Szentírás-magyarázat

Mária öröme

(Nagyboldogasszony - Lk 1,39-56)

Erzsébettel mondjuk: "Áldott vagy te az asszonyok között." És Mária hálaénekével valljuk: nemcsak minden aszszony nevezi őt boldognak, hanem minden nemzedék is.

Mária himnusza szinte csupa bibliai idézetből, utalásból, emlékből szövődik össze, "szerzője" olyan bensőséges kapcsolatban élhetett Izrael történelmével és a Szentírással, hogy túlcsorduló örömét a zsoltárok és a próféták szavaival fejezte ki. Már az első versek - egyes szám első személyben - olyan szövegekre emlékeztetnek, amelyek Izraelnek mint népnek szólnak, de Mária ezekben a sorokban nem egyedül örvend, egyedül énekel, hanem Isten egész népének "kórusában". Az "Úr szolgálójaként", "Sion leányaként" Izrael képviselője ő. Az egyre szélesebben hömpölygő szöveg sejteti: Mária Izrael eszkatologikus megszemélyesítője: "...tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát... Fölkarolja szolgáját, Izraelt... Nem feledi irgalmasságát Ábrahám és utódai iránt..."

Ha Máriát az elődök (Sára, Rebekka, Lea, Ráchel, Debora, Hanna, Abigail, Eszter, Zsuzsanna, Judit) lelki vérvonala mentén közelítjük meg, megsejthetjük boldogságát. Azt, hogy a Mindenható "nagyot művelt" vele: a Messiás anyjává választotta ki. Mária a legnagyobb, mert ő a legkisebb, az "Úr szolgálója". Ő a leggazdagabb, mert ő a legszegényebb, hiszen alacsony sorban született, ő a kegyelemmel teljes, mert ő a legnyíltabb szívű; "előbb hordozta szívében Krisztust, mint testében" (Szent Ágoston).

A Magnificat szövegéből a legfeltűnőbb módon Hanna hálaéneke (1Sám 2,1-10) sejlik fel, amely messiási énekként a szegények reményét szólaltatja meg, és a Messiás-Király említésével (1Sám 2,10) új látóhatárt teremt. Mindkét éneket rokonítja azöröm, miszerint Isten szeretete megnyílik a szegények előtt, és dicsősége a megalázottakban, a kicsinyekben győzedelmeskedik. De - többek között - Izajás "örömódáját" (61,10-11) is megemlíthetnénk: "Ujjongó örömmel örülök az Úrban, lelkem ujjong az én Istenemben, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett..."

Mária öröme - különösen a himnusz elején - határtalan hálával illeti Istent. Egész léte, "lelke" (pszükhé), szíve (pneuma), hangja egyedül Istennek ad tiszteletet. Semmit sem tulajdonít önmagának, elismeri: mindaz, ami lényében van, a kegyelemmel teljesben, kizárólagosan Isten kegyelme. Az a természetfeletti esemény, amely vele történik, nem az ő kedvéért, még kevésbé teljesítményéért történik, hanem egyedül Isten dicsőségéért. Az ő szerepe az, hogy Istennek ezt a hatalmát kinyilvánítsa, és dicsérje az Urat.

Mária örömének egyetlen forrása Isten, az ő Megváltója. Ujjongása hasonlít Erzsébetéhez, mert mindketten az idők beteljesedését érzékelik már: Izrael boldog fellélegzését, sőt, a teremtett világ végérvényes megváltását. Amint Keresztelő János és Erzsébet, úgy Mária is "megremeg" Izrael várakozó népe és az egész teremtés nevében, amely a Megváltó után sóhajtozik, aki elérkezik, és lakást vesz a földön, hogy megmentse az embereket. Mária öröme egyben az egyház eszkatologikus ujjongásának is előképe. Azé az egyházé, amely egykor az egész világgal meg fogja tapasztalni a feltámadt Úr dicsőséges eljövetelét.

Így hitt, örült és énekelt Mária. És ugyanezt teszi az egyház is, amikor őt szűznek és kegyelemmel teljesnek, az Úr szolgálójának és Isten lakásának, boldog hívőnek és Isten anyjának nevezi.

Sulyok Elemér

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu