Verbótól Maroantsetráig

Egy magyar gróf kalandos élete, emlékei, naplórészleteinek sorsa

A legnagyobb magyar édesapjáról, az alapító Széchényi Ferenc grófról elnevezett nemzeti könyvtárunk új kinccsel gyarapodott az elmúlt év végén.

A Csendes-óceán és Madagaszkár utazójaként - utóbbi "királyaként" - elhíresült magyar férfiú naplórészletei kerültek a londoni British Libraryből Budapestre.

A nagy hírű angol intézmény kedves, segítőkész - hungarikákat is kezelő - munkatársa, Guzner Brigitta már korábban egyesületünknek is küldött másolt naplórészleteket, lefényképezett címlap-illusztrációkat. Ezúttal a Budapesten székelő Magyar-Madagaszkári Társaság kezdeményezésére juttatták el a mikrofilmen is megőrzött anyagot a könyvtárba, vagyis annak fakszimile és hagyományos kiadását is felvállaló intézménybe.

Benyovszky Móric francia nyelvű útleírása ugyanis először háromkötetes angol fordításban jelent meg Memories and travels címmel Londonban 1790-ben. (A kései megjelenés miatt Cook és La Pérouse aratták le a felfedezőknek járó babérokat, mivel ők a hasonló megfigyeléseiket nyomban kiadták.)

Benyovszky még 1772-ben francia nyelven írott, gyönyörű betűkkel illusztrált - rajzolt - dokumentumait, naplórészleteit megőrizték.

Az elképzelések szerint ugyanis a 2004. évi őszi frankfurti könyvkiállításon mutatnák be az eredeti kiadástól alig különböző limitált számú példányokat, amelyek megjelenését nagy érdeklődés követheti. A Benyovszky-család egyenes ági leszármazottjának dedikációival, a - magyarul, franciául és angolul- megjelenő könyvritkaságra a kutatók és a gyűjtők várhatóan igényt tartanak.

A hagyományos kiadás is nagyban szolgálhatja a XVIII. század legnagyobb magyar hajósának, gondolkodásának, tetteinek igazi megismerését a nagyközönség előtt. Hiszen ki ne ismerné már ifjúkori olvasmányain, például az írófejedelem - az éppen száz éve elhunyt - Jókai Mór fordításai révén vagy akár emlékezetes filmélményein keresztül Benyovszky Móricnak legalább a nevét.

A Magyar-Madagaszkári Társaság hathatósan hozzájárult e nagy felfedező, szervező személyiség emlékeinek hazai és külhoni ápolásához, különösen 2003. évi emléktábla-állító utazása alkalmával. Ekkor nemcsak a nagy utazó madagaszkári állomáshelyeit keresték fel, hanem szobrot állítottak tűzharcban elesésének színhelye környékén Maroantsetrában, valamint háromnyelvű emléktáblát Antananarivóban. Útjukról: a világ negyedik legnagyobb területű szigetéről, a csodálatos természeti adottságokról, az érdeklődő és közreműködő malgasi emberekről, a köztársasági elnök fogadásáról s az ígéretről, mely szerint méltó módon fogják őrizni a malgasi embereket segítő, azokért életét is feláldozó magyar ember emlékét, mindezekről filmbeszámolót készítettek.

E színes, a szoborállítás körülményeit, hangulatát is megörökítő filmet a társaság először a Magyar Emlékekért a Világban Egyesületben annak meghívására mutatta be 2003 decemberében, a Magyar Kultúra Alapítvány Székházában, majd ez évben az Országos Széchényi Könyvtárban.

De miért is érdemes ápolni Benyovszky Móric emlékét?

A nagy utazó 1741-ben (vitatottan 1746-ban) - Mária Terézia uralkodása kezdetén - Verbón született. Hamburg "tengerészinasa", a lengyel szabadságharc ezredese, később tábornoka, a cár foglya, a száműzött, majd szökött fogoly, Kamcsatka, a Kuril-, a Japán- szigetek, Tajvan, Makao utazója és leírója jellemében mindvégig megőrzött egy lényeges vonást. A leírások szerint életének viharos és kegyetlen körülményei között is megőrizte bajtársiasságát, emberségét, elvét: helytállásra kötelezettségét mások szolgálatában.

A száműzöttek Kamcsatkából induló megfogyatkozott kis csapata, Benyovszky és néhány társa az egykori Isle de France (ma Mauritius szigete) és a madagaszkári Fort-Dauphin kikötőjének felkeresésével érkezett először francia földre, 1772. július 19-én.

Ezt követően bízta meg a francia uralkodó (XV. Lajos) a szigeten kereskedelmi telep létrehozásával. Ezért tehát 1774 -től hatalmas szervezési és építési munkálatokba kezdett. Létrehozta Louisbourgnak nevezett központi telepét, s a viaskodó helyi népcsoportok összebékítését követően közmunkákat szervezett. Utak, csatornák építésével, mocsarak lecsapolásával vívta ki a szigetlakók többségének csodálatát, elismerését. A franciák adta tisztségéről is lemondott, majd a bennszülöttek "fejedelmükké" választották.

1776-ban Európába indult, amikor rövid időre Magyarországra is ellátogatott.

Ekkor kapott grófi címet Mária Teréziától, gondolataiban azonban továbbra is nagyszabású afrikai terveket szőtt. Az immár "második hazájába", a szigetre 1784-ben egy Baltimore-ból induló - áruval, munkaeszközökkel megrakott - kereskedelmi hajóval, Brazília érintésével tért vissza.

Túl nagy népszerűsége már féltékenységet keltett a sziget maradéktalan meghódítására törekvő francia hatóságokban, s ekkor a terület francia kormányzója katonaságot küldött ellene. A bennszülöttek támogatását élvező magyar gróf a tűzfegyverekkel harcoló katonasággal szemben nem tudott sokáig ellenállni. A végzetes golyó 1786. május 24-én azon a vidéken érte, ahol ma már őrzi a malgas nép egykori jótevőjének, fejedelmének emlékét. A világban távol, mintegy nyolcezer kilométerre szülőhelyétől az egyik olyan magyar emlékét is őrzik, aki nemcsak magáért, nem csupán saját hasznára tevékenykedett...

Érdekes a Benyovszky-család leszármazottainak sorsa is. A Benyovszky jellemét tekintve egy példát ragadnék ki a terebélyes családból:

Éppen a napokban Siklóson járva a várban, a kiállításon és a kápolnában találkoztam "az utolsó várúr" gróf Benyovszky Móric (1872-1936) egykori baranyai főispán emlékeivel. Dokumentumok, fotók mutatják, 1936. február 7-én temették a vár kápolnájába a nagy utazó ükunokáját (anyai ágon), aki nagy szolgálatot tett megyéjének, annak népének (bányászainak, munkásainak) egész életében. A lakosságot segítő, szokatlanul érzékeny, igazi szociális gondolkodása és tettei alapján háromszor választották meg az ispáni székbe. Ott kijelentette: ajtaja mindig mindenki előtt nyitva áll! Ő még ismerte Kossuth intését: "Nem urai, szolgái vagytok a nemzetnek!" Az azonos nevű (anyai ági) ükunoka élete így hazai tájon - bár nem hajózott - mégis éppen elég viharos volt.

Békeidő, háború, kormányok váltották egymást, de talán mégsem méretett reá oly kalandos és kegyetlen sors. A köz javára ő is, mint ükapja, Benyovszkyként állta meg helyét...

Messik Miklós

(Magyar Emlékekért a Világban Egyesület)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu