Tóth Sándor

Hidak

Hogy fonódik össze szó a Szóval

Hogy épülnek kert fölé hidak

Ezer híd a széles éjszakában

amíg a léptek csengése halad

Erős és gyönge lábak vándorolnak

Mindegyik más és más uton

Folyók szabadsága rejtekében

Ismeretlen bár a kert-vadon

És fenyők sem köszönnek szélütötten

Szél-pihenve csak az égbolt látszik

Csillag-gombként a messzi horizont

Ez az út a vizek roppant hídja

Emelkedik lejt máris kanyarul

A kert az elveszett szívű reménye

Ki túlnan mégis egyre bátorul

Látva tornyot rajta számlapokkal

Idő-fogónak ezüstös fénykörén

a visszatérő pontos mutatót

Mely nem érzi-látja

csupán jelzi rendjét

évnek-határnak míg

a lélek kisebbülő terhét

küszöbre teszi léte barlangjának

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu