Szentmária: egy templom két helyen

A Felvidék északi részén, a Liptói-medence területén számos XIII-XIV. századi templom (Liptótepla, Háromszlécs, Szmrecsán, Liptószentiván stb.) várja a történelmi Magyarország építészete iránt érdeklődő látogatókat. Felmérésük, leírásuk már az 1870-es évek elején megkezdődött. A XX. század sajnos nemcsak helyreállítást és fokozott védettséget eredményezett számukra, hanem egy-két esetben a végső pusztulást is.

Az 1970-es években a Liptószentmiklós városától nyugatra megépített hatalmas víztározó több települést és ezzel együtt néhány értékes műemléket is maga alá temetett. Szentmária községet (Liptovská Mara) ma már hiába keressük a térképeken. Ezt a falut is elnyelték 1974-ben a mesterséges tó hullámai. A község nevezetessége, az erődfallal kerített középkori templom ugyan nem került víz alá, de a megemelkedett talajvízszint miatt statikailag veszélyessé vált, így sorsa megpecsételődött. Csupán az 1636-ban épült, zömök templomtornyot hagyták épségben. A XIII. századi sekrestyét és a csillagboltozatos szentélyt, valamint az 1520 körül átépített templomhajót lebontották, mindössze az alapfalak maradtak meg a víztározó nyugati szélén.

Szentmária temploma már az Árpád-kor végén létezett, 1332-37-ben a liptói főesperesség központja volt. Itt alakult meg a XIV. században a liptói plébánosok fraternitása (testvéri közössége). Ez a papi "céh" nem csupán érdekszövetség volt, hanem fontos művelődési központ is. A liptói plébánosok testülete volt az első, amely 1583. október 18-án elfogadta a Gergely pápa-féle megreformált naptárt.

Könyöki József volt a templom első leírója 1871-ben: "A szentély góth izlésű. A hajó négyszögalakú; menyezete fából készült, a szentély evangelium oldalán van egy kőből faragott gyönyörű szentségház. [...] Feltűntek még itt a falra függesztett hajdani szárnyas oltárok gyönyörű képei. [...] Igen csinos kőfaragványokkal ellátott florenczi ízlésű imapadokat is találtam! E padokról azt jegyezte meg az ottani lelkész, hogy ezeket egy 17. századbeli földes úr készítteté, és hogy rajtuk hat olasz szobrász két évig dolgozott."

A víztározó építésekor szerencsére felismerték, hogy ezen ősi templom nem törölhető el végképp a föld színéről. Szétbontott köveit elszállították az eredeti helyszíntől negyven kilométerre keletre, a liptói havasok lábánál fekvő Pribilina (Pribylina) falu közelébe. A községtől északra megépített falumúzeum egyik látványossága lett a régi kövekből újra felépített templom, amelynek még a védőfalát is felhúzták. Persze vadonatúj templomtornyot kellett építeni a skanzenban, hiszen a régi ott maradt, ahol már évszázadok óta áll, emlékeztetve a mai látogatót az egykori falu és a környék sok százados történelmére.

Karczag Ákos-Szabó Tibor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu