Korán jön a téli este

Télidőben néha nagy sétát teszek a Normafa környékén. Mindig hétköznapon, amikor kevesen járnak arra, és zavartalanul élvezhetem a hatalmas öreg bükkök és tölgyek társaságát. Az avaron fehér foltok árulkodtak a legutóbbi havazásról, hideg volt a reggel, az ösvényeken sárba taposott lábnyomokat keményre dermesztette a fagy. Makkosmária felé öreg tölgyek alatt vezet az ösvény, a magas ágakon élősködő sárga fagyöngyök mellett már ott voltak a léprigók. Minden télen látom őket, amint hangosan cserregve szállnak egyik fáról a másikra. A sárga bogyók fontos téli táplálékukat jelentik, erről tanúskodik az avarban és a hófoltokon sárgálló ragacsos ürülékük is. Balkéz felé a nagy tisztás felett szajkó repült. Amikor meglátott, oldalt tért, és nagyot kiáltott recsegő hangján. Még nem is olyan rég erdő állt ezen a részen is. Az öreg törzsekbe harkályok vésték odúikat, később a megürült lakásokba kék galambok költöztek. Az erdőt letarolták, eltűntek onnan a harkályok, és nem búgnak tavasszal a kék galambok sem. Néhány jókora túrás arról árulkodott, hogy éjszakánként vaddisznók járnak ide, kemény orrukkal egy helyen szinte felszántották a talajt. A megmaradt erdőrészen nagy fakopáncs kopácsolt egy magas ágon, később fekete harkály hangos "krü-krü-krü"-jét hallottam. Az erdőszélen egy juharfán süvöltők ültek és a termést morzsolgatták. Három madár, két szürke tollú tojó, és egy messziről pirosló hím. A süvöltő hazánkban csak a nyugati és északi országrész fenyveseiben költ kis számban, de rendszeres őszi-téli vendég, amikor bárhol, parkokban, kertekben is felbukkanhat. A hím egyike a legszebb hazai madaraknak, fejtetője fekete, háta szürke, farcsíkja hófehér, alsóteste piros. Fekete szárnyán fehér szalagot visel. A tojók hasonlóak, de alsótestük nem piros, hanem barnásszürke. Csendes, bizalmas madarak, ez a három is közelre bevárt, nyugodtan eszegettek, nem zavartatták magukat. Vaskos fekete csőrükkel megfontolt mozdulatokkal morzsolgatták a termést, a felesleget maguk alá hullatták. Néha halk, rövid füttyentésre emlékeztető hívogatójukat hallatták.

Makkosmária közelében is cserregett néhány léprigó, az egyik törzsön fakúsz araszolt felfelé, a templom közelében csuszkapár csevegő "tved-tved" hangját hallottam. A völgy túlsó oldalán holló repült. Nem láttam, csak mély "korr-korr" hangja ért el hozzám. Még nézelődtem egy darabig, aztán visszafelé indultam. A tisztáshoz közeledve megint hallottam a süvöltők hangját, a három madár még mindig a juharfán ült és táplálkozott. Aztán történt valami, de olyan hirtelen, hogy mire felkaptam a távcsövet, már késő volt. Szürke árny suhant némán a fák között, egyenesen a szélen álló juhar felé. A három süvöltő felriadt, de menekülni csak a két tojót láttam. A tisztás felett repültek, a piros hím nem volt velük. Eltűnt, a karvaly magával vitte, emlékét csak egy lefelé hulló, lustán hintázó piros tollacska őrizte. Órámra néztem, 15,35-öt mutatott. Korán jön a téli este. Észrevehetően hűvösödött, a nap valahol az erdő mögött nyugovóra készült. Csend volt, csak az avar csörgött halkan a bakancsom alatt.

Schmidt Egon

Fotó: Bécsy László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu