Gondolatok olimpia idejére

Amíg az ember maga akarja megoldani a dolgokat, amíg nagy erőben érzi magát, addig nem jut arra a gondolatra, hogy megpróbál valakire ráhagyatkozni... Krisztus nem azt mondta, hogy jöjjenek hozzám azok, akiknek erős a "muszklijuk", meg nagy erőben vannak, és akkor majd csinálunk valamit, hanem azt mondta: Jöjjetek hozzám, akik fáradtak és terhelve vagytok, és én megenyhítelek titeket...

Amikor az ember maga akarja önerejéből megoldani a dolgokat, Isten rábízza a megoldást. De amikor azt mondjuk: Köszönöm, bedobtam a törülközőt! - akkor mutatja meg egy megszégyenítő mozdulattal, hogy íme, így kell... A versenyzésben is tapasztaltam ezt a párhuzamot. Amikor az ember összecsukódik, feladja és így szól: Nem tudom megoldani! - akkor hirtelen elkezd menni minden. Biztos vagyok benne, hogy a krisztusi értelemben vett újjászületés is így van: az ember önerejéből nem oldhatja meg, de kell, hogy keressen, a keresésbe belefáradjon, feladja - és akkor kapja meg a várt eredményt...

Mint minden emberben, bennem is megvan az érdeklődés, keresés és a vágy az örök iránt. Minden művészet ez irányba nyújtogatja csápjait, hogy túljusson a határon, amely a születéstől a halálig terjed. Ady ezt így fogalmazta meg:

Pogány rímek, muzsikák között / Szomjazok valami örököt.

Ez a szomjúság, keresés bennem is megvan, megvolt, néha kevésbé tudatosan, most pedig egyre tudatosabban. Versenyzői pályafutásom elején azt hittem, végleges és teljes boldogságban lesz részem, ha megnyerek egy világbajnokságot. Nem egyet nyertem meg, hanem ötöt. Ráadásul ugyanannyi csapat-világbajnokságot és egy olimpiai bajnokságot. Tehát messze többet, mint amennyit remélni mertem. De azt a boldogságot, amelyet valójában reméltem, hogy meg fogok kapni, s amire szerintem az ember teremtve van, nem találtam meg. Tehát kizárásos módszerrel jöttem rá, melyik irányban kell keresni. A világi értelemben vett sikereknél nem kereshettem. Abban biztos voltam, hogy ennél többre vagyunk teremtve. Többre, mint erre a kevéskére. Ezért nyílott meg érdeklődésem az ellenkező irányba.

A rólam készített filmben az újjászületésről kérdeztek. Nos, ez az újjászületési vágy azóta is változatlanul él bennem, s jelenleg is ezt tartom legfontosabb kutatási területemnek: az újjászületést, mégpedig a krisztusi értelemben vett újjászületést. Mert olvasmányaim alapján és az olyan emberekkel való beszélgetésekből leszűrt tapasztalatok alapján, akik életük példájával vonzanak engem, úgy érzem, ez az egyetlen és legfontosabb a világon. És hadd tegyem hozzá: úgy érzem, mindenkinek ez kellene, hogy a legfontosabb legyen.

Balczó András

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu