Surján László

Kifütyülés és taps

Kihirdették az Alapjogi Chartát

Az Európai Unió Alapjogi Chartáját 2007. december 12-én, ünnepélyes keretek között írták alá Strasbourgban. Mit jelent a keresztény ember számára ez a charta? A belső címek sokat mondanak: Méltóság, Szabadságok, Egyenlőség, Szolidaritás, A polgárok jogai, Igazságszolgáltatás. - Ennek ellenére éles elutasítást váltott ki egyesekben.

Szemmel láthatóan nem a tartalma, hanem puszta léte volt a baj. Lássuk: mennyiben kötelező ez a joganyag? Az aláírási ceremónián elhangzott beszédek a charta kötelező erejéről szóltak, arról, hogy az európai polgárok kézhez kaptak egy jogaikat rögzítő dokumentumot. Ám ez a kijelentés költői túlzás. Keményebben fogalmazva: a charta megbukott, hiszen ez a szöveg az európai alkotmány második fejezete lett volna, s most csak egyetlen utalás lesz rá az alkotmányt pótolni hivatott reformszerződésben. Ekként a charta csak aláíróit, azaz az uniós intézményeket kötelezi bármire is, s ha valakit a chartában foglalt jogaiban megsértenek, lényegében csak erkölcsi tekintélyként hivatkozhat rá. Bíróság elé csak az mehet, akinek a chartában foglalt jogait az unió valamely szerve sértette meg. A tagállamokra annyiban kötelezők az előírások, amennyiben az unió jogát hajtják végre. Örülhetünk, hogy a nemzetiségi hovatartozás alapján való megkülönböztetést tiltja a charta, de a kisebbségi sorsban élő magyarokat ne kábítsuk azzal, hogy a chartában hatékony védelemre találnak.

A szöveg bevezető része kinyilvánítja, hogy

"Európa népei, az egymás közötti egyre szorosabb egység létrehozása során úgy döntöttek, hogy osztoznak a közös értékeken alapuló békés jövőben. Szellemi és erkölcsi öröksége tudatában az unió az emberi méltóság, a szabadság, az egyenlőség és a szolidaritás oszthatatlan és egyetemes értékein alapul, a demokrácia és a jogállamiság elveire támaszkodik. Tevékenységei középpontjába az egyént állítja, létrehozva az uniós polgárság intézményét, és megteremtve a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térségét."

Már ezek a sorok is érthetővé - bár nem helyeselhetővé - teszik azt a tiltakozó akciót, amellyel az angol és a lengyel képviselők egy része élt az aláírási ceremónián. Hangosan kiabálva népszavazást emlegettek - inkább visszatetszést, mint rokonszenvet keltve. A kutya ugat, a karaván halad -jutott eszembe akkor az ülésteremben. A karaván haladási sebességét a francia és a holland népszavazás ugyan lefékezte, a folyamat mégis megy előre. Minek szólt a tiltakozás? Európa népei soha nem döntöttek arról, amit a bevezető állít. Az európai polgárok nevében az általuk választott képviselők döntöttek így, talán helyesebb lett volna, ha ez kerül be a szövegbe. Az eltérés inkább stílusbeli, mint tartalmi, viszont a francia és a holland népszavazásra való hivatkozás semmiképp sem állja meg a helyét. Semmi sem utal arra, hogy a charta tartalma közrejátszott volna a nem győzelmében.

Kérdés, hogy a keresztényeknek a tiltakozók, vagy a charta kihirdetését felállva megtapsolók közé érdemes állniuk.

A tiltakozók nem voltak egységesek. Az angolok attól féltek, hogy a chartára való hivatkozással olyan szociális jogokat kell elismerniük, amelyektől eddig meg tudták "óvni" a szigetországot. A meglehetősen liberális angol gazdaságpolitika sikerét éppen a szerintük túlhangsúlyozott európai szociális modell elutasításában látják. A lengyel elutasítás hátterében az az aggodalom állhat, hogy a charta előidézheti a létező vagy a jövőben megalkotandó lengyel családjogi törvények megváltoztatását.

Úgy tűnik, a sajtó sem értette meg a charta jogi érvényét, hiszen az aláírás és a reformszerződés tető alá hozása kapcsán minden megkülönböztetés nélkül beszéltek annak kötelező erejéről. Láttuk: a charta kötelező ereje korlátozott, ezért a brit és a lengyel tiltakozás megalapozatlan, érzelmi jellegű.

Itt most nincs mód a charta szövegének teljes körű ismertetésére. Szólni szeretnék azonban azokról az értékekről, amelyekre a szöveg hivatkozik, s kiemelek néhány olyan elemet, amelynek a keresztény ember méltán örülhet. Kezdjük azzal, ami a lengyeleket nyugtalanította. A mai, családellenes világban különösen jelentősnek ítélem, hogy a család fogalma nemcsak szerepel a szövegben, hanem a charta hangsúlyosan kiáll a családi élet tiszteletben tartása mellett. Kimondja, hogy a házasságkötéshez és a családalapításhoz való jogot - a gyakorlását szabályozó nemzeti törvények szerint - biztosítani kell (9. cikk). Rögzítették azt is, hogy a család jogi, gazdasági és szociális védelmet élvez (33. cikk). Ugyanebben a cikkben arról is szó esik, hogy a család és a munka összeegyeztetése érdekében mindenkinek joga van a védelemre a gyermekvállalással összefüggő okból történő elbocsátás ellen, valamint joga van a fizetett szülési és szülői szabadságra, gyermeke születése vagy örökbefogadása esetén. Amit most a kormánykoalíció kisebbik tagja az együttélés törvényi szabályozásával rá akar erőltetni az országra, az ellentétes a charta szellemével és szövegével. A család szociális védelme fogalomkörbe beletartozik, hogy a családok kiemelt juttatásban részesüljenek, s ez értelemszerűen nem jár a házasságon kívüli kapcsolatoknak. Sok liberális gondolkodású ember ezt olvasva diszkriminációt kiált. Ám a charta a nemek közötti megkülönböztetés tiltásakor kitér a "pozitív diszkrimináció" fogalmára, és helyesli azt. Nem látom be, miért ne lehetne ugyanezt a családvédelem területén is alkalmazni.

A család témaköréhez kapcsolódnak a gyermeki jogok is. A charta kimondja: minden gyermeknek egyaránt joga van ahhoz, hogy mindkét szülőjével rendszeres, személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn, kivéve, ha ez az érdekeivel ellentétes (24. cikk). Ez más szóval azt jelenti, hogy a gyermeknek az apjához és az anyjához egyaránt joga van. Tudomásul véve, hogy a válás társadalmi méretekben elterjedt gyakorlat, sőt esetenként nem is válásról, hanem egyházjogi értelemben létre sem jött házasságokról van szó, s elkerülhetetlenné válik a különélés, akkor is biztosítani kell a természet rendjéből fakadó kapcsolatok ápolását. A charta gyermekek jogaira vonatkozó megállapításai - reményeim szerint - további jogfejlődés kiindulópontjai lehetnek.

Mai hazai vitáink közepette emeljük ki: mindenkinek joga van a békés célú gyülekezés szabadságához és a másokkal való bármilyen szintű, különösen politikai, szakszervezeti és polgári célú egyesüléshez, ami magába foglalja mindenkinek a jogát ahhoz, hogy érdekei védelmére szakszervezetet alapítson, vagy ahhoz csatlakozzék (12. cikk). Sajnos az utóbbi azokhoz sok olyan törekvéssel és rendőri fellépéssel találkoztunk, amely ellentétes a charta szellemével.

A charta sokak meglepetésére a vallással is foglalkozik. Elismeri - akár annak idején a II. vatikáni zsinat - a vallási sokféleséget és a vallásszabadságot. Különösen figyelemreméltó, hogy a vallásszabadságról szólva a charta kimondja, hogy ez a szabadság magába foglalja a vallásnak vagy meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben, istentisztelet, oktatás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatását.

A "nyilvánosság előtt" szavakat szeretném kiemelni. Ez nem teszi lehetővé, hogy a vallási meggyőződés kifejezésre juttatását be lehessen szorítani a templomok falai közé. Az "istentisztelet, oktatás és szertartások útján" szavak ugyan szűkítésnek is felfoghatók, de a nyilvánosság értelemszerűen kizárja egy ilyen szűkítő értelmezés jogosságát. Ráadásul a szöveg elismeri a vallás közösségi jellegét. A charta elfogadásával az európai szellemmel ellentétesnek kell minősítenünk minden olyan, a XIX. századot idéző próbálkozást, amely a vallást magánügynek tekinti.

Európa keresztény polgárai tehát több ponton jó érzéssel fogadhatják a charta szövegét, amely az említetteken kívül bioetikai kérdésekben is fontos és helyes állásponton van. Kiáll az emberi élet védelme mellett, de sajnos megkerüli a magzati élet védelmének kérdését.

A fentiek alapján úgy vélem, a chartában foglalt alapjogok valahol mélyen a keresztény értékrendben gyökereznek. A hitoktatással kapcsolatos vitákban eligazító lehet, hogy a szöveg szerint tiszteletben kell tartani "a szülők azon jogát, hogy gyermekeik számára vallási, világnézeti vagy pedagógiai meggyőződésüknek megfelelő nevelést biztosítsanak". Igaz, hozzáteszi, hogy ennek a nemzeti jogszabályokkal összhangban kell történnie. De fogalmazhatna-e másképp? Az oktatás alapkérdései nemzeti hatáskörben vannak.

Mindezek ellenére távolról sem mondhatjuk, hogy a Charta egyértelműen és tisztán a keresztény szemléletet tükrözi. Megtalálhatók benne azok a mai világot jellemző kitételek, amelyek például tiltják a szexuális irányultság alapján való megkülönböztetést is. Néhány országban ezt a tilalmat kiterjesztően értelmezik, és ezért robbant ki például a homoszexuális párok házasságára vonatkozó vita. A charta nem ad támpontot ennek eldöntéséhez.

Akik polgári liberális szemlélettel tekintenek a szövegre, hamar felismerik a szabadság, egyenlőség, testvériség jelszavainak hatását. E jelszavakról azonban Victor Hugo vagy Lustiger bíboros nyomán is tudhatjuk, hogy lényegében az evangélium lelkiségéből fakadnak. Igaz, a történelem folyamán erősen egyházellenes éllel is használták őket, és joggal szólhatnánk a francia forradalom egyházüldöző jellegéről is. Ez azonban nem jelent mást, mint hogy az Isten görbe vonalakon is tud egyenesen írni, s ellene való lázadásaink is belesimulnak az ő üdvözítő szándékába. A mai, értékvesztett Európa számára a charta értékszemlélete talán elfogadható. A keresztények, sajnos, nem találták meg Krisztus tanításának azt a megfogalmazását, amelyet a modern ember felfog és követ, amelyben felismeri földi és örök élete boldogságának biztosítékát. Ezért nem volna helyes a tiltakozók, a kifütyülők csapatához tartozni. Ám tapsolásunk se legyen túl harsány. Inkább fohászkodjunk: Jézus születésének ünnepe minél több embernek hozza meg az értékek tiszteletét és az értékek forrásának megismerését. Ekkor lehet igazán kegyelemteljes a karácsonyunk, boldog az új esztendőnk.

(A szerző európai parlamenti képviselő.)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu