|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Szentírás-magyarázat Hallgatag hűség Advent 4. vasárnapja - Mt 1,18-24 József az élet peremén élt: árnyékban és háttérben, amint a legtöbb festmény ábrázolja. Életét alig ismerjük. Szavait és tetteit az evangéliumok nem jegyezték fel. A gyermekségtörténetek (Mt 1-2.; Lk 1-2.) csupán egy-egy pillanatfelvételt őriztek meg róla. Az evangéliumba foglalt eseményeknek talán egyetlen szereplője, aki úgy áll előttünk, mint aki hallgatag. Ám szótlansága mégis beszédes, Máté evangélista ugyanis egyik mellékmondatában - nem várt módon - megvilágítja arcának rejtett vonását. Igaz, csak egy pillanatra, csak úgy mellékesen, nemes előkelőséggel, nagyvonalú gesztussal. A szerkesztői figyelem alól kiszabadult, az elbeszélés fősodrásától elkanyarodó megjegyzésének látszatra igénytelen, valójában azonban pazar értéke van. Azt írja róla: "Igaz ember volt." Miközben József azon töprengett, miként cselekedjen, hogy jegyesét ne hozza rossza hírbe, álmában megjelent az Úr angyala, aki így szólt hozzá: "...ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, hiszen a Szentlélektől van áldott állapotban. Fiút fog szülni, akit te Jézusnak nevezel, mert ő szabadítja meg népét bűneitől." Ha az "igaz" szó mögé odatesszük görög megfelelőjét (dikaios), a görög szó mögé pedig a héber jelentését (caddik), akkor a jelzőnek olyan összhangja (összhangzata) támad, amelyben kibontakozik minden hangárnyalata. Aztán az is kiderül, hogy a Biblia elsősorban Istent nevezi igaznak, s csak másodsorban az embert. Isten az igaz, mert szövetséget kötött az emberrel, és - történjék bármi is - e szövetséghez örökké hű marad. Az ember pedig akkor igaz, ha Isten hűségét hűséggel viszonozza. Persze a hűség - amint ezt József példáján is látjuk - nem egykori ígéretek szó szerinti újramondogatásából áll, vagy régvolt tapasztalatok sablonszerű felelevenítéséből, Isten nem kényelmes mozdulatlanságot vár az embertől, hogy olcsó utánzatokat produkáljon, hanem tanulékony szívet, hogy a változó életkörülményekben - nemegyszer az embertársak értetlenségétől kísérve - alkotókedvvel mindig újjáteremtse az első hűség, az első szeretet válaszát. József az ószövetségi igazak nagy családjába tartozik. Lelki vérvonala egészen Noéig, az első igaz emberig tart. Mert József arcán felismerjük a verőfényben bárkát ácsoló Noé, a földjéről kivándorló Ábrahám vonásait (vö. Zsid 11.) Nem ok és alap nélkül. Mert rokonok ők. Egy családból valók. Az igazakéból, s talán ez a magyarázata, hogy József éppúgy hallgatag, mint Noé vagy Ábrahám. De mit is tanulhatunk adventben és egész életünkben egy igaz emhertől? Sok mindenen kívül talán azt, hogy igaznak lenni nem hangoskodást jelent, hanem - többnyire - hallgatagságot. Azt, amit D. Bonhoeffer így mondott: "A legnagyobb ajándék, amelyet embertársunknak adhatunk, nem más, mint hogy meghallgatjuk őt." Evangéliumi széljegyzetünket azzal kezdtük, hogy József az élet peremén élt. Valószínűleg nem egészen erről van szó. Mert a hallgatag hűségre és a személyes jelenlétre nemcsak az élet peremén van szükség, hanem az élet legsűrűbb közepén is. Talán éppen ilyenkor, karácsony közeledtével - a leginkább. Sulyok Elemér
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|