Összefogásra ítélve

avagy merre tart az erdélyi magyarság

Az optimisták annak örülnek, hogy most már két ló is húzza az erdélyi magyarság ügyének szekerét, a pesszimisták ugyanezért bosszankodnak. Igaz, utóbbiak hozzáteszik, nem mindegy, hogy a szekérnek ugyanarra a végére van-e befogva mindkét ló.

Merre tart viszont az erdélyi magyarság szekere, melyek a kilátások az európai parlamenti választáson elért kettős siker után? A választások eredményében - vagyis hogy az RMDSZ és a függetlenként induló Tőkés László is bejut az EP-be - alig reménykedett valaki. Ez csakis annak volt köszönhető, hogy a kiélezett versenyhelyzet miatt az erdélyi magyarok jóval nagyobb arányban mentek el szavazni, mint a románok, és az összes leadott szavazathoz képest a "magyar" szavazatok a szokásos 5 helyett 10 százalék körüli szintre nőttek. Így most - a liberális párt színeiben szereplő Csibi Magort leszámítva - három képviselője lesz az erdélyi magyarságnak Brüsszelben, az RMDSZ-t Winkler Gyula eddigi gazdasági miniszter és Sógor Csaba csíkszeredai szenátor képviseli majd, és hozzájuk hasonlóan szintén az Európai Néppárt frakciójába készül beülni Tőkés László is. Józanul gondolkodó ember számára kétségtelen: a két fél együttműködésre van ítélve, hiszen a választások alkalmával bebizonyosodott, az erdélyi magyarság távolról sem olyan egységes, mint azt az RMDSZ eddig hirdette, és az sem igaz, hogy az RMDSZ egymaga képviselheti az erdélyi magyarságot. (Tőkés László a tömbmagyar Székelyföldön szerezte meg a voksainak legnagyobb hányadát.)

Hogyan lesz lehetséges az együttműködés a verseny után - erre a kérdésre kell választ találniuk a romániai magyarság vezető politikusainak. Az RMDSZ-t az utóbbi 18 évben kialakult "pártos" reflexei akadályozzák ebben, Tőkés pedig valószínűleg nehezen tudja elfelejteni, hogyan szüntették meg a szatmári RMDSZ-kongresszus tagjai Markó Béláék javaslatára az általa betöltött tiszteletbeli elnöki funkciót. Biztató jel ugyanakkor, hogy az együttműködést mindkét fél - legalábbis a nyilatkozatok szintjén - fontosnak tartja. Az is igaz, hogy a választások másnapján Frunda György, a befutó helyen szerepeltetett és később Winkler javára visszalépett RMDSZ-politikus kerek perec kijelentette: nem örül annak, hogy Tőkés bejutott. Körülbelül akkor, amikor ezt kijelentette, Tőkés László gratulált az RMDSZ-nek a sikerhez, és éppen fogalmazta a félbeszakadt tárgyalások újrafelvételéről szóló levelét. A "pártos" magatartásra utal az is, hogy az RMDSZ keményen elszámoltatta azokat a székelyföldi fiókszervezeteket, ahol túlnyomó többségben voltak a Tőkést támogató szavazatok, ennek nyomán pedig több ilyen fiókszervezet vezetője is beadta a lemondását.

Az kétségtelen, hogy a mindeddig verhetetlennek bizonyuló RMDSZ sokat veszített súlyából és presztízséből az EP-választások alatt, a kényszerűség szülte kéznyújtás nélkül pedig végképp eltűnhet a történelem süllyesztőjében. Erre a kéznyújtásra az RMDSZ-ben meg is van a hajlandóság. Az újabb RMDSZ-retorika szerint ugyanis az ellenük irányuló "hadműveletet" nem is anynyira Tőkés László vagy a mögötte álló szervezetek, hanem sokkal inkább a romániai magyarság megosztásában érdekelt Traian Basescu államelnök és az erdélyi jobboldallal nyíltan szimpatizáló Orbán Viktor Fidesz-elnök vezette. Bár a Fidesz erőteljes kiállása a független jelölt oldalán kétségtelenül gyengítette az RMDSZ pozícióit, nem a magyarországi politikai modell állítólagos "exportjának" volt köszönhető Tőkés sikeres szereplése. A független jelölt részben saját karizmatikus egyéniségének, részben a temesvári forradalomban játszott szerepének, részben pedig az RMDSZ-ből kiábrándult emberek proteszt-szavazatainak köszönhette az eredményt.

Az igazi tét viszont - és ezt mindenki tudja - nem az Európai Parlamentben való képviselet. Az erdélyi magyarság boldogulásának szempontjából aligha számít, hogy két vagy három ember szavaz az unió több száz fős testületében (ott eddig is a fideszes Gál Kinga képviselte az erdélyi magyarságot, messze nagyobb hatékonysággal, mint az RMDSZ által delegált három megfigyelő). Az igazi tét a jövő évi romániai parlamenti és helyhatósági választásokon való szereplés. Markó Béla helyesen látja, hogy a mostanihoz hasonló kettős sikert - azaz az RMDSZ és a Tőkés bejutásával újabb erőre kapott ellenzéki csoportosulások eredményes szereplését - romániai parlamenti választások esetén lehetetlenség lesz elérni. Ráadásul nagyon is valószínűnek tűnik, hogy a jövő évtől - az RMDSZ minden tiltakozása ellenére - már egyéni választókerületes szavazás lesz Romániában, akkor pedig minden jelöltnek külön-külön kell megharcolnia a szavazatokért. Arra ugyanis már senki nem számíthat, hogy a többségi románok ugyanúgy távol maradnak az urnáktól, mint tették azt az EP-választások idején, és kiegyensúlyozott román-magyar választási részvétel esetén körülbelül összesen 5-6 százaléknyi "magyar" szavazatra lehet számítani. És éppen az 5 százalék miatt sokkal inkább együttműködésre vannak ítélve az erdélyi magyar pártok. Az RMDSZ tudja: ha nem enged át valamennyi játékteret az ellentábornak, ha nem képes megosztani vele a pénzforrásokat és a kapcsolati tőkét, rövidesen maga is porrá válik. Persze kérdés, hogy ezzel a kiszolgáltatott helyzettel milyen mértékben kíván (vissza)élni az ellentábor, amely egyelőre körülbelül a fele királyságra tart igényt.

Tekintettel arra, hogy a bejutási küszöb Romániában éppen 5 százalék, különösen fontos az összefogás, ez pedig mind a két félnek egyformán felelőssége. Az összefogás pedig csakis őszinte párbeszéddel, a hibák beismerésével és bocsánatkéréssel kezdődhet. Talán a közelgő karácsony erre is jó alkalom.

Lukács János

Kolozsvár

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu