"Nekik még istálló sem jutott most"

Karácsony a világháborúban

"...itt gyorsan elrendezzük a körletet, 24-ikén délután 3 órakor mindkét helyen szentséges áhítattal ünnepeljük a kis Jézus születését. Zászlóaljaink karácsonyfát is állítanak. Nem csillog rajtuk sok édesség, dísz, ajándék. Csak néhány gyertya hirdeti a fenyőfákon az örök szeretet ünnepét..." - Paulovits Sándor visszaemlékezése jól kifejezi, hogy a magyar honvédek számára, akik az első világháború poklában töltötték az ünnepet, milyen fontos volt a karácsony. Családjuktól távol, messzi idegen földön, lövészárkok, kavernák mélyén az ellenség tüzének kitéve is várták és készültek a szentestére.

Akik szerencsésebbek voltak, azok kaptak rendkívüli szabadságot, eltávozást, hogy otthon, a "Hinterlandban" családtagjaik, barátaik körében töltsenek néhány órát, boldog pillanatot. A Honvédelmi Minisztérium rendeletben szabályozta ennek idejét. A római katolikus vallású katonák december 21-től 26-ig voltak távol alakulatuktól, míg a görög katolikusok január 6-tól 8-ig ünnepeltek otthon. A szabadságolás idejét szigorúan ellenőrizték, és semmilyen esetben nem fogadtak el hosszabbítást. Természetesen a harci események nagymértékben befolyásolták azt, hogy hány bakát engedtek el felettesei.

A kevésbé szerencsések, bajtársaikkal és tisztjeik körében töltötték a karácsonyt. A katonák egy része tartalékban az első vonalak mögött volt, így valamivel jobb körülmények között várták a Megváltó eljövetelét, mint azok akik a lövészárokban adtak szolgálatot.

A hadosztály és ezredparancsnokságok igyekeztek a körülményekhez képest a legjobb feltételeket biztosítani a hívő katonáknak, hogy lelkileg megfelelően felkészüljenek az ünnepre. A tábori lelkészeknek pontos beosztásokat készítettek, hogy mikor, hol, melyik alakulatnál kell ellátni szolgálatukat, így több hívővel találkozhattak egy napon. Természetesen ezt a beosztást megkapták a katonák is, akik közül sokan éltek is a lehetőséggel: "...karácsonyi ünnepek előtt 22-én és 23-án délután gyónás volt..." - emlékezik 1916 decemberére a 20. honvéd gyalogezred emlékkönyvének krónikása.

Az előkészülethez tartozott az is, hogy a katonák szabadidejükben, szolgálatuk letelte után, igyekeztek különböző ajándékokat készíteni szeretteiknek, bajtársaiknak. Mivel lehetőségeik korlátozottak voltak, olyan anyagokat használtak erre a célra, amit környezetükben megtaláltak. Így lettek a "gránátok és srapnelek darabjaiból", hüvelyekből óraláncok, tinta- és gyertyatartók. Voltak olyan ügyes és élelmes bakák, akik az alakulatuknál található lovak farkszőréből fontak különböző díszeket.

Arról, hogy a harcolók is kapjanak ajándékot, az otthonról érkezett csomagok gondoskodtak. A küldők mindent elkövettek azért, hogy a távolban szolgáló rokonuk ne szenvedjen hiányt semmiben, még akkor sem, ha ők otthon nélkülöztek. De az alakulatok tisztikara sem feledkezett meg "harcoló fiairól". Az ezredeknél az élelmezési tiszteknek volt a feladatuk, hogy kigazdálkodják és beszerezzék azokat az apró ajándékokat, melyeket a bakáknak adtak. Cigarettatárcát a belevalóval, pipadohányt és hasonló hasznos meglepetést kaptak a közlegények, míg a tisztek bort, pezsgőt vagy rumot.

"...December 24-én nagyon megható volt a délután megtartott karácsonyi mise. A szabadban egy nagy karácsonyfát állítottunk fel. E körül gyülekezett a 30. ezred és az egész tisztikar. A tábori lelkész a mise után nagyon szép beszédet tartott. Mindnyájunknak talán ez volt eddig a legnehezebb napja. Gondolataink szeretteinkről otthon voltak, könnyeink hullottak..." - olvasható egy hadosztálytartalékban eltöltött ünnepről.

Azoknak, akiket első vonalba szólított a kötelesség e jeles napon, attól függött a szenteste hangulata, hogy milyen harci tevékenység zajlott az általuk védett szakaszon. A különbözőséget jól mutatja a már idézett 20. honvéd gyalogezred katonáinak 1917-es karácsonya. Az alakulat a bressanini hídfő előtt volt védőállásban, amikor a III. zászlóalj jobb szárnyán tartózkodó századdal szemben, az ellenséges lövészárokban 24-én alkonyatkor egy táblát emeltek magasba a talián katonák: "Boldog ünnepeket" - magyar nyelvű felirattal. Ezen az éjszakán egy puskalövés sem dördült el a harcoló felek között. Így, az önkényesen kialakított fegyverszünettel ünnepelték meg a szeretet ünnepét. Nem volt ilyen szerencsés azonban az ezred II. zászlóalja néhány kilométerrel távolabb: ők egész éjjel keményen harcoltak a rájuk támadó ellenséggel.

Nekik még arra sem volt idejük, hogy az egyébként bőséges ünnepi vacsorát elköltsék. Minden alakulat tisztikara igyekezett ugyanis a lehetőségekhez mérten igényes "menázsit" biztosítani aznap este a legénység számára. Volt, ahol a napi koszt mellett ez csak mákos bobájka jelentett, de akadt "...ahol a rendes étkezésen kívül hideg sült, sonka, szalonna, sajt, fehér kenyér, feketekávé rummal, szivar, cigaretta, és egy kulacs bor is járt mindenkinek..." A vacsora elfogyasztása után, ha a harci helyzet megengedte, "...teljes pihenőt élveznek embereink, a hazulról jött leveleket olvasgatják, csendesek és szelídek. A megszokott évődés elmarad ma. Az isteni szeretet megtestesülésének felséges láthatatlan fénye ragyog fölöttük..."

De hiába az otthonról jött csomag, levél, az ajándék és a talán egy kicsit nyugodtabb este. A katonák lelkében lezajlott érzéseket jól kifejezi a következő visszaemlékezés: "...a zöld karácsonyfák most is állanak. Rajtuk rosszul sikerült hadigyertyák. Embereink dohos, nyirkos árkokban, nélkülözések között is áhítatosan éneklik a karácsonyi énekeket. Szívük még jobban átérzi a betlehemi kisded sanyarú sorsát, hisz nekik még istálló sem jutott most..."

Stencinger Norbert

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu