fél tizenkettőkör mutat be szentmisét Balázs atya. "A három szentmise után délután érek haza. Örülök, ha nem csöngetnek, ez végre a pihenés ideje. A már elhunyt hajdúszoboszlói atya szokta mondani humorral: Uram, te megszülettél, de én majdnem belehaltam." Karácsony másnapján azon a három helyen misézik a lelkipásztor, ahová nem jutott el az első nap. Karácsony családi ünnep - a pap egyedül van. Erre mondja Balázs atya: "Látszólag egyedül. Az egyházközséget családnak tekintem, s örülök, ha fizikailag és szellemileg végig tudom csinálni az ünnepeket. Természetesen nem lenne terhemre, ha valamelyik család meghívna - ez gyakran előfordul -, de én inkább arra kérem, karácsony napjának délutánját hagyják meg nekem. S másnap hajnali ötkor ismét kelés, mert megyek a többi helyre." Az atya szülei már nem élnek. "Testvéreimmel karácsonykor nem találkozom. Ha lesz annyi időm, karácsony előtt rövid időre hazalátogatok a viszonylag közel lakó bátyáimhoz, húgomék távolabb élnek, őket telefonon hívom fel. A két ünnep között, amikor nincsenek hittanórák, a reggeli mise után megyek el testvéreimhez, amikor hoszszabb időt együtt tudunk tölteni, s ilyenkor jut idő a barátokra is." A karácsonyra sok helyütt a különélés, a válás rányomja a bélyegét. S feszültségek jelentkeznek ott is, ahol csak az egyik fél ragaszkodik Jézus Krisztushoz. "Az idei adventben is volt olyan látogatóm, aki becsengetett, mondván, bár katolikus, de elsőáldozása óta nem járt a templomban. Régen szeretett volna találkozni velem, s most végre rászánta magát. Előhozta zilált családi helyzetét, s kérte, miben tudnék segítségére lenni. Néhány órán át beszélgettünk arról, mit kellene neki tennie a gondok rendezése érdekében. Ajánlottam: a maga első lépését, szeretetgesztusát adja oda ajándékként feleségének és gyermekeinek." A karácsonyi vásárlási láz itt is fellelhető. "Szentbeszédeimben hangsúlyozom: azért a legnagyobb ajándékról, Jézus Krisztusról ne feledkezzünk meg. Aki mindanynyiunkban ott él, hol láthatóbban, hol jobban lefedve gyarlóságaink és bűneik következtében. Fel kellene szabadítani a bennünk lévő jót, hogy áldássá váljunk mások számára - nem csak karácsony idején." Olyanok is elvégzik szentgyónásukat és áldozásukat karácsonykor, akik egyébként nem templomba járó emberek. "Szombaton eljönnek a lelki napra, részesednek a szentségekben, s mint akik »letudták«, vasárnap már nincsenek ott a szentmisén. Csakhogy akkor mennyire volt felkészült és eltökélt a szentgyónásuk, ha huszonnégy óra alatt megfeledkeztek ígéretükről?" Hogyan éli meg a pap karácsony misztériumát, miközben ennyi föladata van? "Én is várom Jézus Krisztus születését - bennem. Szent Ágoston szavaival: veletek vagyok keresztény, értetek pap. Én is egy vagyok a közösségben, nekem is szükségem van arra, hogy kissé jobban elmélyedjek abban, amiért itt vagyok, és amiért helyt kell állnom. Izaiás mondja: őrállónak helyeztelek - s minden pap a maga helyén ilyen őrálló. Karácsony nem emlékünnep, hanem a bennünk lévő isteni valóság tudatosítása. S ez minden napnak a feladata. Keresztény életemben - bízzunk benne, hogy az -, mégis egyszer közelebb vagyok a Mesterhez, másszor távolabb tőle. Hasonlít ez Krisztus példabeszédére a magvetőről: útfélre, bozótra, köves talajra vagy jó talajra hullik a mag. Én is, s gondolom, a hívek ugyancsak így vannak ezzel: lehet, hogy ma nagyon jó talaj voltam Jézus számára, s ötszörös, tízszeres, ötvenszeres termést hoztam; de máskor köves talaj vagyok inkább a krisztusi kegyelem számára. Ez mindennap számadásra késztet. Azt mondjuk: karácsony örök. Amikor engedem, hogy a jó megszülessen bennem, függetlenül karácsonyfától, ünneptől, akkor mindig karácsonyt ünnepli az ember." Szöveg és kép: Elmer
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|