Sokoldalú és lényeglátó ember volt

Emléktábla Sinkó Ferenc tiszteletére

Emléktáblát avattak Sinkó Ferenc (1912-1990) tiszteletére szülőfalujában, az Ipolyság melletti Gyerk (Hrkovce) községben (Szlovákia). Sinkó az Ipoly menti palócság lelkivilágának, vallásosságának, mindennapi küzdelmeinek, humorának leírásában oly tökéleteset alkotott, amely a legnagyobbakhoz tette őt hasonlóvá. Mivel szülőháza már nem áll, az emléktáblát a temető kápolnájának homlokzatán helyezték el, emlékeztetve az arra járókat - hiszen az országútról is jól lehet látni - a település jeles szülöttjének munkásságára. Az emléktábláért köszönet Gyerk elöljáróságának, Nagy Géza polgármesternek, illetve Csomó Lászlónak, aki a gondolat elindítója és megvalósulásának szorgalmazója volt.

Az Új Ember szerkesztőségi gárdáját korai időszakától kezdve egy komoly hírlapírói múlttal rendelkező munkatárs erősítette. Sinkó Ferenc az 1930-as években már tevékenyen részt vett a felvidéki Prohászka-kör kialakításában és megszervezésében. Azokban az években a prágai egyetem jogtudományi karán végezte tanulmányait, s mint a Prohászka-kör egyik vezető személyisége, hírlapírói munkásságát is megkezdte. Amikor a jelentős mozgalom Új Élet címmel folyóiratot indított, Rády Elemérrel együtt ő lett a lap társszerkesztője, majd egyedüli főszerkesztője. Ez azt is jelentette, hogy koncepciójával, írásaival és kiállásával nagy mértékben segíteni próbálta az anyaországtól elszakított felvidéki magyarok életét és jövőbeli sorsát.

1939-től, huszonhét éves korától számos cikke jelent meg a fővárosban is, elsősorban a széles körben népszerű A Szív című újságnál. Ezt követte a második világháború után, az 1945-ben meginduló Új Ember kötelékében végzett hírlapírói munkásság, mely hosszú évtizedek alatt komoly hírnevet szerzett számára.

Sinkó lényeget láttató, sokoldalú újságíró volt. Írásainak középpontjában töretlenül a keresztény hit és szellemiség állt. Bátor kiállásával legendás eseteknek lett meghatározó személyisége. A vallásos néprajztól a régi irodalmon és szakrális zenén át az ipar- és képzőművészetig számos ágazatban jártasnak bizonyult. Elvi cikkei és megalapozott érvelésű tanulmányai - amelyekkel a katolikus szellemiség szilárd védőjeként lépett fel több évtizeden át haláláig - féltett és követendő értékeink közé tartoznak. Emellett egyike volt a katolikus sajtó legérzékenyebb riportereinek, akik a kersztény szellemiségű magyar vidéknek szinte valamennyi gondját-problémáját értő módon vállalni tudták.

Szépírói vénája és törekvései harmonikusan illeszkedtek hírlapírói működéséhez. Korai regényét, az Isten udvarát a háború utáni kiadványok közül A szenvedésről írt jelentős tanulmánya követte. A Boldogasszony legénye című fordulatos misztériumjátékát az emlékezetes (és később a kommunisták által betiltott) Kis Színházban mutatták be, melynek művészeti vezetője az egyik legnagyobb színházi-dramaturgiai szakember, Galamb Sándor volt. Az ötvenes és hatvanas években drámai töltésű, markáns novellákat jelentetett meg az Új Ember és a Vigilia hasábjain. Az 1975-ben kiadott Fekete madár című novelláskötetéről méltatlanul feledkeztek meg a katolikus olvasók körében is. Sinkó kivételes munkabírására jellemző, hogy műfordítások egész sorát végezte el az elmúlt évtizedekben, országos szinten is egyike volt a legjobb cseh, szlovák és lengyel műfordítóinknak. A Csudatörténetek címmel megjelentetett prédikációs és példagyűjteményt páratlan kutatómunka előzte meg.

Sinkó Ferencet hatalmas tudása, olvasottsága, mély keresztény hite, páratlan szerénysége és humanitása rendkívül népszerűvé tette a munkatársak és az olvasók körében is. Személyének emléke és gazdag, alig nélkülözhető életműve nem avuló értékek mindazok számára, akik az Új Ember szellemiségét és célkitűzéseit kezdettől fogva magukénak vallották.

Szeghalmi Elemér

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu