Hívom és küldöm a családokat!

Kedves családok és házaspárok, kedves családokat szerető szerzetes- és paptestestvérek, kedves mindnyájan, akik a család és az élet mellett álltok!

Lezárult a Szent Erzsébet-év melynek során kedves Árpád-házi szentünk nyomába eredtünk, próbáltuk felfedezni életszentsége titkát. Megtapasztaltuk, hogy - amint kortársai is mondták - világító fáklya ő számunkra.

2008-ban hívom a családokat Isten megtestesült szavának ünneplésére! A jövő évet a magyar történelmi egyházak a Biblia évének hirdették meg. Jó alkalom ez arra, hogy családi közösségeink kapcsolata megújuljon a Bibliával. Ünnepeljük a Bibliát, éljük meg, örüljünk neki, hiszen ez Isten hozzánk írott szerelmes levele. Legyen a Biblia tápláló erőforrásunk, mindennapi kenyerünk, és törjük meg ezt a kenyeret, osszuk szét a családban, közösségeinkben, barátainkkal, mert üzenetét csak az tudja magáévá tenni, aki megosztja, aki nem akarja magának kisajátítani. Isten szava testesült meg a Bibliában, vált mindnyájunk számára elérhetővé. A szó azonban csak hordozza az üzenetet, a szívünkbe kell fogadnunk ahhoz, hogy életté váljon bennünk.

A Biblia Isten szava, és ahogy a szó által találkozunk egymással, úgy találkozhatunk Isten szava által magával Istennel. "A hit szemével megláthatjuk Jézus titokzatos jelenlétét a ránk hagyott különböző jelekben. Jelen van ő elsősorban a Szentírásban, melynek minden része róla beszél (vö. Lk 24,27.44-47)". (EE 22.)

"Krisztus arcának szemlélése arra irányít bennünket, amit a Szentírás mond nekünk róla. Ezen a könyvön kezdettől fogva végigvonul az ő misztériuma, mely az Ószövetségben még elfátyolozva van csak jelen, az Újszövetségben azonban már teljesen föltárul, olyannyira, hogy Szent Jeromos határozottan állíthatja: ,,A Szentírás nem ismerése magának Krisztusnak a nem ismerése." Lehorgonyozva a Szentírásban, megnyílunk a Lélek tevékenysége előtt (vö. Jn 15,26), aki maga ezen írások forrása, valamint az apostolok tanúságtétele előtt (vö. uo., 27), akik elevenen megtapasztalták Krisztust: szemükkel látták, fülükkel hallották, kezükkel érintették (vö. 1Jn 1,1) az élet Igéjét." (NMI 17)

A Biblia erőforrás számunkra, "mert amint lehull az eső és a hó az égből, és nem tér oda vissza, hanem megitatja a földet, termékennyé és gyümölcsözővé teszi, magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, úgy lesz az én igém is, mely számból kijön: nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem megteszi, amit akarok, és véghezviszi, amiért küldtem". (Iz 55, 10)

II. János Pál pápa így fogalmazott: "A Szentírás változatlanul kincsesház az egyház és minden keresztény számára: az Ige figyelmes tanulmányozásában táplálékot és erőt találunk mindennap küldetésünk teljesítéséhez. Vegyük kézbe ezt a könyvet! Az Úrtól fogadjuk el, aki állandóan kínálja nekünk egyháza által (vö. Jel 10,8). Nyeljük le és emésszük meg (vö. 10,9), hogy életünk élete legyen. Aprólékosan ízleljük: fáradságos lesz, de örömet fog okozni, mert édes, mint a méz (vö. 10,9-10). Be fog tölteni minket a remény, és képesek leszünk minden férfinak és nőnek átadni, akikkel csak találkozunk." (EE 65)

A Biblia közösséget teremtő erő, megújítja családjaink és közösségeink egységét. A családot összetarthatják a közös emlékek, élmények, de összetarthatja Isten élő szava is. Ahogy egy országot egyesít az alkotmány, úgy képes eggyé tenni Isten igéje családjainkat, családközösségeinket. "Különösen az fontos, hogy az Ige hallgatása eleven találkozásra adjon alkalmat, a lectio divina ókori, de ma is aktuális hagyományának megfelelően, amelynek segítségével megtalálhatjuk a bibliai szövegben azt az eleven igét, mely cselekvésre szólít, irányt jelöl ki és életet alakít." (NMI 39)

A jezsuita Mócsy Imre atya mondta: a Bibliát egységben kell olvasni az isteni szerzővel, az emberi szerzővel, valamint azzal, akié a könyv, vagyis egységben az egyházzal. A Szentírás mélységéhez akkor juthatok el, ha egységben vagyok azzal, aki azt sugallta, a Szentlélekkel. Ha egységben vagyok az emberi szerzővel, vagyis ha tárgyi ismereteim vannak az adott könyv szerzőjéről, műfajáról, keletkezési hátteréről. És ha egységben vagyok az egyházzal. Könnyen zsákutcába juthat bibliaolvasásunk, ha hiteles kommentárokban nem nézünk utána, mi is a helyes értelme az adott szónak, mondatnak. Sokféle Biblia-kalauz van manapság, amelyek segíthetnek az olvasásban, vigyázzunk azonban a magyarázatokkal, mert se szeri se száma az áltudományos, szenzációhajhász műveknek, melyek általában az egyház tanításával ellentétes tartalmakat fejtenek ki.

Mit tehetünk azért, hogy a Biblia évében a Szentírás méltó helyet kapjon életünkben? Szép az, ha minden családtagnak van saját Bibliája, de helyezzünk otthonainkban ünnepélyes helyre egy családi Bibliát is! Születésnapon, névnapon, házassági évfordulón üres közhelyek ismételgetése helyett köszönthetjük egymást rövid szentírási szakasszal. Szép szokás volt régen, különösen protestáns családokban, hogy a családi Bibliába, "az Élet Könyvébe" bejegyezték a születési, halálozási és házasságkötési dátumokat és más jeles eseményeket, így mintegy Isten oltalma alá helyezték szeretteiket. Családcsoportok megkérhetik lelkipásztorukat: adja át ünnepélyesen a csoport tagjainak, a családoknak az összegyűjtött, megáldott Bibliákat. Házas csoportjainkban minden foglalkozáson kapjon helyet és időt a Biblia. Szentírási ismereteinket a csoporton belül megosztva gazdagodunk magunk is, társaink is. A Biblia éve jó alkalom arra is, hogy protestáns testvéreink házas csoportjaival közösen olvassuk a Szentírást. Ez az a könyv, amely bármilyen alkalomból igazán értékes ajándék lehet barátainknak, családtagjainknak: ez az egyetlen könyv, amely sohasem lesz túlhaladott, sohasem avul el.

(A levél második részét következő, 2008. január 6-ai számunkban közöljük.)

Bíró László,

az MKPK családreferens püspöke,

a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu