Anyanyelvi közügyeink

A magyar nyelv múltja és jelene tényekben: a magyar nyelv Európa régi nyelve. Több mint kétezer éves önálló története, ezeréves írásbelisége van. A világon ismert háromezernél is több nyelv között a beszélők számát tekintve körülbelül a negyvenedik, Európa hatvanhét nyelve közül a tizenkettedik helyen áll. Ezek a tények részben meghatározzák anyanyelvi közügyeinket is. A magam részéről a legfontosabbaknak a következőket vélem: a nyelvi változások megismerése, a globalizmus nyelvi hatásai, a nyelvi hagyományok őrzése, a szleng, a norma kérdései, a nyelvművelés helyzete, a társadalmi nyelvi mozgalmak. A következőkben ezekkel kapcsolatos közügyeinket fejtem ki.

Kétségtelen tény, hogy minden nyelv változik. Alighanem mindenki rájön erre, aki hosszabb ideje tudatosan figyeli anyanyelvét. Leginkább a szókészleti változásokat fedezzük fel, naponta kell újabb és újabb szavakat, kifejezéseket megtanulnunk. Nehezebb észrevenni a nyelv "mélyén" zajló nyelvtani változásokat. A nyelvi változások rendszerint kettős-többes, ingadozó formákból indulnak ki. Ilyenkor gyakran kérdeznek is anyanyelvi beszélők: melyik a helyes? Egykedvűn vagy egykedvűen? Játszik vagy játszódik? Igazán vagy igazándiból? Csütörtökén vagy csütörtökjén? Vajdaságban vagy a Vajdaságban? A nyelvhasználat általában "elrendezi", beilleszti a nyelvi rendszerbe ezeket a kettősségeket úgy, hogy az egyik forma állandósul, a másik háttérbe szorul, de sokszor több forma hosszabb ideig egymás mellett él. A tudatos nyelvhasználó igyekszik megfontoltan választani - a megfelelő nyelvhasználat ugyanis rendszerint választás. Persze csak akkor, ha van miből. Ezért fontos tanács: az ösztönösség mellett tudatosan is bővítsük nyelvi ismereteinket. Ehhez tartozik a nyelvi változás tényének, lefolyásának a megismerése is. Ha régi irodalmat böngészünk, egy sorozat példát találunk a nyelvi változásra.

Globalizáció - hagyományok

Korunk egyik publicisztikai divatkifejezése a globalizáció. Én most a következő értelemben használom: bizonyos gazdasági, politikai, ideológiai, kommunikációs, kulturális folyamatok világszerte, avagy világrészeken át egységes irányba, egységes érték vagy módszer alapján fejlődnek. A globalizáció a nagyobb nyelveket terjeszti (szélsőséges esetben egyetlen nyelvet terjeszt el), a kisebb nyelveket háttérbe szorítja, az egészen kicsiket, a körülbelül húszezer főnél kevesebb beszélővel bíró nyelveket pedig kipusztulásra ítéli. A globalizáció egyre nagyobb nemzetközi szókészlettel, valamint nyelvi divatokkal tör be a nyelvekbe, háttérbe szorítva a nyelvek egyéni megnevezéseit. A nyelvészet értéksemleges tudomány: önmagában nem tekinthető bajnak, ha egy nyelv újabb kifejezéseit vagy azok egy részét más nyelvből, nyelvekből veszi át (ezek azok a bizonyos sokat ostorozott idegen szavak), de mind kulturális, mind pedig kommunikációs szempontból visszatetsző lehet az effajta beszédmód: "Jött egy meszidzsed, hozd magaddal a mítingre, ahol tímben vitatjuk meg a prodzsektet."

A globalizáció mellett azonban semmiképpen se feledkezzünk meg a helyi értékek iránt megújuló érdeklődésről, a regionalizációról. Nyugat-Európában valóságos nyelvjárási reneszánsz bontakozott ki az elmúlt időben. Mivel Magyarországon - a nyelvészek kétszáz éves siránkozása, a kabaré, majd a média mintegy százéves lejárató hadjárata ellenére - élnek a nyelvjárások, talán nem tévedek, ha azt jósolom, hogy a nyelvjárások iránti érdeklődés hamarosan felértékelődik.

Talán ezekből is látható, hogy fontos kulturális feladat az anyanyelvek őrzése. Ehhez pedig talán leginkább a nyelvi hagyományon keresztül vezet az út. Mi is az a nyelvi hagyomány? Az, amit elődeink hagytak ránk: szóbeliségben és írásbeliségben. A nyelvi hagyomány kiinduló- és igazodási pont. A nyelvi hagyomány nagyon fontos dolog, mert nagyon mélyen "beírja magát" az ember személyiségébe. Mivel napjainkban jelentős kulturális "jelváltás" zajlik, a mai generációnak más a szocializációja, mások az értékei, fontos hangsúlyozni a korábbi korok hagyományainak megtartó, tápláló erejét is.

Szleng, norma

Sokaknak feltűnik a laza, kötetlen élőbeszéd, leegyszerűsítve a szleng használatának terjedése. Szögezzük le: a szleng mint kötetlen, a "normának" fittyet hányó beszédmód a nyelvhasználat természetes közege. A szlengből sokszor gazdagodik a nyelv. De nem feledkezhetünk meg a nagyobb nyilvánosság előtt használt, a sokféle társadalmi csoportot összekötő nyelvváltozatról, amelyet korábban irodalmi vagy köznyelvnek, normának, újabban sztenderdnek neveznek. Tulajdonképpen ennek a nyilvános köznyelvnek van csak nyelvművelése, itt fogalmaznak meg nyelvi tanácsokat, erre vonatkozik a helyesírás. Ez a norma biztosítja a kapcsolatot a nyelvi hagyományok és a modernség, a társadalmi csoportok és a nemzedékek között.

Az én meglátásom szerint ezért van szükség nyelvművelésre. Sokan - leginkább nyelvészek - ezt megtagadják, azt hirdetve, hogy minden nyelvváltozat egyenrangú, senkinek nincs joga beleszólni a másik nyelvhasználatába stb. Igen, minden helyzetben más és más nyelvhasználati formát (normát) alkalmazunk, itt valóban döntse el az adott személy és közösség, hogy mit részesít előnyben - a közös, igényes vagy mintanorma esetében azonban érdemes, sőt szükséges nyelvészeti megfontolásokat is figyelembe venni. Talán a nyelvész - a nyelv törvényszerűségeinek ismeretében - jobb tanácsot tud adni, mint a sarki fűszeres. Természetesen kenyérért és sajtért továbbra is a sarki fűszereshez járunk.

Közös nyelvi cselekvés

Ha a közös normát fontosnak tartjuk, akkor ezt a közös normát ápolni, fejleszteni kell. Különösen a nagy hatású fórumokon. Valaha az anyanyelvű írás, az irodalom, majd a színház, a sajtó, a tudomány, az egyházak, a XX. században pedig a média vált a norma legnagyobb hatású terjesztőjévé. Ezek a fórumok ma is nélkülözhetetlenek az igényes beszéd népszerűsítésében, de tény, hogy az informatikai világgal sok minden átrendeződni látszik. Ennek pontos hatásait még nem ismerjük, éppen ezért fontos a bölcs előrelátás. Az tehát természetes, hogy a mai magyar nyelv is változik, de még nem volt olyan korszak a történelemben, amelyben ilyen nagyszámú és gyors változásra lett volna példa. Ezért ma sokkal fontosabb az anyanyelvi tudatosság, mint bármikor. Ezt pedig a nyelvművelés szakértő támogatásával csak a mintaadó társadalmi csoportok valósíthatják meg.

Hogy a következő évezredben is értsük, értsék meg a magyar szót!

Balázs Géza

nyelvész, egyetemi tanár

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu