Állomás a göröngyös úton

Szőke János aranymisés

A templomfűtő berendezések közül, amelyek a hetvenes-nyolcvanas években az Európa keleti felének egyházát segítő egyházi szervezet adományaként kerültek hozzánk, még ma is működik jó néhány. A főként vidéki papoknak juttatott Trabantok közül már csak kevés pöfög, áll viszont Kolozsváron a Glória Nyomda és Kiadó, ahol a Vasárnap és a Keresztény Szó készül. Harmincezer példányban jelenik meg a magyar nyelvterületen a Vértanúink - Hitvallóink című folyóirat, a Mindszenty Alapítvány gondozásában. A közös mindebben: az Ostpriesterhilfe egyházi segélyszervezet osztályvezetőjeként a segélyek eljuttatója, a Mindszenty Alapítvány munkatársa, Mindszenty József bíboros, hercegprímás, Márton Áron erdélyi püspök és még vagy tíz szent életű magyar boldoggáavatási ügyének vezetője: Szőke János szalézi atya, aki az idén ünnepli pappá szentelésének ötvenedik évfordulóját.

Nagycsaládban született, tizenharmadik gyermekként látta meg a napvilágot a Békés megyei Csorváson. Szülei - bár szegények voltak - hűségesen ragaszkodtak hitükhöz és magyarságukhoz. "Meglátod, e gyermekből pap lesz" - mondogatta nagyanyja az édesanyjának, látva, hogy az udvaron összetákolt katlanon lekvárt főző asszonyok között tébláboló gyerek egyszer milyen elfoglaltságot talált magának. Felfordított s abrosszal leterített egy mosóteknőt, gyertyát, feszületet helyezett rá. Az így elkészült oltáron egy pohár volt a kehely, darab kenyér az ostya, a misebor pedig egy adag cibere. A nagyanyai jóslat valóra vált, a csorvási iskolásfiú, később a szalézi kollégium lakója Gyulán soha semmi kétséget nem érzett a papi hivatással kapcsolatban. "A templomban édesanyám mellett mindig kíváncsian figyeltem a miséző papot. Természetes volt a számomra: ha majd nagy leszek, ott állok én is az oltárnál" - emlékezik. Amikor újmisést ünnepeltek a faluban, a fiú meg bánkódott, mivel nem sikerült ingyenes növendékként bejutnia a kisszemináriumba, édesanyja így bátorította: "Ne búsulj, a következő újmisés te leszel Csorváson!"

Újmise valóban lett, csakhogy nem Csorváson, hanem Torinóban! Gyuláról, a szalézi kollégiumból a rend iskoláiba került: Mezőnyárádra, Nyergesújfaluba, Óbudára. 1948-tól, tartományfőnöke ajánlásával Torinóban, a szaléziak központjában folytatta filozófiai és teológiai tanulmányait. Mire felszentelték - ez 1954-ben történt -, itthon a többivel együtt a szalézi rendet is feloszlatta a kommunista diktatúra, így szó sem lehetett hazatérésről. Tanárként, lelkipásztorként folytatta Olaszországban, majd 1965-ben további tanulmányokra készült Ausztriában. Itt azonban autóbaleset érte, amely kis híján a halálát okozta. A forradalom híre csodaszerként hatott, ma úgy értékeli, ennek köszönheti gyógyulását. Rövid ideig disszidens magyar fiatalokkal foglalkozott, majd Svédországban lett a magyar menekültek lelkipásztora. Itt s későbbi állomáshelyén, Stuttgartban is azon fáradozott, hogy egy kis Magyarországot teremtsen a szülőföldtől elszakadt, a hidegháború miatt minden kapcsolattól elzárt magyar hívek számára. Cserkészet, könyvtár, tánccsoport, hétvégi magyar iskola - ezek voltak a nem kevés kalanddal, szomorú és felemelő élményekkel egyaránt gazdag lelkipásztori munka kiegészítői. Az Életünk című, ma Münchenben megjelenő katolikus havilap megalapítása is az ő nevéhez fűződik.

Szőke János 1970-ben, a nagy erdélyi árvizet követő segélyakció kapcsán került kapcsolatba Márton Áronnal, Erdély hős püspökével. Valamivel később, az akkor már Bécsben élő Mindszenty József bíboros kezdeményezésére a lelkipásztorkodást fokozatosan felcserélte a karitatív munkával. 1975-től az Üldözött Egyház Segélyszervezete (Kirche in Not - Ostpriesterhilfe) keleti osztályának vezetőjeként az ő gondjaira bízták az akkori szocialista országokban - Albániától a Szovjetunióig - élő egyház megsegítését. Az e munkával töltött közel húsz év alatt összesen százhetvenöt alkalommal járt a szovjet blokk országaiban, s évente több mint tízmillió dollár értékű segélyt juttatott a katolikus egyháznak, hogy átvészelhesse az üldözés időszakát. Az Ostpriesterhilfe alapítója és igazgatója, Werenfried van Straaten premontrei atya nagy tisztelője volt Mindszenty József bíborosnak és Márton Áron püspöknek. Olyannyira, hogy a bíboros mariazelli temetésekor, 1975-ben ő mondott gyászbeszédet. Magyar munkatársa, Szőke János ugyancsak híve a XX. század e két kiemelkedő magyar főpapjának, 1980-ban elvállalta Mindszenty József boldoggáavatási eljárásának vezetését.

Az egyházi segélyek gyűjtése és célba juttatása számos izgalmas, olykor mulatságos kalanddal is járt. Ezek sora 1994-ben ért véget Szőke páter számára, amikor is hazatért, hogy erőit teljes mértékben az itthon újrainduló szalézi rend, annak is a könyvkiadója, illetve a Mindszenty Alapítvány szolgálatába állítsa. Hamarosan elvállalta Márton Áron erdélyi, Scheffler János szatmárnémeti, Bogdánffy Szilárd, titokban szentelt nagyváradi, a 2002-ben oltárra emelt Romzsa Teodor ungvári görög katolikus püspök, valamint Marton Boldizsár karmelita szerzetes és Salkaházi Sára szociális testvér boldoggáavatási ügyét is.

Lapot is szerkeszt: a Vértanúink - Hitvallóink sorozat számai a boldoggáavatási eljárások részleteiről tudósítanak. Két könyve jelent meg. Az első, Vándorúton címmel Münchenben, amelyet a Göröngyös úton című követett a kolozsvári Glória Kiadónál. A papi vándorút olykor göröngyössé vált az évtizedek során, s bár a vándor "ott akarta egyházát és népét szolgálni, ahol született", a hazától messzi idegenbe vezetett. Szőke János azonban nem idegennek, legfeljebb újnak érzi eddigi útjának helyszíneit. Hiszen mindig szegődtek mellé útitársak, vagy ő szegődhetett másokhoz. Papi jubileuma hála mindazokért, akikkel útközben találkozott, s köszönet azért, hogy tíz éve ismét a hazai föld útjait taposhatja.

Szikora József

(Szőke János aranymiséje 2004. szeptember 5-én 10 órakor lesz Budapesten, a belvárosi főplébánia-templomban, a Március 15. téren)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu