A zöld légyvadász

Mikor brekegni kezdett, azt hittem, perceken belül megtalálom, de nem így történt. Pedig távcsővel is átkutattam a fűzfa koronájának azt a részét, ahonnan a hangot hallottam, a békára mégsem sikerült rábukkannom. A szél ugyan kissé mozgatta a leveleket, mégsem hittem volna, hogy így el tud rejtőzni. Újra végignéztem minden ágat, és amikor végre megláttam, már azon csodálkoztam, hogy az imént nem vettem észre. Egyáltalán nem bújt el, de zöld színével úgy beleolvadt a fűzlevelek közé, hogy futólag odavetett pillantással bárki kövérre hízott levélnek vélhette volna.

Szeretem a békákat. A sokak által undorítónak talált varangyokat éppen úgy, mint a nagyot ugró kecskebékát, a legjobban mégis a zöld levelibékát kedvelem. Bárhol pillantom is meg, mindig megállok, hogy kicsit gyönyörködjem benne. Tavasszal élvezettel hallgatom a petézőhelyeken összegyűlt hímek kilométernyire elhallatszó brekegő kórusát. A víz színén lebegve várják a nőstényeket, hogy aztán a peterakás után újra szétszéledjenek. Néha messzire mennek, megjelölt példányokat 3-4 kilométernyire ellenőriztek. A nászidőszakot követően gondtalan életet élnek, az "emeletre", a fák és bokrok ágaira másznak, és ott is maradnak egészen addig, amíg a hűvösödő őszi éjszakák újra a "földszintre" nem kényszerítik őket. Október eleji napokon gyakran találkozom a fűben ugráló, már az alkalmas földi lyukat vagy más rejtekhelyet kereső zöld békácskákkal.

Meleg nyári reggeleken szívesen sütkéreznek, az ujjaikon viselt nagy tapadókorongok szinte odaragasztják őket a levélhez, még egy hirtelen szélroham esetén sem pottyannak a földre. Alkonyattájt élénkülnek meg és kezdenek legyekre, szúnyogokra, pókokra, apró bogarakra vadászni. Csak a mozduló zsákmányra figyelnek fel. Elég a légy apró szárnyrezdülése, és máris ráirányul a béka figyelme. Végtelenül lassan feléje fordul, majd amikor "lőtávolba" kerül, előrecsapható nyelvével elkapja áldozatát. Mesterlövész lehetne, mert a célt csak nagyon ritkán hibázza el. Ha egy nagyobb rovart, például bagolylepkét sikerül fognia, kezeivel gyömöszöli szájába vaskos potrohú zsákmányát. Persze akadnak szerencsés rovarok is. A Kis-Balaton rekettyebokrain egyszer a légy véletlenül éppen a sütkérező béka hátára szállt. Kényelmesen tisztálkodni kezdett, nem is sejtette, hogy legnagyobb ellenségén üldögél. A béka biztosan érezte, hogy ott van, de nem látta, így nem törődött vele. A jelenetet sikerült lefényképeznem, még mielőtt a légy a tisztálkodást befejezve elrepült volna.

A zöld levelibéka vízben fejlődő lárvái június második felében vagy július elején alakulnak át "igazi" békákká. Évekkel ezelőtt a tápiószecsői halastavaknál tanúja voltam annak, amikor szinte megrohamozták a védőgátat, a szárazföldet. A fűben mindenütt parányi zöld békácskák ugráltak, vigyáznom kellett, nehogy rátapossak valamelyikre. Szüleik tökéletes másai, csak persze nagyon aprók. Egyet felvettem. A hüvelykujjamra mászott, és összekuporodott. Alig volt nagyobb a körmömnél.

Kép és szöveg: Schmidt Egon

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu