Karácsony a Baltikumban

Karácsony közeledtével egyre hosszabbak a baltikumi éjszakák, a nap csak pár órára bújik elő, de az utcákon, a házakban az emberek ünnepi készülete betölti a hosszú, sötét napokat. A tájat csodaszép és maradandó hótakaró lepi. A főtereket és utcákat a gazdagon díszített karácsonyi fények világítják be. Ilyenkor vidéken utazva, az utak mentén hagyományosan tanyaszerű lakóházak ablakaiban a karácsonyi gyertyavilágítás megannyi "szemként" fénylik az éjszakában, hirdetve, hogy a fény megtörte a sötétséget. A Baltikum két legkisebb országában gazdag hagyományok mentén ülik meg a Megváltó születését.

Észtországban a karácsonyi időszakot hagyományosan yulitadennak nevezik, mely december 21-én, Szent Tamás ünnepén kezdődik (hagyományosan ekkor fejeződött be a munkaév, erre a napra az összes feladatot el kellett végezni, az esetleges adósságokat meg kellett adni). Ebben a vízkeresztig tartó időszakban a nyelvrokon észtek tartózkodnak a munkavégzéstől, csak a legszükségesebbeket látják el. Idejük nagy részében feldíszítik a települést, a házakat, barátokkal és családtagokkal találkoznak, és elkészítik a kedvelt karácsonyi ételeket. Minden évben, ebben az időszakban Észtország köztársasági elnöke meghirdeti a "karácsonyi béke" idejét, amely hagyomány 350 éves múltra tekinthet vissza (először Krisztina svéd királynő hirdette meg).

Szenteste és az azt követő éjszaka az év legszentebb ideje. Ezen a napon "karácsonyi koronákat", azaz szalmából vagy nádból készített, színes szalagokkal és fonaldarabkákkal teleaggatott díszeket függesztenek fel a mennyezetre. A padlóra karácsonyi szalma került, amely Jézus születésére utal. Ez szentnek számított, áldozati adományként sört öntöttek rá. A karácsonyfa-állítás errefelé csak a XIX. század vége felé vált szokássá.

A szenteste régen és ma is egy - Észak-Európában szokásos - tisztulási folyamattal kezdődik: az egész család a legközelebbi szaunába látogat. Ezután, a többségében evangélikus Észtországban a gyerekek új ruhákat és cipőket kapnak, hogy ezt viseljék az esti istentiszteleten, majd az ünnepi vacsorán. A templomból hazatérve sült libát vagy pulykát esznek krumplival, káposztával és sült almával. Az étkezés koronája a pippakogid nevű sütemény, mely borsszemből, kakaóból és fahéjból készül. A vacsora végén az ajándékozás zárja az ünnepet.

Lettországban a karácsonyi hagyományok nem olyan gazdagok, mint északi szomszéduknál, de egy igazi meglepetést tartogatnak. Kevesen tudják, de a helybéliek nagyon büszkék rá, hogy a karácsonyfa-állítás hagyománya - hitelt érdemlő források szerint - innen, a mai Lettország területéről származik. 1510-ben Riga város polgársága (akkor Hanza-város, Poroszország része, ma Lettország fővárosa), a Feketefejűek céhének kezdeményezésére a főtéren karácsonyfát állított fel, melyet különböző kézművesek által készített virágdíszekkel ékesítettek. (Magyarországon az első karácsonyfát több mint négyszáz évvel később, a XIX. század közepén állították.)

Az első rigai karácsonyfa nem volt hosszú életű: miután énekelve körbetáncoltak, ősi északi szokás szerint meggyújtották és elégették.

A lett karácsonyi ünnepeket ziemassvetkinek nevezik, avagy téli ünnepnek. A hagyományos karácsonyi ételek: sertés, malacfül, csülök, bab, borsó és különböző, teljes őrlésű gabonából sütött kenyerek és péksütemények. Az étkekhez különböző népszokások kapcsolódnak: a szentestén fogyasztott borsó- és babszemek száma megrövidíti az újévben a bánatos, és megnöveli a bölcsességgel megáldott napok számát.

Talán a legérdekesebb és a gyerekek számára legkedvesebb lettországi karácsonyi szokás, hogy a Mikulás szentestétől kezdve tizenkét napon át minden este hoz valamilyen ajándékot a kicsinyeknek.

Kuzmányi István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu