Az igazság útján

Beszélgetés Bogányi Gergely zongoraművésszel

Nemzetközi versenygyőzelmek, Liszt-díj (2000), Kossuth-díj (2004) - egy világjáró, harmincéves zongoraművész eddigi pályafutásának rövid summázata. Mindez azonban kevéssé fontos ahhoz képest, hogy Bogányi Gergely szilárd értékrendet követő hiteles művészegyéniség, aki komolyan veszi hivatását. Számára a zene az istenkeresés forrása is. A művésszel választott lakóhelyén, Zebegényben, egy fogadó Dunára néző teraszán beszélgettünk.

- Számos dolog történik az életemben, ami megmagyarázhatatlan, és aminek egy kicsit csodajellege van. Ilyen volt az is, ahogy rátaláltam Zebegényre. Véletlen, amelyet lehetetlen nem "fentről jövőnek" tekinteni. Egyszerű történet: 1995-ben eljöttem ide koncertezni, mert Vácott éppen nem volt szabad terem, s ezért a Chopin-estemet a zebegényi kocsmában egy pianínón adtam. Fantasztikus hangulatú, sikeres fellépés volt. A helyiek visszavártak. Később testvéreimmel együtt nemcsak Zebegényben, hanem Szobon, Nagymaroson, Kismaroson és Verőcén koncerteztünk - templomokban, művelődési házakban, udvarokban. Őszinte és szeretetteljes volt a fogadtatás, így egyre többet jártunk ki a Dunakanyarba. Zebegényben gyakran voltam vendége az akkoriban épült Kenderes fogadónak, aztán rátaláltam arra a házra, ahol most is lakom. Először eszembe sem jutott megvenni, de annyira megérintett a hely szelleme, hogy végül "kötelezőnek" éreztem a házvételt. A mai napig hálás vagyok, hogy itt lakhatom...

A hely szeretetéből és az alkalmankénti fellépésekből nőtt ki a Dunakanyar Művészeti Hetek rendezvénysorozata...

- Az itteni koncertezés annyira pozitív kezdeményezésnek tűnt, hogy kitaláltuk: legyen rendszeres és legyen hivatalos formája. Ebből született a Dunakanyar Művészeti Hetek, ami azonnal összművészeti fesztivál lett. Értelemszerű volt, hogy a képzőművészet, amely hangsúlyosan jelen van errefelé, nem hagyható ki. Persze minden kezdet nehéz, s nálunk még a folytatás is az volt, de találtunk társakat, akik munkájukkal segítik a fesztivál ügyét. A programok szervezésére kuratórium alakult. Sikerült elérni, hogy a művészeti hetekről már tudnak az emberek, és sokan látogatják a programokat. Nem azért, mintha agyon lennének reklámozva, hanem mert igazán nívósak. A komolyzenét illetően elmondhatom, hogy világszínvonalat hoztunk a Dunakanyarba. A Liszt Ferenc Kamarazenekar vagy a Budapesti Vonósok visszatérő vendégek itt. Idén többek között Perényi Miklós gordonkaművész adott nagy sikerű koncertet. Sajnos most sem tudtuk biztosabb anyagi alapokra helyezni a fesztivált, remélem, ez jövőre sikerülni fog. Világhírű művészeink jelképes összegekért vállalják a fellépést. Szívesen teszik ugyan, de nem szeretnénk a végletekig visszaélni a jóindulatukkal.

Számos művész, zenész vallja, hogy aki komolyzenét - ezen belül oratórikus, egyházi műveket - hallgat, annak nem lehet kétsége Isten létével kapcsolatban. Mi erről az Ön véleménye?

- Ez annyira nyilvánvaló és világos, hogy nem is kell ragozni. Ez minden zenére, a "világira" is igaz, amennyiben jó zenéről van szó. Gondolok itt például Chopinre, Lisztre. Egyszerűen elképzelhetetlen, hogy egy jó zenének ne legyen negyedik dimenziója, igaz, örök érvényű mondanivalója.

Az interpretáció szempontjából is van jelentősége a hitnek?

- Ha valaki a zene igazságát keresi, ezzel a Felsőbbrendűvel való kontaktusra is rátalál. Az embernek már akkor meg kell éreznie ezt, amikor kiindul egy darabból. Többet mint bűnt: hibát követ el az, aki ezt a tényezőt kihagyja, kifelejti vagy nem veszi észre.

Művészkörökben szó esik olykor a spiritualitásról is?

- Gyakran. Tudniillik egyszerűen lehetetlen, hogy a zenének ne legyen - akár közvetlen - Isten-kapcsolata. Érthetetlen és nem védhető az ellen-álláspont, amit a nagy művészek közül valójában senki sem képvisel. Értetlenül állok azokkal szemben, akik "kétdimenzióssá" akarják tenni ezt a csodálatos világot, amely annyi örömet adott már az emberiségnek. Azt hiszem, erről mindinkább - jó értelemben vett - divat lesz beszélni. Tapasztalom, hogy az embereknek kezd elegük lenni az istentelen, embertelen világból, és vágynak a csöndre, az elmélyülésre, egy-egy szép zene meghallgatására. Ezáltal pedig már Istenhez is közelebb jutnak.

Hogyan jellemezné röviden, akár csak egy-egy szóval kedvenc zeneszerzőit?

- Megpróbálhatom, bár nem mindig jut eszembe a legmegfelelőbb jelző, hiszen nem erre vagyok beállítva. Inkább a zenében szoktam eltalálni a "jelzőket". Elsőként Bach jut eszembe. Bach: minden. Nála minden együtt van, egyszerűen tökéletes, s nem pusztán intellektuális értelemben. Mozart hihetetlen érzékeny rezgésekkel, gyorsasággal teli csoda. A Jóisten egy nagyon kedves pillanatában teremthette ezt az embert, akibe ennyi zsenialitást oltott. Chopin: gyönyörűség. Zenéje klasszikus, formailag világos, hihetetlenül rendezett, mondanivalója mégis a lehető legkifinomultabb és legmélyebb. Nem kötődik konkrét szöveghez, de sok esetben tudjuk az inspiráció forrását. Liszt...

Nehéz megfogalmazni?

- Nehéz néhány olyan szót találni, ami lefednéa művészetét...

Jóllehet az említettek közül az ő megítélése a legellentmondásosabb. Egyesek rajonganak érte, mások felróják zenéjének romantikus túlzásait...

- Az utóbbiaknak nincs igazuk. Nem állítható, hogy zenéje parttalan vagy felületes lenne. Nem is értem, vele kapcsolatban miből adódhat a meg nem értés. Őt nem kell megvédeni, Liszt zenéje megvédi saját magát, és túl fog élni minden gyerekes és olcsó támadást. Lisztben már fiatalkorában hihetetlenül erős vágyakozás élt Isten iránt. Ennél mélyebb, őszintébb rajongás még Mozartnál, sőt Chopinnél sem létezik. Zenéje át van itatva ezzel, beleértve a magyar rapszódiákat is. A "liszti virtuozitást" gyakran teljesen félreértik... Alan Walker háromkötetes monográfiáját mindenkinek el kellene olvasnia, hogy véleményt alkothasson Lisztről.

Ön szerint mi a kritériuma egy mű "jó előadásának"?

- Ha egy művész elront és újrakezd egy darabot, nem tartom nagy hibának. Az viszont, ha valaki előadó-művészet címen egy otthon "betanult" műsort ad elő, szerintem sokkal nagyobb hiba, mert nem a mű igazságát játssza el, hanem leszűkíti azt. Pusztán a betanulás nem előadó-művészet. Ez a fajta hamisság sokkal inkább zavar, mint amikor valaki melléüt. Mindig a darab igazsága az első, csak ezután jön a többi szempont.

Olvasmányélményeivel kapcsolatban úgy tudom, kedvenc szerzője Jáki Szaniszló, az Egyesült Államokban élő bencés filozófus, fizikus...

- Az előbb említettekből következik, hogy szeretem az ő műveit. Édesapám adta először a kezembe Jáki Szaniszló egyik könyvét. Elkezdtem olvasni - nem értettem, de megéreztem az igazságát. Később személyesen is megismerkedhettem a professzor úrral, s ez életem egyik legfontosabb kapcsolata lett.

Elsősorban mi ragadta meg az írásaiban?

- A logika. A logika pedig kéz a kézben jár az igazsággal. Annyira logikus, hogy igaz. Hihetetlen számomra a nem hívő tudósok rövidlátása. Élvezettel olvasom a mester könyveiben, amikor rámutat a fogyatékosságaikra...

Amikor a találkozó időpontját egyeztettük, említette, hogy valamit mindenképpen szeretne elmondani...

- Minden koncertnek érdekesnek kell lennie, mert minden koncert egyedi alkalom. Mindegyikre úgy készülök, mintha az első vagy az utolsó lenne. Most mégis egy különleges, újszerű feladat előtt állok, amelyre rendkívüli körülmények között kerül sor. Augusztus 19-én, este kilenc órakor Budapesten, a Batthyány térnél, szemben a Parlamenttel egy Dunára épített színpadon adok koncertet, várhatóan sok ezer ember előtt. Egy Fazioli-zongorán játszom majd, amely a világ legnagyobb - 308 centiméter hosszú - zongorája. A szólóestet élőben közvetíti a televízió, a helyszínen, a lezárt rakparton pedig hatalmas kivetítőkön, egy nagy kihangosító-apparátus segítségével követhetik figyelemmel a hangversenyt a jelenlévők. Arra törekszem, hogy a közel másfél órás műsorban ismert (Liszt- és Chopin-) darabokon kívül személyes hangvételű, lassú, ha úgy tetszik, "nem közönségbarát" művek is megszólaljanak. Úgy érzem, van anynyi "erő" például az Este a székelyeknél című Bartók-darabban, hogy ilyen "zajos", nagyvárosi környezetben is üzenete lesz mindazok számára, akik hallják.

Pallós Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu