 |
 |
 |
 |
2007.12.23
|
Ingyenes
műsormelléklettel |
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||
|
|
|
LITURGIA Valami igazit Köztudott, hogy karácsony ünnepe viszonylag későn jelent meg az egyház liturgikus gyakorlatában. Első említése egy IV. századi római ünnepi kalendáriumban történik. A kereszténység évszázadokon keresztül nem ült külön ünnepet Jézus születésére emlékezve, sőt, még az is kétséges, hogy Jézus születésének valódi dátumát megőrizte-e?
A kor késő antik pogány vallásosságát - csakúgy mint napjainkét - egy mindent magába olvasztó szinkretizmus jellemezte: korábbi és párhuzamos kultúrák istenei jöttek-mentek a birodalom vallási gyakorlatában. A vallások eme békés együttélésével szemben a keresztények hajthatatlanul elleneztek minden vallási keveredést. Amikor Konstantin császár úgy döntött, hogy egyre inkább a kereszténységet helyezi előtérbe, fokozódó döbbenetet keltett a pogányság soraiban, aktivizálva ezzel szellemi erőiket. Az ennek nyomán kialakult szellemi küzdelem hozzájárult a születés-ünnep kialakulásához Róma városában. Krisztus születésének ünnepét a keresztények tudatosan helyezték a téli napforduló napjára, amely nap a pogányoknál a Győzhetetlen Nap ünnepnapja volt, annak ellenére, hogy a régi vallási és kulturális rendet képviselő pogányságnak még jelentős szellemi és politikai ereje volt. Hasonlóképpen a kor fontos kérdése volt az arianizmus okozta megoszlás, amelyet nem egy esetben politikai erők is támogattak. Az arianizmus tévtana szerint Krisztus csak egy nagyszerű ember és teremtmény volt. E tévedéssel szemben az egyház az új ünnep elterjedésével is megvallotta apostoli hagyományokra alapozott ősi hitét: Krisztus istenemberként született a földre, mint a világ megváltója. E néhány adat elgondolkodásra hívhat bennünket a karácsonnyal kapcsolatban. Micsoda tematizáló erő van abban a közösségben, amely egy meggyökerezett kultúra hagyományos ünnepléseit és szokásait képes felülírni a sajátjával? Amely a pogányság tömegeket vonzó felfogásával szembe tudja állítani saját hitvallását? Milyen öntudat, hitérzék és elkötelezettség kell ahhoz, hogy egy közösség az új gondolatmenetek tetszetőssége, illetve a politikai ellenszél dacára is megőrizze apostoli hitét? El tudnánk ma képzelni, hogy néhány évtized múlva a karácsonyi vásárokat a tönkremenetel fenyegetné, mivel az emberek a áruházak helyett a templomokba mennének, és ott imádsággal és bűnbánattal készülnének fel a karácsonyra, s így a fogyasztás mértéke lényegében alig térne el egy átlagos ünnepétől? Vagy hogy a keleti vallásokból és különféle babonákból összeállított hitekkel kísérletező tömegek egyszerre boldog örömmel találnának Krisztusra, aki valódi megváltást jelentene életük számára, mindezt azért, mert a Krisztus születését ünneplő keresztényekből olyan meggyőző erő árad? Isten adjon mindannyiunknak bensőséges karácsonyi ünneplést a hitben, hogy azáltal megerősödve megalkuvás nélkül dolgozzunk együtt az értünk, a mi üdvösségünkért emberré lett Istenfiúval egy másfajta ország építésén. Káposztássy Béla
|
|
|
|
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||
