Boldog Gizella sírjánál

Sokan, sokszor megfordultak már a "bajor Velencében", Passauban. Most is népes csoport közeledik a Klosterwinkel utcán és érdeklődik. A Frauenkloster Niedernburg kéttornyos temploma előtt szerzetesnő áll. Gizella nevét hallom, és hogy hol van a sírja. Nem magyarok. Talán osztrákok? (Németül beszélnek.) Mindenesetre Szent István királyunk emlékének is szentelt percek, amikor a gótikus architektúrájú, 2000-ben felújított sírnál megállnak és olvassák az ismertetést. Mellette magyar szöveggel a másik tábla. Európa ilyeténképpen (is) megpróbál együtt élni nagyjaival, szentjeivel.

Gizella síremléke Passauban

III. Ottó, István, Gerbert (II. Szilveszter) mellé odaállítom a száltermetű asszonyt, szent királyunk feleségét, II. Henrik húgát, aki - miután "bevégeztetett magyarországi küldetése", visszatért hazájába, és gyermekkori vágyát követve szerzetesnő lett. Apátnőként halt meg. A gondos régészeti munka nyomán láthatjuk a koponyáját.

A közelben megtekinthető hatalmas olajképet talán nem is annyira a fantázia szülte. Szent Imre édesanyja a szerzetesnők ruhájában, arcán a világ felé hajló szelídséggel korának-családjának veszedelmeire emlékeztetőn a békességszerző, erős asszony. Kézzel írt papírlapon olvashatjuk a békességesek bibliai jutalmát...

Igen, őt is Adalbert erősítette meg: jobb, ha férjhez megy, mintha kolostorba vonul. Egyéniségét ismerhette, s tudta: gazdagabb-teljesebb lesz az élete, ha egy nép: a magyarság kereszténnyé tételében vállal hivatást.

Ha valaki, Adalbert jól ismerte a férjet: Istvánt, s bizonyára nem bánta meg, hogy az ellenzéket képviselte Gerberga szerzetesnővel szemben, aki a "barbár herceget" eleve elutasította: Gizellát csak veszélyeztetné a nagypolitika, jobb a békesség. Az apátnő azok közé tartozott, akik mindenben kerülik a konfliktust. Elfelejtik: a valódi békességszerzés ütközéssel, határozott igen és nem kimondásával is jár. A félrehúzódás, meghunyászkodás nem a szentek erénye. Legfeljebb a szabódó lelkeké.

Gizella nem húzódott kolostorfalak közé, s azt maga is korán megértette, hol a helye. Micsoda intelligencia, micsoda áldozat! Nem a királynéké, hanem a hitvallóké.

Így vált Szent Istvánunk felesége igazán európaivá, az egyik legnagyobb női egyéniséggé.

A sírjánál imádkozva az jutott eszembe, hogy újabb könyvet írhatna valaki arról, mi az a modern lelkiség - Gizella életpályáját figyelembe véve.

Áldozatot vállalni ki szeret? Imre meghalt, István meghalt, ezer veszélytől rettegett az ország. Az özvegy bölcsességéhez tartozott, hogy akkor lépett kolostorba: folytatta azt az aktív életet, melyet annyi jótéteménnyel, okos tanáccsal igazolt a király oldalán. Az imádság, a szemlélődés - amely gyermekkorától természetes igénye volt - ezután a cselekvés sajátságos módja lesz.

Így vált teljessé Gizella életműve. Kolostori életéről alig maradt följegyzés, de fontos-e kibeszélni azt, ami Istenhez tartozik: az irgalmat, a részvétet, az együtt szenvedést egy néppel. Úgy írják, történelmünkben egyetlen nőalak se tett annyit az országért, mint Gizella. A bajor a magyar nemzetért. De ez sem az "e világ erénye".

Tóth Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu