Két sapkával kevesebb

Címvédésre készül Athénban a vízilabda-válogatott

Az idő borongós, hűvös. Lóg az eső lába. A magyar vízilabda-válogatott mégis kint van a szigeten és edz. Pedig lehet, hogy akkor is vizesek lennének ha nem ugornának medencébe. Csak akkor talán nem nyernék meg az olimpiát, melynek első mérkőzését lapzártánk után, augusztus 15-én vívják.

Azért szép a magyar vízilabda, mert bármilyen összeállításban nagyon jó játékot tudunk nyújtani - Vári Attila vízilabdázó

Kemény Dénes, a válogatott szövetségi kapitánya nyolc éve áll a nemzeti csapat élén. Eddig tizenöt világversenyen vettek részt, ebből nyolcról aranyéremmel tértek haza. Legutóbb a világligát söpörték be az amerikai Long Beach-en. Mint kiderült, ez csak a bemelegítés volt, az olimpiai felkészülés egyik állomása - az edző és a játékosok számára is. "A világliga-meccseket elsősorban a csapatkeresésre használtam föl, másodsorban igyekeztünk jól szerepelni" - mondja a kapitány a Margit-szigeti sportuszoda medencéjének partján, miközben játékosai kapura dobálnak. Mit dobálnak: lövöldöznek! A mester hozzáteszi, nem titkoltan hátráltatta a világliga-szereplést az olimpiai felkészülés. "Állandóan változtattam az összeállítást, hogy minél többször láthassam a játékosokat, minél jobb csapatot tudjak megszülni az olimpiára. Kemény edzéseket tartottunk a meccsek között, pont azért, mert Athénra készülünk, és nem a világliga-meccsekre. Ezzel nem segítettem a csapat jó szereplését, sőt, direkt rosszat tettünk a világliga szempontjából. Ennek ellenére megnyertük."

Megnyerték. De vajon miért? Talán mások is ezzel a stratégiával dolgoznak? Akkor viszont Athénban nemcsak mi leszünk jobbak, de az ellenfeleket is nehezebb lesz megverni. "Mások nevében nem tudok nyilatkozni, lehet, hogy hasonló cipőben jártak, mint mi. De ha mi úgy tudtunk nyerni, hogy a saját dolgunkat nehezítettük meg, akkor ebből talán mégsem az következik, hogy legközelebb majd kikapunk."

Hogyan látszott mindez a medencéből? Vári Attila, a válogatott olimpiai és világbajnok játékosa számára a felkészülés leghosszabb és egyben legnehezebb szakasza volt a világliga amerikai állomása. "Az edzésmunkára, a finomításokra koncentráltunk, számunkra a győzelem csak hab volt a tortán, de ez tette széppé számunkra ezt a majdnem egy hónapi kintlétet."

Szépnek tehát szép volt, de vajon használt-e valamit? A világligára tizenöten utaztak, az olimpiai keret tizenhárom tagú. Sikerült-e a legjobb csapatot összeállítani? Erről talán mindenkinek más-más véleménye van, a legjobban mégis Kemény Dénes tudhatja a választ. "Meggyőződésem, hogy sikerült. Nincs nagy különbség a tizenöt játékos között, és igazából csapatszerkezeti, tehát konstrukciós szempontok alapján döntöttem. Valamelyik be nem kerülő játékos mondta, hogy azt még nem találták ki, hogyan lehet tizenöt játékost tizenhárom sapkába belerakni. Ez így van." A tréner a sokadik csapathirdetésén van túl, és módszerén nem változtat. A bő keretet az éves, többéves teljesítmény, a tudás alapján állítja össze. A végső szűkítésnél azonban már csak az utolsó, együtt töltött hetek számítanak. Vári Attila több játékosról beszél, mint mestere, véleménye szerint bármilyen öszszeállításban igen jó csapatot alkotnának a hazai vízilabdázók. "Majdnem mindenki játszott egymással pici gyerekkora óta, csak a finomságokon kell csiszolni a végén. Van húsz-huszonöt ember, aki szerintem bármikor bekerülhet a keretbe. Azért szép a magyar vízilabda, mert bármilyen öszszeállításban nagyon jó játékot tudunk nyújtani."

Pólósaink tehát toronymagas esélyesként indulnak Athénban. Ennek vannak pozitív oldalai, a játékosok vállára azonban óriási terhet ró ez a tudat. Ez nem hat negatívan a játékosokra? Erről ismét Vári Attila mesél: "Örülünk annak, hogy ekkora nyomás nehezedik ránk. Nagyon sok jó csapat van a világban, és inkább így menjünk neki, mint úgy, hogy örülnénk egy-két győzelemnek is." Kemény már hozzá van szokva az efféle terhekhez. "Ez évek óta így van. Mióta én vagyok a szövetségi kapitány, még soha, sehova nem engedett el minket a magyar sportközvélemény úgy, hogy jó lenne egy bronz, de azt hiszem, hogy a csapat ezt már viszonylag jól tudja kezelni."

Miből merítenek erőt a játékosok? Persze a sok edzésből, versenyből, a jó játékosokból. A 2001-es budapesti Európa-bajnokság himnuszában azonban másról is szó esett: Ha elindulunk, hogy szétszakítsuk a gátakat, / Ha elindulunk, hogy valóra váltsuk az álmokat, / Ha elindulunk, hogy céljainkért megküzdjünk, / Ha elindulunk, Isten segíts, hogy győzhessünk. Azon az Európa-bajnokságon, a Margit-szigeten a vízilabdás lányok arany-, a fiúk bronzérmet szereztek. Az elvégzett munkáról Vári azt mondja: "Ez az, amiből lehet meríteni. Hogy a végén a döntő pillanatokban ki hogy fog dönteni, jól vagy rosszul, az más kérdés. Ott a pszichének kell rendben lennie." Persze a psziché is csak akkor lehet rendben, ha a háttérben minden más is rendben van. Például a játékostársakkal való viszony a medencén kívül. Külföldiekkel és hazaiakkal egyaránt. A medencén kívül nem feltétlenül ellenfél az ellenfél. Sőt, akár barát is lehet. "Sokan játszanak külföldön, és egy klubban természetesen barátságok is születnek. Nekem nagyon sok ismerősöm van, de úgy igazán barátom a külföldi válogatottakból nincsen. Haverok természetesen vannak" - mondja Vári Attila. Itthonról senkit nem tud kiemelni, hiszen mindenki mindenkivel egyformán jóban van. Külföldi utakon Szécsi Zoltánnal alszik egy szobában a hatalmas jobbkezes lövéseiről híres pólós. Kemény Dénesnek is felteszem a kérdést, van-e kedvenc játékosa a csapatból. Aztán rögtön meg is bánom. Hogy is lehetne egy szövetségi kapitánynak kedvenc játékosa? És még ha lenne is, elárulná-e a médiának? Még mit nem! Hogy azon csámcsogjon mindenki, kivel kivételez az edző. Mégis válaszra nyílik a szája. Na, talán most kiderül valami. "Ruud van Nistelrooyt nagyon szeretem." Ezek szerint még a focira is van ideje az olimpiára készülő vízilabda-válogatott szövetségi kapitányának.

Szöveg és kép: Mohay Bence

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu