A szent király álma

Meleg nyári estéken önkéntelenül a pozsonyi lakhelyünkhöz közeli Mély úti "lourdes-i barlangba" visz a lábam. Ha csak tehetem, itt teszek pontot egy-egy örömteli vagy gondterhes nap végére a Nagyaszszony természet alkotta szentélyének csöndjében. Mennyezetét a magasban összehajló susogó zöld lombok képezik, a falat körös-körül borító márványlapok egy-egy emberi sors titkát, ezrek sóhaját, kérő és hálaadó fohászát őrzik: "Szűz Anyám, segítsd haza férjemet a fogságból", "... a fiamat Oroszországból", "Szűz Mária, segítségedért esedezünk", "Csoda által mutattad meg hatalmadat, Szűzanyánk", "Mária Nagyasszonynak hálából", "Köszönet a papi hivatásért"...

A néma kőtáblák sokat elárulnak István király egykori országáról. A négyezernyi röpima zömében magyar nyelvű, nem sokkal kisebb a régebbi eredetű német és a későbbi keltezésű szlovák feliratú kőtáblák száma, de bőven akad angol, francia, horvát, orosz, olasz és latin szövegű is. Ez is tanúsítja, hogy századokon át jól megfértek itt egymással a különböző nemzetek, és a szent király intelmei szerint jó szívvel befogadták a "jövevényeket". Ezt az utóbbi közel száz év oly sok - keresztényekhez méltatlan - nemzetiségi viszálykodása után tavaly bizalomkeltő jubileumi beszédében Pavol Hrušovský, a szlovák parlament elnöke is nyíltan elismerte: "Olyan birodalom részei voltunk, amelynek trónján olyan jelentős uralkodók ültek, mint Szent István,Róbert Károly,Corvin Mátyás vagy Mária Terézia. Ők a mi királyaink és uralkodóink is voltak, és kormányzásuk alatt jól ment a sora Szlovákiának... Valljuk büszkén magunkénak Magyarhon történelmét mint történelmünk részét."

A kőtáblák arról is tanúskodnak, hogy első szent királyunk népe és az eljövendő nemzedékek elé élte az Istenanya iránti ragaszkodást, hűséget és feltétlen bizalmat, amit az ő esetében nem kőtábla, hanem reménytelen helyzetében a Boldogasszonynak felajánlott Szent Korona jelképez. Erre emlékeztet Pozsonyban a kapucinusok Szent István-templomának oltárképe és a Szent Korona mása a koronázó templom tornyán, de további számos emlék, műalkotás is a Felvidéken.

De István király számunkra nem csak oltárkép, szobor, eszménykép, nem történelem csupán. Szent királyunk él. Él a Boldogasszony arcának fényében, és követi országának sorsát.

Érdemes eljátszani a gondolattal, vajon milyen táblát helyeztetne a pozsonyi Szűz Mária-barlang falára Szent István. Elsősorban hálatáblát! Igaz, bizonyára más volt a király álma országa jövőjéről..., "Hajh, de bűneink miatt..." és sokak bűnei miatt akadozva áradt a kegyelem... De minden viszontagság ellenére hála Nagyasszonyunknak a Zoboralja tisztán csengő énekéért, a nagyölvedi Szentjánosbogár-táborért, a gömöri Háló-bogozóért, a Csallóközben százhúsz fiatallal énekelve, imádkozva körbekerekező fiatal lelkipásztorokért; köszönet iskoláinkért, zsenge magyar egyetemünkért, a művelődésünket és közéletünket önzetlenül szolgálókért. Hála, hogy ezer év múltán az anyanyelvi kultúra vérkeringéséből kirekesztve is élünk, alkotunk, szeretünk; és köszönet a nemzet újraegyesítésének lehetőségéért.

Egyetlen kérésünk van csupán: "Jöjjön el a Te országod!" Hisszük, hogy a Nagyasszony és szent királyunk közbenjárására bizton eljut az Úrhoz.

Gyepes Aranka

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu