Homíliavázlat

A nevelés együtt teremtés

Az örök Atya Szent Fiát, a Gyermeket (Iz 9,5-6) Józsefre bízza. Mekkora felelősség! Egy pici gyermek, mint viharzó éjszakában egy imbolygó gyertyaláng! Parányi, mégis megremeg tőle az éjszaka egész birodalma (Mt 2,3). Alig lobban fel ez a láng, nyomában máris "leskelődik a sötét" (Arany János: Fiamnak; Mt 2,8; 2Kor 11,14-15), hogy gátlástalan kegyetlenséggel kioltsa, megfojtsa.

A józsefi felelősség érinti meg - érintse meg - minden édesapa szívét, amikor gyermeke keresztelésekor átveszi a húsvéti gyertyáról meggyújtott parányi lángot, és hallja a pap felszólítását: "Vegyétek Krisztus világosságát! Rátok van bízva a világosság!" A megkeresztelt gyermek ugyanis valóban részese lett Krisztus magasztos hivatásának, hogy világosság legyen, hogy világítson a sötétben (Jn 1,5; 8,12; Mt 5,14-16), hogy "szüntelenül a világosság fiaként járja az élet útját" (keresztelési liturgia), de ezzel részese lesz a Krisztus elleni háborúnak is, magára vonja a sötétség gyűlöletét (Jn 3,19-20), elutasítását (Jn 1,5), alattomos és gyilkos támadását (Mt 27,45). A "világosság", Isten és a szülők szeme fénye veszélynek van kitéve. Hatalmába kerítheti, eluralkodhat benne a sötétség (Jn 12,35; Mt 6,23), ezért szüntelenül aktuális a keresztelő pap figyelmeztetése: "Rátok van bízva a világosság... óvjátok gondosan!"

Miként óvhatjuk gondosan? Józsefnek, az "igaz embernek" (Mt 1,19) a bölcsességével. Miben rejlik ez a bölcsesség? Mit tud József? József jól tudja, amit Mária is jól tud, csak erről Szent Lukács beszél, hogy ennek a félelmetes felelősségnek, a gyermek felnevelésének, Isten gyermeke felnevelésének egymaga nem tud eleget tenni. Ennek a felelősségnek ő, az apa csak a gyermek Atyjával, a mennyei Atyával egységben, vele teljes összhangban, őrá hallgatva, őrá hangolódva, kitárt, éber figyelemben, a készséges engedelmességben tud eleget tenni. Ha az Atya sokfelől és sokféleképpen érkező sugallatára hallgatva cselekszik, akkor teljesedik be az Atya akarata a gyermek életében, s akkor teljesedik be a gyermek élete, és teljesednek be az Írások is (Mt 2,15.23).

Józseftől a gyermek iránti felelősség különös kreativitást, vagyis teremtő aktivitást kíván. Teremtő aktivitásra pedig csak az képes, akit erre a teremtő Lélek képesít. József a teremtő Lélek indítása nélkül soha nem cselekszik. Honnan is tudná, hogy mit kell tennie? Minden cselekedetét sugallat előzi meg, melyet álmában kap. Itt az "álmában" szó nagyon félreérthető, hiszen a görög szövegben szereplő "onar" nem alvást, hanem annak pont az ellenkezőjét, egy különlegesen éber, magafeledett és önmagán túl emelkedő figyelmi állapotot jelent, a szeretet bölcsességéből fakadó különlegesen engedelmes figyelmet.

József, a teremtett szeretet a teremtő Szeretettel egységben képes együtt teremteni, azaz nevelni. József és Mária a Teremtő iránti szeretetük egységében találnak egymásra. Belegondolni sem tudunk, hogy a szeretetnek ebben a kegyelmi légkörében a viszontagságok ellenére mennyi gyönyörűségben lehetett része Jézusnak.

Zatykó László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu