Hangulatjelentések

Örökrész

A nevezetes Horváth-házra két évvel ezelőtt figyeltem fel, ahogy ebek harmincadján búslakodott szokott helyén, a balatonfüredi Szívkórházzal szemközt. A tizennyolcadik század végén építtette a kutyabőrös Horváth família; örök érvényű patináját annak köszönheti, hogy később évtizedeken keresztül falai között tartották az Anna-bálokat - vagyis minden korabeli nagyság megfordult benne: Vörösmarty Mihály, Deák Ferenc és a többiek visszatérő vendégeinek számítottak. A második világháborút s az államosítást követően bányászüdülőként volt szerencséje tartósan tönkremenni. Két évvel ezelőtt már válságos állapotban volt: bejárata fölött egy csupasz villanyégő lógott, üvegtábláit újságpapír fedte, homlokzatán pedig tábla hirdette: ELADÓ 1500 NM. Nem jósoltam túlzottan derűs jövőt neki. Hanem most, hogy ismét Füreden járok, lábadozni látom. Már tatarozzák: földszinti részén üzletek lesznek és egy étterem, emeletén pedig magánlakásokat alakítanak ki. Badacsony felől érkezve óriásplakátokat láttam a vonat ablakából: "örökrész a harmadik évezredből", így reklámozzák őt, Horváthék feltámadó házát.

Kevéssel arrébb az Árkád Szálló elhanyagolt épülete sárgállik; a minap azt is eladták, szeptembertől két éven át felújítják, s majd négycsillagos gyógyszálloda lesz pénzes turistáknak. L-alakú árkádsora alatt most még Berzsenyi Dánieltől Szabó Lőrincig sorakoznak azon írástudók emléktáblái, akiknek személyes közük volt a Balatonhoz. Nagyon tanulságos irodalmi panoptikum. Az egyik sarokban Pilinszky emléktáblája is ott bújik. Domborműbe örökített portréja felett egy korai darab, az 1947-ben született Sírvers két sora: "Egy egész örökkévalóság / őrzi mindannyiuknak sorsát". Alul az díszeleg: "Pilinszky János, a nagy humanista költő." Megakad tekintetem a humanista jelzőn, furcsállom, aztán egyszeriben leesik a tantusz. Persze, a táblát a Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága állíttatta 1986-ban - bármennyire is elpuhult addigra a diktatúra, az elvtársak mégsem írhatták a valót, nevezetesen, hogy nagy katolikus költő. Inkább a humanistát választották, abból nem lehet nagy baj.

Ha minden halott sorsát egy egész örökkévalóság őrzi, ahogy azt Pilinszky állítja, akkor a szomszédos emléktáblán szereplő Lóczy Lajosnak egy sereg örökkévalóság juthatott. A múlt századfordulón élt nagy természettudós jószerével egész életét a Balatonnak szentelte. Négyzetkilométerekre osztva bejárta-kutatta a vidéket, s az a legkevesebb, hogy felfedezett egy forrást... Mindent lajstromba vett: a domborzatot, a növényzetet, az állatvilágot, a legkisebb kavicsot is. Több mint kétszáz(!) könyvet írt a környékről; neki köszönhetően mindmáig a Balaton-vidék a Föld nevű bolygó legrészletesebben feltárt területe. Nevét egy sétány is őrzi Tihany határában.

Ez a legnemesebb értelemben vett hazafiság, morfondírozom magamban, a közeli kiserdő felé folytatva füredi sétámat, hogy ott megkeressem az első balatoni kőszínház ma már enyésző romjait. A díszes oszlopok és homlokzatok elmállanak, a báltermeket privatizálják holmi vállalkozóknak, egy lengyel bölcselőt idézve még a trónszéken is elkopik a bársonynadrág - hanem néhány gyönge tüdejű költőnk néhány verssora fennmarad. S persze Árpád-házi szentjeinkig viszszamenőleg az összes valódi nemzeti nagyságunkról elmondható: azzal szolgálták a hazát, hogy nem test és ösztönök szerint, de szellemiekben törekedtek az örökkévalóság felé. Ezáltal válhattak maguk is örökkévalóvá. Első királyunk el nem porladó jobbja ugyan mi más, mint az öröklét egy része?

S túl mindezen: dinasztiákon, államérdeken, politikán és a Lóczy-forrás vizén: végső soron mi más a megszentelődés, az üdvösség, mint hozzájutni az örökkévalóság egy szeletéhez, megszerezni egy örökrészt?

Zsille Gábor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu